Új skorpiófaj borostyánkőben
Egy hüvelyes fa gyantájában fosszilizálódott, a mintegy 20 millió évvel ezelőtt élt skorpió.
Fotó: PLoS One
Mexikó ma élő skorpiófaunája 258 leírt fajjal rendkívül gazdagnak számít. Az egész világon előforduló fajoknak körülbelül 13,5 százaléka megtalálható ezen a területen. A skorpiók elég változatosak az ősmaradvány anyagban is: 118 kihalt fajukat írták le, ebből 21 faj a különböző borostyánkövekből került elő (a legidősebb a libanoni alsó-kréta borostyánkövekből ismert). A mexikói borostyánkövekben eddig alig találtak skorpiómaradványokat.
Tityus apozonalli, új miocén skorpiófaj Mexikóból. A – Az aranysárga borostyánkőben nyíl jelzi a skorpiómaradványt; méretarány: 10 mm. B – A fosszilis skorpió ritka kincs a mexikói miocén borostyánkövekben; méretarány: 5 mm. C – Közelkép a példányról; méretarány: 2 mm.
Fotó: Riquelme et al., 2015, PLoS ONE
A dél-mexikói Chiapas-hegységben gyűjthető borostyánkövek miocén tengerparti környezetben rakódtak le. A borostyánok lignit rétegekben találhatók, melyek fölött korallokat és tengeri puhatestűeket tartalmazó sekélytengeri mészkövek és homokkövek települnek. A tengerszint egykori váltakozása miatt a lignit és a tengeri homokkő-mészkő rétegek ritmikusan váltakoznak egymással. A kora- és középső-miocén korú (15-23 millió éves) rétegekben található pollenek szárazföldi és mangrove környezetre utalnak.
A kémiai vizsgálatok alapján az itteni borostyánkő egy hüvelyes fa (Hymenaea) gyantájából képződött, ami a karibi partvonalak mentén gyakori mangrove erdőkben élt. Az itt található borostyánkő nagyon hasonlít a világhírű dominikai, valamint egyéb karibi (Haiti, Puerto Rico, Kuba, Jamaica) miocén borostyánkövekhez, amelyek szintén mangrove erdőkben alakultak ki. Az illegális kereskedelem, illetve az amatőr borostyánkő-vadászok dokumentálatlan gyűjtései következtében a privát gyűjteményekben őrzött példányok csak a legritkább esetben köthetők pontos lelőhelyhez, vagy réteghez. Részben ez lehet az oka, hogy eddig mindössze két skorpiót írtak le a Chiapas-hegység borostyánköveiből (Centruroides sp., Tityus knodeli).
A – A miocén skorpió lábai; méretarány: 2 mm. B – a skorpió testének hátsó része a méregtüskével; méretarány: 2 mm. C – A méregtüske közelről; méretarány: 1 mm.
Fotó: Riquelme et al., 2015, PLoS ONE
A PLoS ONE folyóiratban, 2015 augusztusában egy népes mexikói kutatócsoport új fajként azonosított skorpióról számol be, Guadalupe Victoria lelőhelyről. A rendelkezésükre álló egyetlen, 17,8 milliméter hosszú, vöröses barna hím példány nagyon jó megtartású, és a fajokban gazdag Tityus nemzetségbe tartozik (Buthidae család). Az értékes borostyánkövet egy farmer találta, aki értesítette a helyi múzeumot a felfedezésről. Az aranysárga borostyánkőben lévő maradványnál a kemény vázrészek mellett a lágyszövetek is megőrződtek. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a fosszilis gyanta nagyon gyorsan megkeményedett, ami korlátozta a kémiai reakciókat és így a szerves anyag lebomlása nem volt teljes. A skorpió mellett talajrészecskék, növénymaradványok és rovardarabok is láthatók az egykori gyantába ragadva.
A Tityus apozonalli legközelebbi rokonai a ma élő T. clathratus és T. columbianus, amelyek a karibi szigetekről, Közép-Amerikából és Dél-Amerika északi részéről ismertek. Hasonló tulajdonságokat mutatnak a dominikai borostyánkövekből előkerült Tityus példányok, viszont az új faj kevésbé hasonlít a Chiapas borostyánkövekből, de ismeretlen lelőhelyről leírt Tityus knodeli fajhoz.
A Buthidae családba tartozó skorpiók az egykori Gondwana szuperkontinensen jelentek meg a perm-triász határ közelében. Ezt támasztja alá a későbbi széleskörű elterjedésük is: jelenleg az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók. A Tityus nemzetség jellegzetes újvilági csoport, viszont ma élő faja nem ismert Mexikó területén, valószínűleg az opportunista Centruroides vette át a helyét, ami ma nagyon elterjedt Dél-Mexikóban.