Új virágos növény Mexikóból

A Stelis zootrophionoides lila virágai

Fotó: Sergio Enrique Ramos Castro

A PLoS ONE tudományos nemzetközi folyóirat lapjain megjelent tanulmány alapján a Stelis csoportba, a különféle besorolásokat alapul véve, megközelítőleg 900-1100 falakó faj tartozik. Fákon vagy sziklákon, ritkán földfelszínen élnek, előfordulnak tengerszint feletti 4000 méteres magasságban is Délnyugat Floridában, Északnyugat Mexikóban, az Antillákon, de legsűrűbben az Andok térségében élnek.

A faj a Stelis zootrophionoides nevet kapta, a jelző a Zootrophion nemzetségbe tartozó virágokhoz való hasonlóságra utal, a nemzetség virágai különféle állatok fejformáira hasonlítanak (a görög „zootrophion” szó állatseregletet jelent). Persze a névadást megelőzően, a teljes bizonyosság kedvéért, morfológiai jellemzőit is összevetették a többi Pleurothallidinae fajjal, törzsfejlődését megismerendő filogenetikai analízist néztek a nukleotidszekvenciák elemzésével, evolúciós viszonyait is feltárták.

A Stelis zootrophionoides élőhelye. A környéken nagy számban vannak más epifiton fajok, köztük különféle mohák, páfrányok.

Fotó Sergio Enrique Ramos Castro

Megkértem a Mexikói Egyetem Ökológiai Intézetének Evolúciós Ökológia Tanszékéről Sergio E. Ramos-Castro kutatót, mutassa be e pompás lila szirmokat bontó virág életterét. „Oly ökoszisztémában leltünk rá, ami a világ legnagyobb biodiverzitású térségei közül való: egy felhőerdőben. Ezt a terüeltet állandóan felhő vagy köd lengi be. A sokszínű életközösségek élőhelyei, a világ erdeinek csak 1százalékát foglalják el, és sok tudós egyetért abban, hogy ezek tán a legveszélyeztetettebb szárazföldi ökoszisztémák a világon. Ahol a Stelis zootrophionoides-t felfedeztük, az egy parányi terület, a Kolibri-hegy elnevezésű Cerro Huitepec, a dél-mexikói Chiapas állam közepén terpeszkedő közel kétszázezres San Cristóbal de Las Casas város közelében található.” A kutató kiemelte: „ez egy könnyen megközelíthető terület. Ez abból a szempontból érdekes, mert bizonyságul szolgál, hogy míg néhány botanikus a dzsungelek mélyén keres tudományos újdonságokat, a természet egésze tele találós kérdésekkel, fel lehet fedezni rendkívüli dolgokat anélkül is, hogy messzire mennénk, akár házunk közelében is várhatnak ránk érdekességek.”

A sötétlila szirmokat bontó, epifiton (fán lakó) létformájú kicsike, alig 13,5 centiméter magasra növő növény tehát kizárólag a Reserva Ecológica Cerro Huitepec Chiapas védett területen él. Magányos populációjára 2554 méteren, egy a bükkfafélék családjába tartozó Quercus laurina törzsén bukkantak, így igen ritka fajnak tekinthető. Gyökere vékony, szárai szintén, és egyenesek, fürtvirágzatú, virágai 4–8,1milliméter közöttiek, enyhén lógnak. Júliustól szeptemberig virágzik, augusztusban figyeltek meg terméskezdeményeket, magvait október-december közt szórja el.

Mexikóban a Stelis fajokból korábban 62 fajt jegyeztek fel. Sergio E. Ramos-Castro, Miguel Castañeda-Zárate, Gerardo A. Salazar, Rodolfo és Solano-Gómez áldozatos munkáját követően ez a szám bizonyítottan még eggyel gyarapodott.

Írta: Csibrányi Zoltán