Angyalszárnyra emlékeztető zárvány egy borostyánkőben

Fotó: Ryan C. McKellar                                                       Nagyítás

A borostyánkőbe ágyazódott két kicsi szárny azt bizonyítja, hogy a mai madaraknál látható tollazat szerkezete, mintája, színe és a tollak elrendeződése már 100 millió évvel ezelőtt megjelent, legalább is néhány korai madárnál. A Nature Communications 2016. június 28-i számában megjelent tanulmány szerint a fosszilizálódott szárnyak valószínűleg az Enantiornitheseké, melyek a kréta időszak végén haltak ki.

Ma már általánosan elfogadott a kutatók között, hogy a madarak mellett sok, vagy talán majdnem az összes dinoszaurusznak is volt tolltakarója. Az egykori tollazattal kapcsolatos ismereteink azonban idáig elsősorban néhány toll lenyomatból származtak, amelyek összepréselt és elszenesedett maradványokként őrződtek meg. Ezek általában jól mutatják a tollak elrendeződését, viszont többnyire hiányoznak a nagyon finom részletek, és szinte soha nincs információ a tollak színéről. Ezen kívül találtak még néhány borostyánkőben fosszilizálódott egyedi tollat, amelyek viszont nem mondanak semmit arról az állatról, amelyhez a toll tartozott.

A mindössze 1,6 és 8,5 grammos borostyánkő darabokban lévő két új példány vizsgálatát részben a National Geographic Society is támogatta. Ezek az első olyan kréta időszaki tollazat maradványok, amelyek nem csak izolált tollakból állnak és jól mutatják a csontszerkezetet, a tollak elrendeződését, sőt még lágyszöveteket is tartalmaznak. MikroCT vizsgálattal kimutatták, hogy csontok mérete és kifejlődési állapota alapján mindkét szárny fiatal példányoké volt. A csontok hasonló szerkezete és arányai, valamint a tollazat jellegei szerint ugyanahhoz a fajhoz tartozhattak. Bőr, izom, és karmok mellett mindkét példánynál megfigyelhetők a sorba rendezett evezőtollak és fedőtollak is. Elrendeződésük és mikroszerkezetük is hasonlít a modern madarak tollaihoz. A tollak szabad szemmel ugyan feketének látszanak, mikroszkóp alatt kiderült, hogy az evezőtollak sötétbarnák voltak, míg a fedőtollak kissé világosabb barnák ezüstös, vagy fehéres sávokkal.

A mianmari Hukawang-völgy borostyánkő bányái a kréta időszaki élővilág legfontosabb lelőhelyei közé tartoznak. Fotó: Mo Li

A burmai borostyánkövekben lévő ősmaradványok túlnyomó része az észak-mianmari Kacsin állam Hukawang-völgyében lévő bányából származik. A völgy jelenleg a Kacsin Függetlenségi Hadsereg felügyelete alatt áll, melynek évtizedek óta vannak konfliktusai az állammal, ennek okán a burmai borostyánkő-bányászat és -kereskedelem szinte teljesen szabályozatlan. A gyűjtött anyag nagy részét kínaiaknak adják el, akik ékszereket és dekoratív faragásokat készítenek belőle. A kutatók a vizsgált példányokat Kacsin fővárosában, Myitkyina jól ismert borostyánkőpiacán szerezték be.

A paleontológusok számára abban van a burmai borostyánkövek legnagyobb vonzereje, hogy ezek rejtik magukban a kréta időszak legváltozatosabb növény- és állatvilágágát. A burmai borostyánkövek körülbelül 70 százaléka nem rejt ősmaradványokat, a maradék 30 százalék elképesztő egykori biodiverzitásról árulkodik.

Mivel a borostyánkövek többségét ékszerként és faragások díszítéseként használják fel, a fosszilis zárványokat (rovarok, növények) a gyűjtők többsége olyan szennyeződésnek véli, ami csökkenti a végtermék értékét. A tollakat azonban nagyra tartják a ritkaságuk és szépségük miatt, ezért a vizsgált példányokat úgy vágták és fényesítették, hogy hangsúlyozzák a korai tollazat esztétikai értékét. Arra már kevés figyelmet fordítottak, hogy lehetőleg a példánynak minél nagyobb része is megmaradjon. Vágás és polírozás közben az ősmaradványok részben vagy egészen megsemmisülhetnek. A sötét borostyánkövekben a zárványokat – hasonló színük miatt – elég nehéz észrevenni a minták elvágása, vagy polírozás előtt.

A két fosszilizálódott szárny közül a kisebbiket elnevezték angyalnak, mivel az ékszerész eredetileg angyalszárnynak nevezett medált akart készíteni belőle. A fosszíliát megvizsgálva a kutatók azt találták, hogy a szárny megcsonkított része a borostyánkő felszíne felé néz, ami arra utal, hogy ezt a darabot egy olyan nagyobb borostyánkőről törhették le, ami akár az egész madárpéldányt is tartalmazhatta. A mikroCT analízis pontosan kimutatta, hogy nem csak elkülönült tollak vannak a borostyánkő belsejében, hanem a tollak a csonthoz kapcsolódnak a csaknem 100 millió éves szárnyon, így a kutatók számára ez valóban angyalszárnynak bizonyult.

A közeljövő merész tervei között szerepel egy intézetet létrehozása a Myitkyina piacánál, ahol a kutatók ellenőrizhetnék a burmai borostyánkő bányákból előkerülő kréta időszaki zárványokat, és ahol a leletek tudományos feldolgozása is megtörténhetne a helyi egyetemek bevonásával.

Forrás: National Geographic