A Sió-csatorna

Sió-csatorna Siófoknál
Fotó: H. Szabó Sándor

A mai Siófok helyén a 19. század előtt mocsaras, nádas terület helyezkedett el, a mostaninál három méterrel magasabb vízszinttel. A Balaton ki-kicsapó vizét ugyan természetes vízlefolyások úgy-ahogy elvezették, így a környéken lakó emberek munkájára is szükség volt, hogy kordában tartsák a csapongó tavat. Végső megoldást végül a Sió-meder kialakítása hozott.

Oláh Zoltán, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztályának vezetője mesélt a Sió-csatorna kialakításáról, és azt megelőző magas vízállásról, az egyenetlen partvonalról.

A térképet Lázár deák, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára készítette az 1500-as évek elején.  A deák készítette térképen a Balaton a körülötte elterülö települések gyürüjében a valóságosnál nagyobb vizfelülettel jelenik meg.
Fotó: mc-bubu.uw.hu

„Ahogyan azt a bajai Eötvös József Főiskola műszaki fakultása tanulmányában olvasható, a pleisztocén korban alakult ki a Móri-árok keleti medencéjétől induló, dél felé lejtő, egykor nagy kiterjedésű, a környezeténél mélyebb mocsárvilág, amit ma Sárrétnek nevezünk – területe a mai Gaja-Séd-Nádor-Sió vízgyűjtő területén, egészen a Tolnai-dombságig nyúlt el. A római korban a Balaton folyamatosan elöntötte a területet, ellehetetlenítve az átkelést. Korábbi feltételezések szerint, a 3. század végén a rómaiak lecsapoló munkálatokat végeztek, Galerius császár irányítása mellett. E tevékenység bizonyítására, 1962 őszén az Országos Vízügyi Főigazgatóság anyagi támogatásával a keszthelyi Balaton Múzeum régészei ásatásokba kezdett Siófokon, a feltételezett Galerius-féle Balatont lecsapoló árok és zsilip feltárására. A feltevést azonban sem az ásatások, sem a későbbi kutatás során átnézett történeti, térképészeti gyűjtemények nem igazolták. A Balaton lecsapolásának, a Sió szabályozástörténetének kezdete, csaknem másfél ezer évvel későbbre, a 18. század közepére datálható.”

Bukógát a Sió-csatornán
Fotó: siocsatorna.hu

Az első dokumentált szabályozásra 1776-ban került sor. Előtte a Sió-völgye összefüggő, több mint háromezer hektáron elnyúló mocsár volt. Oláh Zoltán ismét a bajai tanulmányból idéz: ,,Siófoknál a Balaton vizét a veszprémi káptalan kétkerekű malma részére rőzséből és földből épített malomgát duzzasztotta fel. Mivel a Balaton fölös vizét kizárólag ezeken keresztül lehetett leereszteni, a tó vízállásának szabályozása a molnár önkényétől függött. A Balaton megáradásakor viszont, a két zúgó nem volt elegendő a vízfelesleg leeresztésére, a víz átszakította a gátat, és áradásokat okozva zúdult le a Sió-völgyébe. 1776-ban indult meg a Sió és a Sárvíz szabályozása, a völgy rendezését ún. félreszorító csatornával igyekeztek megoldani, ennek hossza 29 kilométer, szélessége 11 méter volt. A Sió mai, Sióagárd és Simontornya, illetve Ozora közötti szakaszának kiásását 1811-ben kezdték meg. A siófoki malom 1821-ben leégett, ezért lebontották, a Sió medrét kitisztogatták, a tó vízszintje ekkor 1,2 méterrel csökkent, a déli parton mezőgazdasági célokra hasznosítható terület szabadult fel.

1811-ben Beszédes József, vízépítő mérnök irányításával megkezdték a Sárvíz lecsapolását, majd 1827-ben szóba került a Sió szabályozása, és a Balaton lecsapolása is. A Sió medrének mélyítésével  a tó vízállása újabb 1,3 métert esett. További malombontások után a felső Sió szakaszán is elkezdődtek a mederásási folyamatok, amíg az 1848-as szabadságharc közbe nem szólt.

A Sión (melynek jelentése: malomzsilip) még ebben az időben is sok malom működött, és a malmok keresztgátjai annyira felduzzasztották a folyót – no és az átfolyás sem volt megfelelő -, hogy mocsártengerré vált a folyóvölgy. A keresztgátakkal felduzzasztott medrek nagyon gyorsan eliszaposodtak.

„A szabályozatlan Sió kisméretű medre még nagyobb vízmennyiség szállítására nem volt alkalmas. 1858-ban a tó déli partján végig építeni kezdték a Déli Vaspálya Társaság vasútvonalát, az elkészült szakaszokat a Balaton magas vízállása többször is megrongálta, ezért még aktuálisabbá vált egy szélesebb, mélyebb csatorna és vízzáró zsilip kiépítése. 1863-ban épült meg a Sió-csatorna és a fazsilip, a tó vízszintje 0,95 méterrel csökkent, ezzel megszűnt a Balaton természetes vízjárása, mesterségesen szabályozott vízállású tó lett belőle.”

Az 1893-ra tönkrement, fából készült, zsilipet eltávolították, helyére nagyobb vízáteresztő képességű betonzsilip került, a csatorna medrét is több ízben tovább bővítették.

A Sió-csatorna csak időszakosan hajózható.
Fotó: siocsatorna.hu

A jelenlegi Sió-csatorna 120,8 kilométer hosszan kanyarog a Balaton és a Duna között, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik, vízállása nem egyenletes. 1944-ben a siófoki zsilip a háborúban megrongálódott, ezért a Sió medrét 1946-ban ideiglenesen lezárták, amíg az új zsilipet elkészítették. Szükség is volt rá, 1965-ben ugyanis nagyon magas volt a Balaton vízállása, ezért a tó víztömegének felét, 1 milliárd 80 millió köbméter vizet engedtek le a csatornán. Negatív rekord 2000. április 30. és 2005. szeptember 1. közé esik, ebben az időszakban egyetlen alkalommal sem nyitották ki a zsilipet: ez az eddigi leghosszabb időszak, amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába.

Azt, hogy mikor és mennyi vizet engednek át a csatornán, Oláh Zoltán elmondása szerint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, mint a Balaton medrének, vízkészletének vagyonkezelője dönt.

„A szervezet köteles betartani a tóra vonatkozó hatályos vízjogi engedélyeket, így a tó vízszinttartási rendjére vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedélyt is. A Balaton vízszintszabályozására a Siófoki leeresztő zsilip üzemeltetésével van lehetőség, egyéb műszaki megoldás nem létezik. Az 1997 óta alkalmazott és 2003-ban bevezetett új vízszint szabályozási rend szerint a Balaton vízállását a Siófoki vízmérce „0” pontjára vonatkoztatva (103,41 m. B. f.) éves időléptékben a 70-110 cm közötti szabályozási sávban kell tartani” – tudjuk meg Oláh Zoltántól.