Mézek mustrája

Fotó: NG

Ám a nagyrészt egyféle növény nektárjából származó úgynevezett fajtamézek nem csak színükben, összetételükben is különböznek, mivel a pollenen kívül cukrokat, antioxidánsokat és ásványi anyagokat is más-más arányban tartalmaznak

„Általánosságban elmondható, hogy a világos méz tartalmát tekintve csekélyebb értékű; azaz minél sötétebb a méz, összetétele annál értékesebb. Biológiailag aktív, szervezetünk számára fontos anyagokból az akácmézben van a legkevesebb. A hársméznek sokan tulajdonítanak gyógyhatást, ősszel-télen, megfázás kezelésére is fogyasztják. A hazai mézek közül összetételében az igen markáns ízű, csaknem fekete pohánka- és a kevert mézek közé tartozó erdei méz a legértékesebb” – osztja meg a mézek belvilágára vonatkozó tudnivalókat Czipa Nikolett, a Debreceni Egyetem munkatársa.

Az erdei méz abban is eltér a virágmézektől, hogy a méhek nem nektárból, hanem az erdei fák levelén kiváló, illetve élősködő rovarok által kiválasztott folyadékcseppekből, úgynevezett édesharmatból készítik.

A mézek származási helyéről is sokat elárul, hogy milyen kémiai elemeket tartalmaznak. „A méz nagyszerű környezeti indikátor: akár a nehézfém is kimutatható benne, ha szennyezett vidékről való” – mutat rá az adjunktus.

Az idő múlásával a mézek megsötétednek, illetve (glükóz-fruktóz arányuk függvényében) kristályos cukor is kiválhat belőlük. A repceméz esetében szinte azonnal megindul a cukor kristályosodása, az akácméz viszont évekig folyékony maradhat. „A kristályosodás nem annak a jele, hogy a méz megromlott. Elég, ha megmelegítjük, és máris föloldódnak a cukorkristályok” – mondja Czipa Nikolett. Túlhevíteni azonban nem tanácsos a mézet, mert magasabb hőmérsékleten az értékes enzimek is elbomlanak benne.