A szivárvány színeiben pompáznak a szegedi rózsák

Fotó: SzegediTudományegyetem Füvészkert

Az évről évre gazdagodó gyűjteményben 2016-ban először mutatnak be történelmi rózsákat – közölte Németh Anikó igazgató.

Fotó: SzegediTudományegyetem Füvészkert

A szakember elmondta, a rózsakertben temérdek színes virág nyílik és számos növekedési formájú rózsabokor is látható. A futórózsák akár két méter magasra is felnyúlnak, a virágokkal dúsan megrakott bokraik már messziről virítanak, és a reneszánsz rózsákhoz híven édes illattal töltik meg a levegőt. A rózsakert belsejében, az egyes ágyásokban a nagyméretű, illatos virágokat hozó tearózsa hibridek, a miniatűr rózsák, valamint számos, a hajtás végen több virágot bontó (polyantha) rózsafajta is fotózásra csábít.

Fotó: SzegediTudományegyetem Füvészkert

Fotó: SzegediTudományegyetem Füvészkert

A rózsakerti gyűjtemény újdonsága a történelmi rózsák bemutatója, ahol 23 nagy múltú fajta ismerhető meg, ezeket még 1867 előtt nemesítették. Abban az esztendőben vált ismertté a Jean-Baptiste André Guillot által nemesített első, La France nevet kapó teahibrid, majd jelentek meg újabb és újabb fajtákat.

Fotó: SzegediTudományegyetem Füvészkert

Fotó: SzegediTudományegyetem Füvészkert

A történelmi rózsák számos tulajdonságban különböznek a modern társaiktól: jellemző színük főként a rózsaszín és a piros árnyalatai, csak ritkán sárgák. Virágaik viszonylag kicsik, sokszirmúak, illatosak. A virágzás többségüknél néhány hétig tart, egyszerre sok virággal, látványosan. Levélbetegségekkel szemben ellenállóak, edzett, strapabíró növények. Fajtáik többnyire Nyugat-Európában jöttek létre, de Közel-Keletről és Kínából is származnak. Régi fajtákat már 1664-ben Lippai János, szerzetes, botanikus: Posoni kert című művében is említ, de magyar kastélykertekben, paraszti kertekben a 18. századtól megtalálhatók.