A legérdekesebb új fajok 2014-ből

Tollas dino
Fotó: Mark A. Klingler/Carnegie Museum of Natural History/ESF

A New York állambeli Környezettudományi és Erdészeti Főiskola (SUNY College of Environmental Science and Forestry, ESF) Nemzetközi Fajfelfedezési Intézete (International Institute for Species Exploration, IISE) ismét összeállított egy tízes listát, ezúttal a 2015-ben leírt 18 ezer fajból. Tollas dinoszaurusz, bizarr viselkedésű darázs, „gabonaköröket” építő gömbhal – lássuk, mi minden fért bele az idei top tízbe!

Tollas dinoszaurusz (Anzu wyliei), Egyesült Államok
A lista egyetlen kihalt képviselője a Jurassic Park óta mindenki számára ismert kréta időszaki dinoszauruszok, a Tyrannosaurus rex és aTriceratops kortársa volt a mai  Észak-Amerikában. Tollai voltak, üreges csontjai és papagájszerű csőre, ráadásul fészket épített, és tojásait maga keltette ki. A tollas hüllő beceneve „csirke a pokolból”, nem véletlenül – a 3,5 méter hosszú, 200–300 kilogrammos bestia a rekonstrukciók szerint nem éppen barátságos kismadár benyomását keltette.

Fotó: P.B. Pelser & J.F. Barcelona/ ESF

Korallszerű bunkóvirág (Balanophora coralliformis), Fülöp-szigetek
Ez az élősködő növényke szinte csak a hosszúkás, elágazó, durva felületű, gumószerű hajtásaiból áll. A különös faj megjelenése korallokra emlékeztet, és egyetlen rokonához sem hasonlít. Nincs benne klorofill, így fotoszintézisre sem képes, a tápanyagokat más növényektől veszi el. Felfedezése után csaknem azonnal súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánították, mivel kevesebb, mint 50 egyede ismert.

Fotó: Prof. Dr. Ingo Rechenberg/ Technical University Berlin/ ESF

Cigánykerekező pók (Cebrennus rechenbergi), Marokkó
Ez az ügyes kis sivatagi pókszabású veszély esetén először fenyegető tartást vesz fel. Ha az ellenség nem tágít, cigánykerekezni kezd, ami kétszer olyan gyors mozgás, mint a futás. Mivel azonban jól tudja, hogy élőhelyén, a kopár homokdűnéken nincs hová menekülnie, nem távozni igyekszik, hanem inkább támad: a veszély forrása felé cigánykerekezik. A pók mozgása alapján még azelőtt elkészítettek egy hasonló módon mozgó robotot, hogy az állat hivatalosan nevet kapott volna.

Fotó: Jørgen Olesen/ESF

Az X-törzs (Dendrogramma enigmatica), Ausztrália
A rejtélyes újonc (és a vele együtt felfedezett D. discoides) soksejtű, kalaposgombára hasonlító állat, nyélszerű részének egyik végén szájnyílással, a másik végén lapos koronggal. A két faj egyesek szerint a csalánozók, tehát a medúzák, korallok, tengerirózsák és hidrák rokona, mások szerint a bordásmedúzák csoportját bővíti, de lehet, hogy eddig ismeretlen, új törzsbe kell sorolni őket. Az alig 8 milliméteres élőlényeket a tengerfenék ezer méteres mélységében fedezték fel Victoria állam partjai előtt.

Fotó: Cobus M. Visagie/PA

Csontházdarázs (Deuteragenia ossarium), Délkelet-Kína
A mindössze 15 milliméteres darázs egészen különleges módon óvja utódait. Üreges szárakba sárból gyúrt falakkal elválasztott kis cellákat épít, majd a cellák mindegyikébe egy-egy általa megbénított pókot helyez, ezzel biztosítja a táplálékot a fejlődő lárvái számára. A legelső fülkét azonban nem pókkal, hanem mintegy 10–13 hangya testével tölti meg, így kémiai akadályt képez a fészek belseje előtt. Ez az első ismert állatfaj, amely ilyen módon zárja le fészke bejáratát. A hangyákból távozó illékony vegyületek távol tartják az ellenséget, így e darázs lárváiban sokkal kevesebb az élősködő, mint más, üregben fészkelő darazsak esetében.

Fotó: Jimmy A. McGuire/ESF

Ebihalakat fialó béka (Limnonectes larvaepartus), Indonézia
Az ismert 6455 békafaj közül alig egy tucatnyi szaporodik belső megtermékenyítéssel. Ezek az új faj kivételével valamennyien megtermékenyített petéket raknak le, vagy parányi kisbékákat hoznak a világra. A most leírt faj különlegessége az, hogy utódai ebihalként hagyják el a nőstény testét, és a vízben folytatják fejlődésüket. A 4 centiméteres békát Sulawesi szigetén fedezték fel, a faj elterjedési területének nagysága egyelőre nem ismert.

Fotó: Bruno Kneubühler/ESF

Botsáska (Phryganistria tamdaoensis), Vietnám
Ez a botsáska ugyan nem az eddigi leghosszabb faj, mégis az óriás-botsáskák családjába tartozik. A 25 centiméteres állat ékes bizonyítéka annak, hogy impozáns méretük ellenére a botsáskákról alkotott ismereteink még korántsem teljesek – nem hiába, ők a rejtőzködés mesterei. Az új faj a vietnámi Tam Dao Nemzeti Parkban gyakori, de idáig elkerülte a kutatók figyelmét. Ma már viszont elevenen is megtekinthető Brüsszelben, a Belga Királyi Természettudományi Intézetben.

Fotó: ESF

Tengeri meztelencsiga (Phyllodesmium acanthorhinum), Japán
Ez a tengeri puhatestű a „hiányzó láncszem” a hidrákkal táplálkozó, illetve a korallokra specializálódott rokon csoportok között. Csiga még sosem volt ilyen fotogén – a tengeri meztelencsigák kecses vonalaik és szikrázó színeik miatt a mélységek szépségkirálynői. Az új faj felfedezése hozzásegíthet a csoport más tagjai közötti szokatlan ökológiai kapcsolatok, szimbiózisok megismeréséhez. Elágazó beleiben ugyanis olyan moszatok élnek, amelyek egyébként a korallok testében tartózkodva tápanyagokkal látják el gazdáikat. Amikor a csiga elfogyasztja a korallt, a moszatok az ő testében folytatják a tápanyagok termelését.

Fotó: A. Espejo/ESF

Karácsonyi bromélia (Tillandsia religiosa), Mexikó
Mexikó falvaiban karácsony táján aprólékosan kidolgozott, Krisztus születését ábrázoló oltárokkal („nacimientókkal”) ünnepelnek az emberek. Az ország bizonyos részein (Sierra de Tepoztlán, Tlayacapan, San José de los Laureles) az épített jelenetben gyakran egy látványos bromélia is helyet kap. Kiderült, hogy a felhasznált faj a tudomány számára új: a Tillandsia religiosa akár másfél méteresre is megnő. Rózsaszín füzéreivel és lapos, zöld leveleivel főként a mexikói Morelos állam északi részének sziklás élőhelyein fordul elő. Jó példája az olyan fajoknak, melyeket a helybeliek már régóta ismernek, a tudomány azonban csak nemrég fedezte fel.

Fotó: Yoji Okata/ESF

A gömbhal készítette különelges mélytengeri építmény.
Fotó: Yoji Okata/ESF

Gömbhal (Torquigener albomaculosus), Japán
Az új halfaj felfedezésével a víz alatti világ húszéves rejtélye oldódott meg. A kutatók különös, geometriailag szabályos, két méter átmérőjű mélytengeri „gabonakörökre” bukkantak az Amami-Oshima sziget partjaihoz közel, a tengerfenéken. Kiderült, hogy a szokatlan „építmények” egy új gömbhalfaj munkáját dicsérik. A köröket a tengerfenék homokjában a hímek alakítják ki úszó-fickándozó mozgással. Az egyszer használatos fészek a nőstények elkápráztatása mellett másra is szolgál: a dupla szélű, sugaras-küllős szerkezet az ikrákat is óvja. A kör közepén az utódok a víz áramlásától és a ragadozóktól védve fejlődhetnek.

Írta: Merkl Boglárka a Guardian és az International Institute for Species Exploration és a College of Environmental Science and Forestry alapján.