Itt egy új békafaj!

Leptolalax botsfordi

Fotó: Jodi Rowley, Australian Museum 

Ausztrál és helyi szakértők akadtak rá, ők tudatták a hírt a világgal a Zootaxa állatrendszertani folyóirat lapjain. A csücskösásóbéka-félék családjának Leptolalax nemének új tagja a Leptolalax botsfordi nevet kapta – Christopher Botsford az ázsiai kétéltűkutatás nagyja előtti tisztelgésképpen.

Jodi Rowley a Sydney-i Ausztrál Múzeum kétéltűszakértője közel két órát töltött csapatával a felhős, ködös erdő egyik részén, míg rábukkant egy különös hang forrására. Az első példányt (hím) 2012 júniusában az avar alatt, egy mohás sziklán átcsorgó aprócska vízfolyástól 20 centiméterre találta. Göröngyös bőre miatt avatatlan szem a varangyokhoz sorolhatná, ám ő tudta, más az, mert élénkebb volt a többi ázsiai avarlakó békánál. Testi jellemzői egyediek: szemzuga finoman kerekített, combmirigyei hatalmasak, sötétbarnás hasa fehér foltokkal pettyezett, nyelve hosszú és széles, kitűnik a pofa- és lágyékrész réz-kék pöttyözöttsége, és itt-ott aranyszínt is visel.

Halk, szinte csipogó, tücskök hangjeleihez is hasonlatos hívóhangja eltér más Leptolalax-fajoktól. E hat centiméternyi kistestű fajoknak – melyek élőhelye az erdő talaja, sziklás patakok, dimbes-dombos örökzöld erdők, szerte Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában, Északkelet-Indiában – eddig 37 képviselője volt ismert. Biológiai sokféleségük feltérképezése igazán öt éve indult be köszönhetően a fokozódó kutatómunkának, az akusztikai és molekuláris vizsgálatoknak.
A jelenlegi adatok szerint csak 2 795–2 815m közti magasságon él a Lao Cai tartományi Hoang Lien Nemzeti Parkban, a Fansipan-hegyen (átlaghőmérséklet 15 ºC, hideg hónapokban gyakoriak a fagyok).

Jodi Rowley a Fansipan-hegyen
Fotó: Australian Museum 

Megkértem Jodi Rowley-t, osszon meg az ng.24.hu olvasóival közelebbi részleteket. A kutatónő elmondta: „Az új faj remekül alkalmazkodott a hideg, nedves s ködös hegyi élettérhez, és ez az egyetlen ismert faj a nemzetségben, amelyik ily nagy magasságban megél. Kövérkés alkata azt sejteti, hogy ily módon tárol egy kis energiát télire, hogy túlélhessen e hideg, nedves helyen.”

Ha a Leptolalax botsfordi tényleg csak e magasságon s keskeny sávon él, feltételezhetően érzékeny lehet az éghajlatváltozásra. A jövőben bizonyosan szembe kell néznie kihívásokkal. Amint Jodi Rowley legvégül rámutatott, „a régió kétéltűi leginkább az élőhelyek elvesztése és a degradáció miatt fenyegetettek, s ez ebben az esetben sincs másképp. A Fansipan-hegy egy népszerű idegenforgalmi túraterep, és azt a kis patakot is, amelyhez közel e faj előfordul, fenyegeti a szennyezés és az egyre több turista.”

A Leptolalax botsfordi élőhelye

Rowley és kollégái a tervek szerint, a megőrzés érdekében, tovább gyűjtenek minden lehetséges információt Vietnam kétéltűiről s helyzetükről.

Írta:Csibrányi Zoltán