Szabina, Antonietta2020. október 27., kedd
Természet

A déli sarkvidéken sem voltak biztonságban a kihalás idején

2016.06.06.NG
National Geographic Magyarország

Mintegy 6000 antarktiszi tengeri ősmaradvány vizsgálatából kiderült, a kréta végi tömeges kihalás a sarkvidéken is hirtelen következett be és éppen olyan végzetes volt, mint máshol.

A szabálytalanul felcsavarodott, ún. heteromorf ammoniteszek egyik szép példája a Seymour-sziget felső-kréta rétegeiből (Diplomoceras)
Illusztráció: James McKay

A földtörténet öt nagy kihalása közül a kréta-végi esemény kapja a legnagyobb figyelmet. A kutatók egy része korábban azt feltételezte, hogy a bolygónk legdélebbi területén élő állatok kisebb veszélynek voltak kitéve a tömeges kihalás idején, mint a Föld egyéb területein élő kortársaik. A Nature Communications folyóiratban publikált kutatás során egy hat évig tartó projektben több mint 6000 tengeri ősmaradványt gyűjtöttek és azonosítottak a Leedsi Egyetem és a Brit Antarktiszi Szolgálat munkatársai. A kövületeket az antarktiszi Seymour-szigeten gyűjtötték 69-65 millió éves üledékes kőzetekben. Jelenleg ez a legnagyobb tengeri fosszília-gyűjtemény ebből a földtörténeti korszakból az egész világon. A puhatestű maradványok nagyon változatos fajokhoz tartoztak, a tengeraljzaton élő kisméretű csigáktól és kagylóktól a vízfelszín közelében úszkáló szokatlanul nagy fejlábúakig.

Ez utóbbiak közé tartoztak a Diplomoceras nevű ammoniteszek, a tintahalak és a polipok távoli és kihalt rokonai, melyeknek a gemkapocs-alakú fura házaik akár 2 méteresre is megnőhettek. A szabálytalanul kicsavarodott, ún. heteromorf ammoniteszek helyenként gyakoriak voltak a kréta időszaki tengerekben (az itt vizsgált anyagnál valamivel idősebb, klasszikus magyarországi lelőhelyük a Gerecsében található Bersek-hegy). A réteg szerint begyűjtött puhatestű anyag alapján kimutatták, hogy a fajszám tekintetében nagyon jelentős, 65-70 százalékos csökkenés következik be a 66 millió éves rétegekben. Ez pontosan megfelel a kréta végi kihalási eseménynek, amikor a dinoszauruszok és mellettük számos más csoport világszerte hirtelen eltűnt az ősmaradvány anyagból.

A publikáció első szerzője James Witts, a Leedsi Egyetem PhD hallgatója, aki szerint az adatok egyértelműen mutatják, hogy a kréta időszak végén még minden teljesen rendben volt, az Antarktisz területén gazdag és változatos tengeri élővilág virágzott, ami földtörténeti mértékkel nézve aztán nagyon gyorsan eltűnt. Mindez egyértelműen arra utal, hogy hirtelen és katasztrofális hatású esemény következett be az egész Földön. Ez az eddig ismert egyik legerősebb őslénytani bizonyíték, hogy ennek a kihalásnak a fő hajtóereje a hatalmas aszteroida becsapódás utóhatása volt, nem pedig a klímaváltozás, vagy az erős vulkanizmus okozta lassabb globális környezeti változások.

Az ősmaradványok változása a vizsgált rétegsor mentén. Balra a földtörténeti korok, mellette a mintegy 1100 méter vastag rétegsor látható. Az „a” jelű oszlop mutatja a puhatestű fauna diverzitásának változását, nagyon hirtelen és jelentős csökkenéssel a kréta – paleogén határon. A „b” jelű oszlop az egyes rétegekben megjelenő (piros) és eltűnő (kék) fajok számát mutatja. Itt is jól látható az eltűnő fajok kiugróan nagy száma 66 millió évnél.
Illusztráció: Witts et al. 2016 nyomán, Nature Communications

Ez az első tanulmány, ami azt igazolja, hogy a tömeges kihalás éppen olyan gyors és súlyos volt a sarkvidékeken, mint bárhol máshol a bolygón. Korábban a kutatók azt gondolták, hogy a sarkok közelében élő állatok túl messze voltak a kihalás előidézőjétől ahhoz, hogy ugyanolyan komoly hatásoknak legyenek kitéve (függetlenül attól, hogy a Mexikói-öbölben becsapódó aszteroida, vagy az indiai Deccan vidék extrém intenzitású vulkanizmusa volt a „bűnös”). Emellett azt is feltételezték, hogy a sarkvidéken élő növények és állatok eleve ellenállóbbak voltak a globális klímaváltozásokkal szemben, mivel már addig is erősen szezonális éghajlatú környezetben éltek. Így például a sarkok közelében lévő élőlényeknek alkalmazkodniuk kellett ahhoz, hogy az év felében sötétségben éljenek, ahol ráadásul szabálytalan és ingadozó a táplálékellátás. Most azonban kiderült, hogy még a Föld legtávolabbi pontján, a Déli Sarkon élő állatok sem voltak biztonságban a kréta végi tömeges kihalás pusztító hatásaival szemben.


Hatalmas Diplomoceras töredékes példány az Antarktiszról
Fotó: A. Oleinik, Florida Atlantic University; GeologicalLocations.com

Korábbi tanulmányok néha azt sugallták, hogy a dinoszauruszok és néhány más csoport eltűnése fokozatos volt. Sok kutató viszont amellett érvelt, hogy a dinoszauruszok ősmaradvány rekordja nagyon foltszerű, így nem összehasonlítható a tengeri fosszíliákkal a mennyiség és a diverzitás tekintetében. A legtöbb ősmaradvány ugyanis a tengeri környeztetekben alakul ki, ahol a gyors üledékképződés következtében az elpusztult állatok egyes részei (például csontok, meszes héjak) gyorsan betemetődnek. Ahhoz, hogy egy dinoszaurusz, vagy más szárazföldi állatból ősmaradvány legyen, a következőknek megtörténni: a csontoknak stagnáló vízbe kell kerülniük, és gyorsan be kell temetődniük a lebomlás megakadályozása érdekében, vagy a folyók elviszik a tengerbe. A tengeri fosszíliák általában sokkal bőségesebbek, jóval nagyobb adathalmazt biztosítanak olyan vizsgálatokhoz, hogy hogyan változott az ökoszisztéma és a biodiverzitás a földtörténeti múltban. Ez lehetővé teszi a kutatóknak, hogy erősebb alapokon nyugvó konklúziókat vonjanak le a gyors környezeti változások, például tömeges kihalások eseményeiről.

Hozzászólások

Milyen jövő vár a krillre?

Milyen jövő vár a krillre?

Az antarktiszi vizekben honos apró rákocska nemcsak az ökoszisztéma egyik alappillére, hanem egyre népszerűbb számos emberi felhasználásban is.

Gyarapodik a galápagosi pingvinek és kormoránok száma

Gyarapodik a galápagosi pingvinek és kormoránok száma

Rekord emelkedést mutat a két madárfaj létszáma a nemrégiben elvégzett átfogó felmérés alapján.

A Kányavári-sziget hídja

A Kányavári-sziget hídja

A kis-balatoni Kányavári-szigetre ezen az igazán különleges vonalvezetésű, szép ívű, faszerkezetű hídon lehet eljutni.

Somoskő vára

Somoskő vára

A magyar-szlovák határon található a 13. század második felében épült vár, mely több gazdát is cserélt. A Rákóczi-szabadságharc után csak romlott az állapota, míg 1970-ben kezdték el a felújítását.

Felfújható dingóriasztók

Felfújható dingóriasztók

Az emberszerű figurákat leginkább üzletek előtti figyelemfelkeltőként ismerhetjük, nemrégiben azonban új értelmet nyert a létük.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket