A magyar szürke

Fotó: Radisics Milán

A múlt század hatvanas éveiben a nemtörődömség a kipusztulás szélére sodorta a fajtát. Az áldozatos munka megmentheti, az új tudományos felfedezések pedig ismét Európa-szerte keresett portékává tehetik ezt a hungarikumot.

A magyar szürke szarvasmarha (Bos primigenius taurus hungaricus) eredetéről régóta vitáznak a szakemberek. Az első összefoglaló történeti állattani munkát Kubinyi Ferenc adta ki 1856-ban – szerinte a fajta a honfoglaló őseinkkel együtt érkezett a Kárpát-medencébe. Ezt az elméletet ábrázolja a Feszty-körkép is, amelyen szilaj szürke marhák húzta fogatokkal kelnek át eleink a Vereckei-hágón. „A kora Árpád-kori csontleletek azt bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarok kis termetű, rövid szarvú marhákat hoztak magukkal” – tudjuk meg Kőrösi Andreától, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum archeozoológusától. Fő kutatási területe éppen a magyar szürke története. A honfoglaláskori lelőhelyekről kizárólag ilyen, brachiceros típusú szarvasmarhák maradványai kerültek elő. „Egy elmélet elképzelhetőnek tartja az őstulokkal való visszakeresztezést. Ám ez azért nem lehetséges, mivel az őstulok a Kárpát-medencében a 9. században kihalt.” Némelyek szerint a 13. században, a kunokkal érkezhetett erre a vidékre a szürke marha, de Kőrösi szerint ez a föltételezés sem helytálló: a kun településekről előkerült állatok kistestűek voltak. A világhírű magyar archeozoológus Bökönyi Sándor és tanítványa, Bartosiewicz László kutatásai szerint a hosszú szarvú marháról a 14. század közepe tájáról történik először említés, és a 17-18. századra válik általánossá. „A magyar szürke ma ismert formája csak jóval később, a 18. század második felében alakult ki, legalábbis archeológiai bizonyítékokkal ma ezt tudjuk igazolni” – jelenti ki Kőrösi. Ez a típus valószínűleg a Podóliai-hátságról, a mai Délnyugat-Oroszország és Ukrajna területéről került ide. Talán a nyugat-európai kereslet miatt a kereskedők keletről hozatott jószágokkal egészítették ki az állományaikat. Ezek a jószágok itt, a Kárpát-medencében keveredhettek az akkori magyar fajtákkal, s így alakulhatott ki a szürke marha. Bodó Imre, aki a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének egyik alapítója, úgy tartja, anakronizmus arról beszélni, hogy ezt a fajtát bármikor behozták volna valahonnan: „Háromszáz évvel ezelőtt még a fajta fogalma sem létezett. Tény, hogy Magyarországon tenyésztették ki ezt a fajtát. Hogy a meghatározó gének hogyan s mikor kerültek ide, azt a további kutatásnak kell kiderítenie.”

Fotó: Radisics Milán

Az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO – éppen Bodó Imre javaslatára elfogadott – előírása szerint legalább ezer nőivarú állatra van szükség ahhoz, hogy egy fajta fennmaradhasson, ám a populáció egészen a tízezres létszámig sebezhető marad. 2013-ban 12939 szürke tehenet és 7161 bikát és tinót (herélt bikaborjú) tartottak nyilván. Immár nincs közvetlen veszélyben – noha teljes biztonságban sem. A fajtafenntartó jelenleg a NÉBIH Állattenyésztési Igazgatósága. Ez az intézmény felügyeli valamennyi őshonos haszonállatfajta tenyésztését, gondoskodik arról, hogy a tenyésztés során megmaradjon az adott fajta genetikai és küllemi változatossága, az állomány ne váljék beltenyészetté, ne tűnjenek el a vérvonalak, s ami igen fontos: a gazdasági szempontok ne bírálják felül a génmegőrzés célkitűzéseit.

Radisics Milán, fotográfus magával ragadó képeivel villantja fel a magyar szürke szarvasmarha különös életének megragadó, rejtett pillanatait, ráirányítva a figyelmet megőrzésének fontosságára. A könyv szerzői: a fotográfus és Horváth Árpád újságíró három éven keresztül a National Geographic támogatásával, kamerával követte a magyar szürke mindennapjait. A projekt során több tízezer lélegzetelállító, művészi és egyben informatív fotográfia keletkezett, ezekből egy olyan válogatást láthat az olvasó, amely alkalmas arra, hogy megismertesse a közönséggel a magyar szürke életét, múltját és jelenét, és bemutassa megmentésének történetét.

Radisics Milán – Horváth Árpád: Magyar szürke című könyv és még sok NG kötet kedvezménnyel kapható az Alexandra Könykiadónál, 2015. június 8-tól június 12-ig.