Sörtés armadilló Debrecenben

A fiatal, 2014-es születésű hím a Miskolci Állatkertből költözött Debrecenbe, az állat nagyon érdeklődő, az első néhány órában megállás nélkül szaladgált le-föl a területén és mindent igyekezett felfedezni, megismerni. Egy éjszaka alatt már saját kis otthont épített magának a föld alatt. Különös kinézete miatt a látogatók érdeklődve fogadták és a lajhárok is gyorsan megbékéltek az új társukkal.

A sörtés armadilló (Chaetophractus villosus) Dél-Amerika lakója, ritkás erdőkben, pampákon és félsivatagos területeken egyaránt előfordul. Közepes méretű tatufaj, fej-törzshossza 26-34 centiméter, farokhossza 9-17 . Testtömege 1-4 kilogramm közötti. Akárcsak a többi tatufaj esetében, a nagy szőröstatu hátát is kemény szarupáncél borítja. A páncél lapocskái a váll fölött övszerű csíkokba rendeződnek- innen kapták a tatuk másik magyar nevüket is: öves állatok. Az övek száma fajonként eltérő, a nagy szőröstatunak nyolc öve van. A szarupáncél között ennél a fajnál hosszú szőrszálak figyelhetők meg. A páncél a ragadozók támadásaitól védi az állatot. Bár ez a faj nem tud teljes egészében labdává gömbölyödni, veszély esetén összehúzza magát és karmaival a talajba kapaszkodik, így védve puha, védtelen hasát a ragadozók támadásaitól.

A faj éjjel és nappal egyaránt aktív, bár leginkább éjszaka mozog. Idejének nagy részét a saját maga ásta üregében tölti. Előfordul, hogy ide menekül veszély esetén is, itt alszik és a nőstény itt neveli kölykeit. Mindenevő, növényi eredetű táplálékot, rovarokat, kisebb gerinceseket egyaránt fogyaszt, de megeszi a dögöt is.

A tatuk különlegesek az állatvilágban. A vendégízületes emlősök közé tartoznak, ahová a lajhárok és a hangyászok is. Ezek az ősi emlősök a világ többi részétől elszigetelten, Dél-Amerikában fejlődtek ki 95 millió évvel ezelőtt. Bár sokáig egységesnek tartották ezt a csoportot, a legújabb rendszertani kutatások alapján két rendre osztják az ide tartozó állatokat: a szőrös vendégízületesek közé tartoznak a hangyászok és a lajhárok, a páncélos vendégízületesek közé pedig a tatuk. Bár a nagyközönség körében jóval elerjedtebb a tatu megnevezés, a magyar nyelvben az armadilló név is használatos jelen állatfaj esetében. Az armadilló spanyol eredetű szó, jelentése: páncélozott.

Fotók: Debreceni Állatkert