Geológusok tatai zarándokhelye

Fotó: Varga Norbert

Az Öreg-tó mellett emelkedő Kálvária-domb nem véletlenül az egyik zarándokhelye a hazai földtani szakembereknek: az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezelése alatt álló, közel 3 hektáros Tatai Geológus Kertben a mezozoikum, azaz a földtörténeti középkor tengeri üledékei bukkannak felszínre. A szabadtéri geológiai múzeummá kialakított egykori kőfejtő falai mentén, nagy felületen tárul fel a triász végétől a kréta közepéig terjedő rétegsor.

A Kálvária szoborcsoport alatti falon jól láthatók a fehér színű Dachsteini Mészkőre települő rózsaszínű jura korú rétegek. Háttérben a Fellner Jakab Kilátó.
Fotó: Babinszki Edit

A legidősebb képződmény a késő-triász korú, körülbelül 205 millió éves, fehér színű Dachsteini Mészkő már a kerítésen kívüli bányafal alsó részén is szemügyre vehető. A Tethys-óceán tengerparti lapályán és az árapály öv alatti sekély, meleg tengervizében lerakódott rétegekben jellegzetes ősmaradványok láthatók: az akár 20 centiméteres nagyságot is elérő, szív alakú Megalodus kagylók metszetei. Ezek a kagylók a triász időszak végén haltak ki.

Élő helyzetükben az üledékbe ágyazódott Megalodus kagylók
Fotó: Babinszki Edit

A vastagpados fehér triász mészkő és a fölötte települő rózsaszínű jura korú mészkő éles határa jól követhető a bányafalon. Az éles határvonal egy pár millió éves szárazföldi periódust jelez, amely a triász és jura időszakok határa (kb. 200 millió év) is egyben. A triász végén és a jura kezdetén keletkezett mészkőrétegekben több deciméter széles, néhol bonyolult hálózatot alkotó hasadékok figyelhetők meg, melyeket a jura tengerben képződött üledékek töltenek ki. A hasadékrendszert a jura időszak kezdetén lezajlott intenzív szerkezeti mozgások hozták létre. Ezek hatására a triász sekélytengeri platform feldarabolódott és a terület lesüllyedt részén, a jura folyamán egyre mélyebb tengeri környezet jött létre. Ezt jelzi, hogy a triász rétegek feletti halványrózsaszín, igen vastag rétegekből álló mészkő a fiatalabb rétegek felé haladva egyre sötétedik, egész barnásvörösbe megy át, és ezzel párhuzamosan a rétegek vastagsága csökken.

A triász mészkőben keletkezett hasadék, melyet a hasadék faláról levált törmelék és a jura tenger vörös mésziszapja töltött ki.
Fotó: Lantos Zoltán

A jura időszak korai szakaszában keletkezett mészkőben kevés a szabad szemmel is látható ősmaradvány, csupán apró pörgekarúak (brachiopodák) és néhány nagyobb méretű ammonitesz fordul elő. Mikroszkóp alatt vizsgálva e mészkövet egy másik világ bontakozik ki: tengeri liliomok (crinoideák) váztöredékei, tengeri szivacsok kovatűi és mészvázú egysejtűek (foraminiferák) maradványai képviselik az egykor oly gazdag élővilágot.

Jura korú ammonitesz metszete egy csiszolt réteglapon. Fotó: Varga Zoltán

A jura kőzetekből kialakított lépcsősoron jutunk a park felső szintjére. Itt tovább követhetők a jura időszak középső szakaszának mélyebb tengerében egymásra rakódott rétegek, melyekben egyre gyakrabban találkozhatunk ammonitesz-maradványokkal. A vörös gumós mészkőre a jura tenger legnagyobb mélységét jelző, 160-165 millió éves tűzkőrétegek települnek, melyek egysejtű sugárállatkák (radioláriák) kova anyagú vázaiból épülnek fel.

A késő-jura idején az üledéklerakódás rendkívül lelassult: csupán néhány centiméternyi üledék keletkezett 1 millió év alatt. Ennek eredménye, hogy a vízoszlopban élt, majd elpusztulásuk után a tengerfenéken felhalmozódó ammoniteszek vázai tömegesen fordulnak elő a 150 millió éves tengeraljzaton. E fölötti rétegekben húzható meg a földtörténet jura és kréta időszakának határa (145,5 millió év). A kréta időszak kezdetén lerakódott rétegek sorozata azonban egyszer csak hirtelen megszakad és egy több 10 millió éves üledékképződési szünetet jelző egyenetlen felszín fölött az eddigiektől lényegesen eltérő kifejlődésű, szürkés árnyalatú, tengeri liliomok váztöredékeiben nagyon gazdag mészkő települ. Ez a kréta időszak közepén képződött mészkő zárja a park mezozoos rétegsorát.

A Geológus Kert alsó szintje a hazánk kőzeteit bemutató kiállítással. A háttérben a Magyarország legfontosabb nyersanyagait bemutató csillesor.
Fotó: Babinszki Edit

A Kálvária-domb geológiai érdekességei közé tartozik még a park legalsó szintjén nyíló úgynevezett „Megalodus-barlang” is, amely egy tektonikus zóna mentén jött létre. A barlang mintegy 130000 évvel ezelőtt, a pleisztocén során a mélyből feltörő hévforrások által kialakított üregek sorából keletkezett. A 175 méter hosszúságban ismert barlang nevét a mennyezetén kipreparálódott kagyló-maradványokról kapta. A barlang fokozottan védett, a nagyközönség számára nem látogatható.

A geológiai parkban azonban nem csak a területen előforduló kőzetekkel találkozhatunk. Alsó szintjén hatalmas kőzettömbök, kőzetoszlopok mutatják be hazánk jellegzetes kőzetfajtáit. Egy erre kialakított csillesorban pedig Magyarország legfontosabb ásványi nyersanyagaival is megismerkedhetünk.

Ám nem csak a geológia, hanem a régészet iránt érdeklődőknek is érdemes ellátogatni a parkba. A területen felszínre bukkanó jura korú tűzkőrétegeket 5000–6000 éve, a késő-rézkor embere szerszámkészítés céljából fejtette. A régészek által feltárt 3 bányagödör és az ásatások során ezekből előkerült eszközök – a tűzkő megmunkálásához használt szarvasagancs eszközök és kvarcitkavicsok –, valamint az elfogyasztott állatok csontjai is megtekinthetők a kiállításban.

A jura felszín tisztításakor felfedezett bányagödörben előkerült agancseszköz, melyet a tűzkő megmunkálásához használtak.
Fotó: Varga Zoltán

A kiemelten védett földtani természetvédelmi területen felszínre bukkanó kőzetek nagyszabású letakarítása során egy újabb bányagödör is előkerült 2015-ben. A sekély tűzkő-kitermelő gödörben három agancseszközt, valamint a megmunkálás nyomait mutató tűzkőszilánkokat találtak. Az agancseszközöket már restaurálták, részletes vizsgálatuk jelenleg is zajlik és tervezett a lelőhely további kutatása is.

Egy a botanikai ritkaságok közül: az atlaszcédrus (Cedrus atlantica).
Fotó: Varga Zoltán

A geológusok kertjének látnivalói közé tartoznak ezen kívül a botanikai ritkaságok is: a mintegy 600 növényfaj telepítése a bemutatóhelyet megálmodó Fülöp József (1927-1994) geológus professzor nevéhez fűződik, aki haláláig dolgozott a Kálvária-domb geológiai, őslénytani, régészeti kincseinek feltárásán.