Új fajok 2013-ból

Olinguito (Bassaricyon neblina), Las Máquinas, Pichincha tartomány, Ecuador
Fotó: A Little Natural History

Az Arizonai Állami Egyetem Nemzetközi Fajfelfedezési Intézete (International Institute for Species Exploration, IISE) ismét összeállított egy tízes listát a 2013-ban leírt 18 ezer fajból.

Az Andok köderdeiben élő olinguito 35 éve az első újonnan felfedezett ragadozó emlős a nyugati féltekén. A mosómedvefélék közé tartozó, fán lakó állat élőhelye az erdőirtások miatt veszélybe került.

Kaviszaki-sárkányfa (Dracaena kaweesakii), Loei és Lop Buri tartomány, Thaiföld
Fotó: Warakorn Kasempankul/Parinya Siriponamat

A Kaviszaki-sárkányfa mintegy 12 méter magasra nő. Puha, kard alakú, fehér szélű leveleiről és krémszínű, élénk narancssárga porzójú virágairól könnyen felismerhető. A sárkányfa Thaiföld egyes tartományainak mészkőhegyein él. A faj mindössze 2500 egyedet számlál, ezért természetvédelmi státusza veszélyeztetett.

Andrill-tengerirózsa (Edwardsiella andrillae), Ross-jég, Antarktika
Fotó: Plos One

Az Andrill az első tengerirózsafaj, amely bizonyítottan a jég alatt él. Az élőlényt az Antarktikai Geológiai Fúróprogram (ANDRILL) keretében fedezték fel. A jégbe fúrt lékekbe távirányítású víz alatti járművet küldtek, ami megtalálta az alig 2,5 centiméter hosszú állatokat. A halványsárga virágállat a jég alsó felszínén függeszkedik, 12 tapogatóját pedig a fagyos vízbe nyújtja.

Barlangi botrákocska (Liropus minusculus), Santa Catalina-sziget, Dél-Kalifornia
Fotó: SINC (Servicio de Informacion y Noticias CientÌficas) and J.M. Guerra-García

A miniatűr állatkát egy barlangban gyűjtött mintában fedezték fel. A hátborzongató külsejű rák áttetsző teste mintha csontváz lenne. Rendkívül apró méretű: a hím, testhossza 3,3 milliméter, a nőstény még kisebb, alig 2,1 milliméteres.

Oránia-ecsetpenész (Penicillium vanoranjei), Tunézia
Fotó: Courtesy of Cobus M. Visagie and Jan Dijksterhuis

Az Oránia-ecsetpenész élénk narancssárga színű kolóniáiról ismerhető fel. Nevét a holland uralkodóház orániai ágáról kapta. A fajt tunéziai talajból vett mintában mutatták ki, majd a Holland Nemzeti Herbárium folyóiratában írták le. A gomba érdekessége, hogy különleges, lapszerű sejten kívüli szerkezetet (ún. extracelluláris mátrixot) hoz létre, mely a kiszáradástól védi.

Levélfarkú gekkó (Saltuarius eximius), Melville-hegység, Északkelet-Ausztrália
Fotó: Wikipedia

A levélfarkú gekkót Északkelet-Ausztrália elszigetelt esőerdeinek sziklás terepén fedezték fel. A gyíkot rejtő színének köszönhetően igen nehéz észrevenni. Rokonaitól hosszabb végtagjai, karcsúbb teste és nagyobb szeme különítik el, foltos bőre pedig kiválóan beleolvad a környezetébe. A sziklás esőerdőkben honos faj olyan, akár egy kis éjszakai bagoly. A kövek függőleges felületén lesben állva vár zsákmányára. További állományai egyelőre nem ismeretesek, tehát bizonyára nagyon ritka állat.

Óriás-likacsosházú (Spiculosiphon oceana), Spanyolország délkeleti partvidéke
Fotó: Wikipedia

Az óriás-likacsosházú, a maga 4–5 centiméteres testhosszával, az egysejtűek óriása. Spanyolország délkeleti partjain víz alatti barlangokban találták, mintegy 50 kilométerre a partoktól. Érdekes, hogy korábban ugyanezekben a barlangokban fedezték fel a húsevő szivacsokat. Az egysejtű fejszerű régiója egy gömbszerű képlet, sugárszerűen meredező függelékekkel.

„Tisztaszoba” baktérium (Tersicoccus phoenicis), Florida; Francia Guyana
Fotó: Leibniz-Institute DSMZ and Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology Caption

A baktériumot azokban a helyiségekben fedezték fel, ahol az űrhajókat szerelik össze. A mikroorganizmus akár azokra a bolygókra is eljuthat, ahová az űrhajó leszáll. A begyűjtött minták két, egymástól 4000 kilométer távolságra található „tisztaszoba” padlójáról származnak: az egyik Floridából, a másik pedig Francia Guyanából.

Csingiling-parányfürkész (Tinkerbella nana), LaSelva Biológiai Állomás, Costa Rica
Fotó: Jennifer Read

A fotón a nőstény Csingiling-parányfürkész pásztázó elektronmikroszkópos képe látható. Az élősködő parányfürkészek apró termetű, finoman rojtozott szárnyú darazsak, körülbelül 1400 fajuk ismert. A Csingiling-parányfürkész, amely Pán Páter tündértársáról kapta nevét, 250 mikrométeres nagyságával az egyik legkisebb rovar. Az új fajt a Costa Rica-i LaSelva Biológiai Állomás másodlagos erdejében (az ember korábban beavatkozott, de ez már nem ismerhető fel, a természet évszázadok óta zavartalanul uralkodik) találták.

Horvát vakcsiga (Zospeum tholussum), Lukina Jama-Trojama-barlangrendszer, Nyugat-Horvátország
Fotó: Jana Bedek

Ezt a csigafajt mintegy 1000 méterrel a felszín alatt, karsztbarlangok tökéletes sötétségében fedezték fel. A fény teljes hiánya miatt szemekre nincs szüksége. A csiga pigmentek nélküli teste és háza teljesen áttetsző – ez kísérteties külsőt kölcsönöz neki.

Összeállította: Merkl Boglárka (tudománykommunikáció szakos hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem), az IIES nyomán