Busajárás

Busák ugrálva haladnak a befolyóban.
Fotó: Takács Péter/BLKI

A telepítés nem hozta meg a várt sikert, ám a busa maradt: balatoni állománya ma is stabil, bár szaporodására nincs bizonyíték. „Az ezredfordulótól évente átlagosan 230 tonna busát fogtak ki a tóból az úgynevezett ökológiai halászat keretében. Az állomány így sem lett kisebb, csak szinten maradt” – mondja Vitál Zoltán, az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársa. A vizsgált egyedek legidősebbje is 16 éves volt csupán, vagyis a kifogott busák nem származhattak a több mint harminc éve lezárult telepítésből. Ikraszórásra utaló jelekre igen, busaivadékra ritkán akadtak a kutatók.

A genetikai vizsgálatok is arra mutatnak, hogy a balatoni busák nem alkotnak szaporodási közösséget. Bár alkalomszerű szaporodásuk így sem kizárható, leginkább a déli parti befolyóknál fekvő halastavakból kerülhetnek a Balatonba. „Ökológiai szempontból idegenhonos fajnak, tehát a busának sincs helye a Balatonban, a tó vízgyűjtőjén és a halastavakban.

A busa ugyanúgy zooplanktonon él, mint őshonos halfajaink, például a süllő ivadéka, de a garda, a dévérkeszeg, a küsz is fogyaszt zooplanktont” – fejtegeti Vitál Zoltán, hozzátéve: szerinte az volna a legjobb, ha a Balaton teljes vízgyűjtője mentes lenne az idegenhonos halaktól. Ám mivel két éve már a busa ökológiai halászata is tilos, a balatoni állomány egyedszáma a következő időkben várhatóan nemhogy csökkenni, inkább növekedni fog.