Távolodova az egyenlítőtől, egyre gazdagabb a mélytengeri élővilág

A kígyókarúak egyik szép faja, Macrophiothrix spongicola Austrália déli részén.
Fotó: J.Finn

A biodiverzitást ebben az esetben nem a hőmérséklet, hanem az elérhető táplálék mennyisége befolyásolja. Egy nemzetközi kutatócsoport a tengeri csillagokkal rokon kígyókarúak (Ophiuroidea) globális elterjedését vizsgálta. Kutatásuk felhívja a figyelmet a tengerfenék biológiai sokszínűségének megóvására, az élővilágot ugyanis jelentősen fenyegeti a mélytengeri halászat és a természeti kincsek kizsákmányolása. A tudósok eredményeiket a Nature című szaklapban mutatták be.

A mélytengerek egyedülálló élővilágát eddig csak kevés régióban kutatták – írja Skipton Woolley, a Melbourne-i Egyetem szakértője és kutatócsapata. A mélytengeri életterek ugyanakkor a Föld felszínének több mint felét lefedik. A tenger fenekére süllyedő szerves anyagok a szénkörforgás fontos részét képezik.

A kutatók megvizsgálták a kígyókarúak elterjedését a partok menti sekély vizektől kezdve a kontinentális selfen – a kontinensek körüli kis vízmélységű, kis lejtésű tengeralatti területen – át a mélytengeri vizekig. Az adatok több mint 1500 expedíció eredményeit foglalták össze.

Megállapították, hogy a sekély vizek közül az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati részének térségében, valamint a Karib-tengerben, a nulladik és a 30. szélességi fok közötti területeken a legnagyobb az élővilág sokszínűsége. Ezt elsősorban a hőmérséklet befolyásolja. A mélytengerekben ezzel ellentétben a legnagyobb faji sokféleség a sarkvidékek irányában, a 30. és 50. szélességi fok között figyelhető meg.

A biodiverzitás mértéke a szénvegyületek formájában rendelkezésre álló kémiai energiával, tehát a táplálékkal arányosan növekszik. A szakértők szerint ugyanakkor a kontinensek peremének közelében is nagyobb a biológiai sokszínűség. Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy a sekélyebb vizek folyamatos utánpótlást biztosítanak a mélytengeri területek számára.