Egy ősi folyó emlékei a Balaton környékén
A Balaton-parton sétálva a strandokon, vagy az északi part településeit járva gyakran találkozunk egy közkedvelt, vörös színű építőkővel: a folyóvízi eredetű Balatonfelvidéki Homokkővel.
A révfülöpi vitorláskikötő vörös homokkőből épült csónakháza a felkelő nap fényében.
Fotó: Babinszki Edit
A jellegzetes vörös színű, jól faragható homokkőből nyaralók, csónakházak, hullámtörő gátak, templomok, kilátók, kerítések épültek a Balaton-felvidéken az elmúlt évszázadokban és épülnek napjainkban is.
A vörös homokkő kifakult, világos változatából készült őrlőkő, ráégett kölesréteggel. Lelőhely: Balatonőszöd–Temetői dűlő.
Fotó: Horváth Tünde
Felhasználása az újkőkorszak kezdetéig nyúlik vissza: őseink 8000-9000 évvel ezelőtt őrlőköveket készítettek belőle. Ezek a kezdetleges „malmok” úgy működtek, hogy egy nagyobb kőre rátették a gabonát és egy ugyanolyan kőzetből álló marokkővel elkezdték dörzsölni. Az őrlőkőhöz remek alapanyag volt a nagyrészt kemény kvarcszemcsékből álló homokkő, amely tapintásra olyan, mint egy kemény csiszolópapír.
Évezredekkel később, az itt élő rómaiak is előszeretettel használták a vörös homokkövet: falakat, oszlopokat, párkányzatokat, kerítéseket építettek belőle, de finomabb megmunkálására is számtalan példát ismerünk: oszlopfőket, sírköveket, szarkofágokat, szobrokat faragtak a kőzetből. Ilyen római kori faragott kőemlékeket tekinthetünk meg például a balácapusztai villagazdaságban.
A kontinensek elhelyezkedése és a Dunántúli-középhegység helyzete (csillaggal jelölve) a perm időszakban (kb. 299–251 millió éve).
Illusztráció: Konrád Gy. és Budai T. nyomán.
A vörös homokkő körülbelül 250 millió évvel ezelőtt, a perm időszakban keletkezett. Ekkor a kontinensek elhelyezkedése még teljesen eltért a maitól: az egyetlen nagy kontinenst, a Pangeát egyetlen ősóceán, a Panthalassza vette körül. Ennek egyik hatalmas öble volt a Tethys, melynek nyugati végében, az afrikai kontinens peremén lehetett az a terület, amelyen a Dunántúli-középhegység rétegsora is képződött.
Korábban, a variszkuszi hegységképződés idején a terület kiemelkedett, hegységgé vált, majd a permben intenzíven erodálódott. A több 10 millió éven át tartó lepusztulásból származó törmeléket a hegységben eredő patakok és folyók az előtte elterülő szárazföldi medencékben nagy vastagságban halmozták fel. Ilyen nagy kiterjedésű folyóvízi síkságon keletkezett a Balatonfelvidéki Homokkő több száz méter vastag rétegsora is. Az egykori félsivatagi éghajlatnak miatt az üledékek jellegzetesen vörös, lilásvörös színűek.
A permi vörös homokkő a Balaton-felvidéken jelenleg két sávban bukkan felszínre: Balatonfűzfőtől Aszófőig egy 3 kilométer széles, valamint Zánka–Badacsonyörs között egy körülbelül 5 kilométer széles zónában. Az egykori kőbányák, kisebb kőfejtők sokfelé megtalálhatók ezen a vidéken, ahol szinte nem is használtak más anyagot építkezésre. Az egykori kőbányászatra és felhasználásra utalnak a településnevek is: Kővágóörs, Balatonkövesd.
A Köcsi-tó Tanséta állomása: a Balatonfelvidéki Homokkő felhagyott kőfejtője.
Fotó: Babinszki Edit
Ha szeretnénk közelebbről is megismerkedni a közkedvelt építőkővel, akkor több lehetőségünk is adódik. Káptalanfüreden, a Köcsi-tó Tanséta egyik állomása egy ma már felhagyott, kis kőfejtő, amely a vörös homokkő alsó részét tárja fel: uralkodóan összecementált kavics, azaz konglomerátum rétegek bukkannak a felszínre, amelyek az egykori folyómedrekben rakódtak le. Ezeket a kavicsos rétegeket vékonyabb, finomabb szemcsés homokkőrétegek tagolják, melyek az egykori árterek és holtágak maradványaiként őrződtek meg.
Balatonalmádiban, a vöröskő-bányászat egyik központjában pedig egy városi tanösvényen, a 6 kilométer hosszú Vörös Homokkő Tanösvényen végigsétálva megismerkedhetünk a homokkő bányászatának történetével. Az Öreg-parkból induló túra több felhagyott kőfejtőt és az Óvári Messzelátó kilátóhelyet is érinti, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Fűzfői-öbölre.
A felsőörsi román-kori prépostsági templom
Fotó: Babinszki Edit
A permi vörös homokkő leghíresebb „előfordulása” azonban minden bizonnyal Felsőörsön található: feltehetően a XIII. század első felében épült prépostsági templom, a Balaton környékének legjelentősebb románkori épülete. A templom tornyát, a sarkok és az ablakok szabályos kváderköveit vörös homokkőből faragták.
Szintén a Balatonfelvidéki Homokkőből épült a Balaton-part egyik legszebb romtemploma: a Révfülöp szélén álló, XIII. századi ecsérpusztai templomrom, Árpád-kori építészetünk egyik jelentős emléke. A román stílusú, háromhajós, íves szentélyű templom falai a diadalívvel és a felette emelkedő oromfallal majdnem eredeti nagyságban láthatók még ma is.