A Csallóköz gyöngyszeme

Kócsagok a Kürti-szigeten
Fotó: Izsóf Zsolt

A Tőkési-ág vagy Tőkési Duna-ág (Klátovské rameno) Diósförgepatony kataszterében, Dióspatonyréten (Orechová Potôň – Lúky) ered, és Nyárasdnál (Topoľníky) folyik a Kis-Dunába (Malý Dunaj). Igazából nem is mondhatjuk, hogy ered, inkább azt, hogy a felszínre tör, mert az Erzsébet-patakként is ismert (ez az osztrák elnevezéséből fakad: Elizabeth Fluss) vízfolyamnak nincs valós értelemben vett forrása, és még csak nem is felszíni leágazás, a talajvízből tör utat magának.

A Tőkési-ág Felsővámos mellett.
Fotó: Csibrányi Zoltán

A Tőkési-ág 306 hektáros körzetét már a csehszlovák időkben, 1983-ban védelem alá vették. A táj nyomokban ma is őrzi őseredeti jellegét. 1993-tól Nemzeti Természetvédelmi Terület, egyszersmind „közösségi jelentőségű természeti terület”, amely ráadásul a Szlovákiában érvényes jogszabályozás szerinti legmagasabb, 5-ös szintű védettséget élvez; tilos többek között a vadászat, halászat, fa-, nád- és tőzegkitermelés, vízlecsapolás, a vizes élőhelyek módosítása, a víz természetes térnyerésének gátlása, csendzavarás.

Kürti-sziget
Fotó: Csibrányi Zoltán

Csíkos (közönséges) kecskerágó
Fotó: Csibrányi Zoltán

Bár Csallóközkürt (Ohrady) kívül esik a Tőkési-ág és a Kis-Duna által körülfont területen, közigazgatásilag hozzá tartozik a kicsi, de gyönyörűséges Kürti-sziget, ami a falu északi határa és Felsővámos (Horné Mýto) közt terpeszkedik. A tájék gazdag fajfelhozatalú: őzek, menyétek, vaddisznók, pézsmapockok kószálnak itt, próbálva beolvadni a táj rejtekébe, amit fűzfafélék, kocsányos tölgy, gyékények, nád és virágos növények sora tarkít. Él itt bütykös hattyú, fácán, nádirigó, jégmadár, szárcsa, függőcinege. Hínárféléken túl jelen a vízitök, fehér tündérrózsa, vízilófark. Vidrák, békák, puhatestűek, szitakötők, száznál több bogárfaj otthona a Tőkési-ág, így részben a Kürti-sziget. A Duna egészének feltérképezése során Jacques-Yves Cousteau csapata is végzett kutatásokat (ő maga nem) 1991-ben a Tőkési-ágon. Találtak egy kizárólag itt élő édesvízi szivacsot; összességében megállapították: a hely kuriózum Európában.

Felsővámost északról a kisebb-nagyobb kanyarulatokat vevő Kis-Duna, délről a szintén kacskaringós, páratlan természeti kincsként számon tartott Tőkési-ág öleli védőn. A Csallóköz egyik legmagasabb pontján fekvő kicsi falu, mellesleg szülőfalum, a 18. században még mezővárosi ranggal rendelkezett. A mindenünnen körülzárt, csak hidakon megközelíthető település, ahogy az itt élők mondják „Vámosfalu” délnyugati pereménél kezdődik a Kürti-sziget. A falu déli határánál elcsordogáló Tőkési-ágat a falubeliek – noha ismerik a vízfolyás eredetét – századok óta egyszerűen csak „a mi Kis-Dunánknak” nevezik.

A malomipar a Csallóközben az ősi szakmák egyike, az első szerkezetek valamikor a 8–9. században épülhettek, de ötszáz év kellett az ipar nagybani beindulásához. Idővel több száz malom működött a Csallóköz vizein. Mára alig maradt hírmondójuk. Felsővámos termetes hajtókerekű malmáról tudjuk, hogy 1866-ban 6 molnár és 4 segéd szorgoskodott itt. 1930-as években még működött. Az ötvenes években még, romjaiban ugyan, de megvolt. Pár évtizede az eredetileg tizenkettőből már csak pár korhadó cölöpmaradvány meredez a vízből, jelezvén az egykori malomhelyet.

Tőkési malom
Fotó: Izsóf Zsolt

Dunatőkésen (Dunajský Klátov) az eredetileg 19. századi, majd az 1920-as évek elején újjáépített, végül a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum által 1987-ben felújított, alsómeghajtású, téglafalas vízimalomban, mint technikai műemlékben is gyönyörködhetnek.

Ködös reggel a Kürti-szigeten
Fotó: Izsóf Zsolt

Hol közvetlen a parton, hol valamelyest távolabb, de a Tőkési-ág cirka 18 kilométeren tekergőző vízfolyása mentén végig lehet bandukolni (a teljes ág nagyjából 25 km), sőt egész napos programot nyújtva csónakázni is lehet a községi hivatal külön engedélyével. Egész napos túrázásra is alkalmas úgy a vízvonal mente, mint annak tágabb környéke.