Mire jó a hunyor?
A boglárkavirágúak rendjének boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába sorolt hunyorok minden része mérgező, ám már tudományosan igazolt, hogy egyes fajok gyógyhatással is bírnak.
Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
Fotó: dreamstime
Paracelsus, 16. századi természettudós, alkimista a „hosszú élet elixírje”-ként írta fel betegeknek a fekete hunyor szárított leveleit. A Kr. u. 40–90 közt élt Pedanius Dioscorides ókori görög gyógyszerész-orvos szerint: „Ha egy sas meglátja azt, ki amint épp kiás egy hunyort a földből, akkor az a halálát fogja okozni.” Alkalmasnak hitték varázsigék, mágia megtörésére. A Bizánci Birodalomban a fekete hunyort szíverősítőként használták. Reneszánsz gyógyítók három faját maláriakezeléskor alkalmazták, alkoholos kivonatot pedig hisztéria kezelésére. A néphagyomány szerint egy vázányi hunyor a szobában megszűnteti a rossz légkört és nyugalmat hoz.
Jobbára a nedves, jó vízlevezetésű talajt, félárnyékos helyet kedvelik. Bőrrel érintkezve irritáló hatásától jó ideig viszkethetünk. A Balkán térségben gyulladáscsökkentőként alkalmazták. Olaszföldön fájó fogat kezeltek a Helleborus foetidus és a Helleborus bocconei gyökereiből készült teával, a dán népi gyógyászatban epilepszia tüneteit, görcsrohamokat enyhítettek vele. Volt ahol abortusz utáni vérzés ellen a Helleborus foetidus hámozott gyökerét helyezték a hüvelybe. Volt ahol tüdőgyulladást diagnosztizáltak vele: disznók bőre alá vagy fülükön ejtett vágásba gyökérdarabot helyeztek, ha ott másnapra megduzzadt, az állat betegnek nyilváníttatott. A Helleborus foetidus földfelszíni részeit az olasz Appenninek vidékein ma is bevetik házkémények, kandallók tisztítására.
Maria Cornelia Maior, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem munkatársa és Cristina Dobrotă az egyetem Molekuláris Biológia tanszékéről 2013-ban írt tanulmányában rámutat a dísznövény terápiás előnyeire. Részben azért van így, írják, mert bár népi orvoslásban való alkalmazásuk alapján tudományos berkekben is gyanították áldásosságuk, csak az utóbbi évtizedekben került növénykémikusok, gyógyszerészek érdeklődésének középpontjába a hunyorok világa.
A 20-hidroxi-ekdizon igazi érdekesség: e maguk szintetizálta specifikus vegyület hatékony riasztóként működik a lombfogyasztó rovarfajok ellen; embereknek egyelőre legális izomtömeg-növelő hatóanyag. A pirosló hunyor gyökeréből, szárából kivont anyagból évtizedek óta készül Romániában gyógyszer reumás fájdalmakra. E faj gyökerében, amint a tanulmány íróitól megtudtam, újabban rábukkantak egy előtte ismeretlen anyagra, elnevezték helletioninnak, erről még nem sokat tudni.
A mintegy 20 fajból álló Helleborus nemzetség növényeiben lelt vegyületek több újfajta gyógyszer alapját képezhetik, igaz, nem hagyható figyelmen kívül toxicitásuk.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kapcsolódó cikk: Csak nézni, nem letépni!