Résfal egy mocsár élővilágáért

A Fejetéki-mocsár sásoszlopai.

Fotó: Faggyas Szabolcs

A Duna-Tisza köze tőzeges mocsarainak egyik utolsó hírmondóját uniós forrással és az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programjának támogatásával próbálják megmenteni a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei.

A résfalat (vízzáró anyaggal kitöltött, föld alatti, függőleges árok)  gyakran alkalmazzák vízvisszatartásra, árvízvédelem során vagy környezetvédelmi okból a szennyezett területek elszigetelésére, a szennyezés tovaterjedésének a megakadályozására, de természetvédelmi célra Magyarországon most először használják. A munkálatok során egy közel 8 méter mély és 180 méter hosszú árkot ásnak, ezt bentonit zaggyal töltik fel. A bentonit az agyag egyik fajtája, ami nagy mennyiségű vizet képes megkötni, így megakadályozza, illetve nagyban lassítja a felszín alatti vizek elszivárgását. A földmunkák 2014 szeptemberében kezdődnek, és a tervek szerint az év végig be is fejeződnek.

Fotó: Faggyas Szabolcs

A felszíni víz szintjét a Hatöles út mellé épített bukó zsilippel fogják szabályozni. A cél az, hogy annyi víz maradjon a felszínen, amennyi megfelelő a mocsári élővilágnak, de még nem veszélyezteti a környező ingatlanokat. 

A Fejetéki-mocsár számos védett állat- és növényfaj otthona. Megtalálható itt például a kornistárnics és az orchideafélékhez tartozó mocsári kosbor és hússzínű ujjaskosbor. A terület legjellegzetesebb, nem a mutatós vadvirágok, hanem a zsombékokat alkotó sások oszlopai. Ezek a képződmények valójában a zsombéksás és a védett rostostövű sás sarjtelepei, amelyet régen a pásztorok kivágtak, megszárítottak és kényelmes, hordozható ülőkének használtak.

Kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)
Fotó. Faggyas Szabolcs

A Halas környéki vízjárta területek kiszáradásában emberi beavatkozások és éghajlati tényezők is szerepet játszanak. Az ötvenes években kezdődő lecsapolási és csatornázási láz miatt a Duna-Tisza közén teljesen megváltozott a mélyebb fekvésű területek vízháztartása. A Kiskunhalas északi részén húzódó mocsárvilágban is csökkent a talajvízszint, és az elmúlt évek kevés csapadéka nem volt képes pótolni a veszteséget.

A természetvédelmi szakemberek bíznak benne, hogy az eddig szabályozatlanul elszivárgó vizek megtartásával újjáéled a mocsár, és újra megjelenik majd a feltűnően szép, fehéres-rózsaszín virágú vidrafű vagy a fokozottan védett lápi békabuzogány. Ennek érdekében a terület nagy részén elburjánzott rekettyefűz visszaszorítását is meg kell oldani.

Forrás: ng.24.hu