A hűséges béka változtatja a külsejét

Kyle Summers a National Geographic ösztöndíjasa, az East Carolina Egyetem biológusa szerint a Ranitomeya imitator békának két különleges tulajdonsága is van.

A balra látható béka (R. imitator) hasonlít a jobb oldalira (R. fantastica). A mimikri nem pontos, de arra elég, hogy a ragadozók mindkét mérgező fajt elkerüljék.
Fotó: Jason L. Brown
Egyrészt ez az egyetlen békafaj, melyről tudjuk, hogy monogám, másrészt békát utánoz. Kyle a perui esőerdők olyan nyílméregbékáit tanulmányozza, melyek színezete más mérgező békákéra hasonlít. A ragadozóknak így csak egy színezettípusról kell megtanulniuk, hogy veszélyes elfogyasztani, ugyanis a nyílméregbéka élénk színével hirdeti, hogy mérgező, figyelmeztetve a ragadozókat a veszélyre és mentve saját életét. Kyle és kollégái négyféle mérgező utánzót találtak: pettyest, csíkost, övest és narancsfejűt. Ők eléggé különböznek egymástól, de hasonlók azokhoz a fajokhoz, amelyekkel azonos helyen élnek.
Balra: (R. imitator), jobbra: (R. fantastica)
A kutatás azt is megerősítette, hogy a Ranitomeya imitator békák monogámok. A párok életük végéig kitartanak egymás mellett, közösen gondozzák az ebihalakat azokban az apró vízterekben, amelyek a trópusi növények leveleinek tövénél gyűlnek össze.
További vizsgálatokra a kutatók műanyagpoharakba helyezték a békákat, majd megmérték őket, és genetikai elemzés céljára lecsippentettek egy apró darabot a lábujjukról. „Neosporinnal bekentük a lábukat, nehogy elfertőződjön” – mondja Kyle. Utána a békákat szabadon eresztették.
Vajon a méreg nem okoz gondot a kutatóknak? „Gumikesztyűvel fogjuk meg a békákat, de ez a békák érdekében történik”, magyarázza Kyle. A béka mérgét a ragadozók rossz ízűnek találják, de az emberre nem különösebben veszélyes.