Ragadozó dinoszaurusz vagy fára mászó madár?

Fotó: Profimedia

Habár ma már csaknem mindenkinek Iharkút jut eszébe, ha a dinoszaurusz lelőhelyek szóba kerülnek, nem feledkezhetünk meg az erdélyi Hátszegi-medencéről és környékéről, ahol az első őshüllő leletek báró Nopcsa Ferenc fedezte föl. Az utóbbi évtizedekben ezen a területen is nagyon intenzív kutatások folynak, és Iharkúthoz hasonló számos új fajt fedezett fel az ott dolgozó nemzetközi kutatócsoport.

Az Erdélyben felfedezett Balaur („zömök sárkány”) az eredeti értelmezés szerint vérszomjas ragadozó, a Jurassic parkból ismert Velociraptor közeli rokona volt, amely a kréta időszak végén, mintegy 70 millió évvel ezelőtt terrorizálta a Hátszegi-sziget lakóit.
Fotó: Profimedia

A Balaur bondoc fajt 2010-ben írta le a Csiki Zoltán által vezetett csapat, és a lelet akkoriban nagy sajtóvisszhangot váltott ki, mivel a szerzők a hírhedt ragadozó, a Velociraptor közeli rokonaként értelmezték a „zömök sárkányt”. A Balaur csaknem teljes (közel 75%-os), viszont fej nélküli csontvázát 2009-ben találták meg fel a Szászsebes közelében kibukkanó felső-kréta folyóvízi üledékekben. Már a jókora pulyka méretű állat eredeti leírásakor is számos furcsaságot észleltek a paleontológusok, de azokat úgy magyarázták, hogy ez az ősmaradvány-együttes egy szigeten élt a kréta időszakban (Hátszegi-sziget), és a más területektől elszigetelt evolúció vezetett a szokatlan tulajdonságok megjelenéséhez. A Dromaeosaurida dinoszaurusz értelmezést támasztotta alá az állat általános megjelenése, a mérete és lábának anatómiája. Ugyanakkor a végtagjai rövidebbek és vaskosabbak voltak a szokásosnál, ráadásul a hátsó lábain nem egy, hanem két visszahúzható, sarló alakú karmot viselt. A harmadik ujja viszont karom nélküli volt.

Egy most megjelent tanulmányban kimutatták, hogy az erdélyi lelet nagyon sok tulajdonsága a madarak rokonságára utal, és a Balaur valójában nem is a Dromaeosaurida dinoszauruszokhoz tartozott, hanem egy másodlagosan röpképtelenné vált madár. Elemzésük szerint az összes kirívó és furcsa tulajdonság megtalálható a modern madarakat és közeli rokonaikat is magában foglaló Avialae (madárszárnyúak) kládban. A PeerJ folyóiratban közölt tanulmányban részletes kladisztikai elemzést végeztek, ami alapján a Balaur a szintén kréta időszaki Jeholornis és a Sapeornis ősmadarak közelében helyezkedik el a kladogramon. Ez arra utal, hogy a Balaur másodlagosan veszítette el a röpképességét, és a zömök lábait, mellső végtagjának arányait, testméretét egy kisebb méretű, repülni tudó őstől örökölhette.

A Balaur leírása alapjául szolgáló példány. A sziluettbe berajzolt csontvázrészletek ismertek, de a koponya eddig nem került elő. Az új értelmezés szerint a zömök test, a rövid lábak és a medence felépítés alapján a madarak közé kell helyezni ezt a nemzetséget. A hátsó lábon látható két hatalmas karom nem a ragadozó életmódot, hanem a fáramászást segítette elő.
Illusztráció: blogs.scientificamerican

Az új értelmezés egyben azt is jelenti, hogy a Balaur nem volt olyan vérszomjas ragadozó, mint az eredeti leírásban feltételezték. A legközelebbi rokonok közé tartozó Sapeornis és Jeholornis gyomortartalmából, valamint koponya- és fogfelépítéséből tudjuk, hogy azok az ősmadarak mindenevők, vagy növényevők voltak, és főleg magokkal, gyümölcsökkel táplálkoztak. Az egyik Jeholornis példány fosszilizálódott gyomortartalma például mintegy 50 gyümölcsöt tartalmazott. Hasonló táplálkozás valószínűsíthető a Balaurnál is, amit a testfelépítés is valószínűsít. A zömök, nehéz test, és a rövid lábak nem igazán alkalmasak a gyors mozgást igénylő ragadozó életmódra. De akkor vajon miért volt két hatalmas karom a lábain? A kutatók szerint ezek egyáltalán nem a zsákmány elkapására és feldarabolására szolgáltak, hanem a fára mászást és az ágakban való megkapaszkodást segítették. A rendkívül hosszú első lábujj csontjainak ízesülése is arra utal, hogy ez az ujj rendkívül hajlékony és mozgékony volt, ami a madaraknál gyakori, viszont nem jellemző a Dromaeosaurida dinoszauruszokra.

A most megjelent tanulmány az eddig is rendelkezésre álló leletek újraértelmezésén alapult. További jelentős előrelépésre akkor számíthatunk, ha előkerül a Balaur koponyája, ami az eredeti leletnél hiányzik. A kutatócsoport természetesen tovább dolgozik a Hátszegi-medencében, és a vágyaik között előkelő helyen szerepel a további Balaur példányok felfedezése.