Vendel, Irén, Kleopátra2020. október 20., kedd
Természet

Érdekességek Ausztrália madárvilágából

2016.03.21.Dulai Dávid
National Geographic Magyarország

Ausztrália méltán nevezetes a különleges állatvilágáról, és a jól ismert erszényesek mellett számos madár is hozzájárult e hírnév megszerzéséhez.

Egy igazán színes egyéniség: a szivárványos lóri

Közismert, hogy a szigetek mindig változatos és különleges élővilággal rendelkeznek. Ennek legfőbb oka, hogy ezeket minden irányból víz veszi körbe, így más szárazföldektől való távolság megnehezíti, vagy teljesen megakadályozza a fajok terjedését és a géncserélődés lehetőségét. Emiatt a szigeteken a közeli szárazföldektől eltérő evolúciós fejlődés mehetett végbe és arányaiban jóval több endemikus (az adott helyen kialakult) fajjal találkozhatunk. Ezt a jelenséget rendkívül jól szemlélteti a kontinens méretű szigetország, Ausztrália példája is. A kontinens nevét meghallva először mindenki az erszényesekre gondol, mert – ragadozók hiányában – itt tudtak legnagyobb arányban fennmaradni a kenguruk, a koalák és társaik. Meglepő módon a madarak között is számos olyan faj akad, amely csak Ausztráliára, sőt annak is csak egy bizonyos részére jellemző, pedig nekik a repülés révén könnyebb leküzdeni a távolságot.

Rövidfüvű gyepen legelő tyúklúd pár Phillip Islanden

Ausztráliában több mint 800 madárfaj él, ebből körülbelül 350 endemikus. A nemzeti címerben is helyet kapott a világ második legnagyobb ma élő madara, az emu (Dromaius novaehollandiae). Magassága (160-190 cm) és súlya (30-45 kg) miatt röpképtelen, de erős lábaival rendkívül jól fut, és hatalmas távolságokat képes megtenni. A főként növényekkel és gyümölcsökkel táplálkozó madár a füves szavannákon él, de a sivatagban is előfordul. Talán a legismertebb ausztrál madár a kacagójancsi, vagy másik nevén a kookaburra (Dacelo novaeguineae). Főleg gerinctelen állatokkal táplálkozik, de kisebb méretű kígyókat, békákat és madarakat is elfogyaszt. A jégmadárfélék családjának legnagyobb méretű tagja. Rendkívül jó hangutánzó, az emberi kacagásra emlékeztető hangja miatt kedvelik az emberek. Ausztrália déli partvidékén él a különös kinézetű tyúklúd (Cereopsis novaehollandiae). A partvidék közelében fekvő füves területekre jár legelni. Ezt legtöbbször sétálva teszi, mivel nem szeret repülni. A felnőtt egyedek állományát 11-12 ezerre becsülik. Világszerte sok helyen díszmadárként is tenyésztik őket.

Fenyőn pihenő sárgafarkú gyászkakadu pár (jobbra a hím, balra a tojó)

Szintén sok díszmadár kerül ki a papagájalakúak rendjéből, amelyek a déli féltekén az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálják természetes élőhelyüket. Ausztráliában szinte bármerre indul az ember, mindenfelé különböző papagájfélékkel találkozik. A rikácsoló hangzavar kíséretében, nagy csapatban repülő szivárványos lórikat (Trichoglossus haematodus) lehetetlen nem észrevenni. Mindenhol megtalálják az életfeltételeiket, ahol fás vegetáció található. Csoportosan táplálkoznak, főként magok, gyümölcsök, nektár, és ritkábban rovarok szerepelnek az étrendjükben. Szintén csapatokban szokott repülni a ritkábban megfigyelhető sárgafarkú gyászkakadu (Zanda funerea) is. Bár a hím és tojó egyedek nagyon hasonlítanak egymáshoz, a szemgyűrű alapján könnyen elkülöníthetőek: a hím feltűnő rózsaszín szemgyűrűvel rendelkezik. Leggyakrabban eukaliptusz- és fenyőerdőkben költenek.

Táplálkozás közben a fahéjszárnyú mézevő (Anthochaera chrysoptera) fejére hullik a virágpor, amelyet egy másik virágra szállva a bibére juttat

Rendkívül különös csoportot alkotnak a mézevőfélék, melyek hosszú csőrük és rojtos, ecsetszerű nyelvük segítségével könnyen hozzáférnek a különböző virágzatok nektárjához. Az évmilliókig tartó hosszas együttélés során koevolúcióra (együttes fejlődésre) nyílt lehetőség, azaz a növények is alkalmazkodhattak a specializálódott mézevőkhöz. Számos fajnál olyan módon alakult a porzók és a termők elhelyezkedése, hogy a mézevő madár táplálkozás közben akaratlanul is elvégezze a beporzást. A kiegyenlített makroklíma miatt általában nem jellemző az itt költő madarakra a vonulás, de a mézevőfélék az egyes fák virágzását követik minden évben.

Csak egy-egy pillanatra áll meg a csuklyás lile, fürgén szaladva keresi táplálékát a homokos tengerparton

Nagyon sok madár vonul viszont Ausztráliába telelni, ami jelentősen megnöveli az itt megfigyelhető fajok számát. Figyelemre méltó az apró termetű rozsdástorkú partfutó (Calidris ruficollis) teljesítménye, ami szibériai költőterületéről Ausztráliáig vonul téli lakhelyére minden évben. Ugyanezt a távolságot megteszi a hegyesfarkú partfutó (Calidris acuminata) és a sarlós partfutó (Calidris ferruginea) is. Vonulásuk során a partvidék mentén haladnak, hogy tudjanak pihenni és táplálkozni. A vonuló madarakon kívül számos költő faj is használja a tengerpartokat. Nagyon jó élőhelyi feltételeket biztosítanak például a homokdűnés partok. Ezek azonban az ember által leginkább zavart területek közé tartoznak, mivel a homokos strandok igen népszerűek, és zsúfoltak. Éppen ezért a Birdlife Australia 2006-ban egy projektet indított a strandokon fészkelő madarak megóvása érdekében. Információs táblákat helyeztek el a strandokon, korlátozták a kutyasétáltatást, területeket kerítettek el a zavartalan költés érdekében és keresik a további védelmi lehetőségeket is. Ennek a projektnek öt kiemelt célfaja van: az ausztrál csigaforgató (Haematopus longirostris), füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus), parti rákásztyúk (Esacus magnirostris), vörösfejű lile (Charadrius ruficapillus) és a csuklyás lile (Thinornis cucullatus). Az ausztrál csigaforgató és a füstös csigaforgató elterjedési területe közel azonos: körben Ausztrália partvidékén szinte mindenhol előfordulnak. Magyar nevük megtévesztő, mivel főként kagylókat esznek a teknők felnyitására, és szétfeszítésére specializálódott erős csőrük segítségével. A csuklyás lile a világ egyik legritkább lile faja, a becslések szerint mindössze 10-11 ezer egyed élhet belőle Ausztrália déli partvidékén és Tasmániában.

Az osztrigatelepek szigeteket alkotnak a part menti zónában, ami kiváló táplálkozó helyet nyújt a füstös csigaforgatónak

E néhány példa alapján is látható, hogy milyen nagy változatosság jellemzi egy kontinens méretű sziget élővilágát. Bár ezeknek a fajoknak a többsége nagyon érzékeny az élőhelyére és a különböző zavarásokra, jó volt látni, hogy Ausztráliában a hétköznapi emberek is milyen sokat tesznek ezekért az állatokért egy kis odafigyeléssel, és a szabályok betartásával.

Írta és fényképezte: Dulai Dávid

Hozzászólások

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

Az Év Fája versenyt immár 2010 óta szervezi minden évben az Ökotárs Alapítvány. A címet idén, a július óta tartó online szavazáson izgalmas küzdelem után, a mélykúti júdásfa nyerte el.

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Az angolna (Anguilla anguilla), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a jászkeszeg (Leuciscus idus) verseng a 2021-es év hala címért - közölte az MTI-vel Magyar Haltani Társaság elnöke.

Halakat rabló madár

Halakat rabló madár

Régi nevük rablósirályok, és ezt az elnevezést nem meghazudtolva az a taktikájuk, hogy nagyobb vizeinken a sirályoktól és csérektől rabolják el a zsákmányukat.

Fürkészdarazsat neveztek el a koronavírus-járványról

Fürkészdarazsat neveztek el a koronavírus-járványról

Az újonnan leírt darázsfaj Mexikóban honos és mindössze 3,5 milliméteres.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket