Vilma, Ünige, Csaba2020. december 05., szombat
Természet

A méhgyilkos most fölfedi titkát

2016.07.01.Erdélyi Ilona
National Geographic Magyarország

Vegetáriánus, mégis szorgalmasan öl. Nem kedvtelésből – utódait táplálja áldozataival. A méhfarkas gyakori darázs, mégis ritkán figyelünk fel rá.

Áldozatára váró méhfarkas. Ezek a darazsak a virágokon állnak lesben, ott csapnak le a pollent gyűjtő méhekre.

Minden egy csésze kávéval, egy telefonhívással meg egy e-maillel kezdődött. A kávét Radisics Milán fotós tartotta a kezében, belekortyolt, azután fölhívott engem. A két mozzanat között azonban történt valami, ami mindkettőnk életét jó két hónapra alaposan fölforgatta. Földeríthettük egy különös, a legtöbb ember számára láthatatlan életet élő, mégis szinte mindenütt jelen lévő lény hihetetlenül izgalmas mindennapjait.

A méhfarkas melegkedvelő, az éjszakát föld alatti járataiban tölti. Akkor bújik elő, amikor a hőmérséklet 25 fok fölé emelkedik. A nap jó részében szorgosan dolgozik, folyvást mélyíti-bővíti fészkét. A bejáratnál fölhalmozódott törmelékkupac is bizonyítja: saját méreteihez képest terjedelmes járatrendszert épít.

Azon a tikkasztó, kánikulai délutánon Milán csak egy kávéra ment ki dél-budai társasházuk udvarára. Az árnyékban üldögélve egyszer csak különös mozgolódásra lett figyelmes. A kicsiny kert pázsitjának sarkában, egy kopasz folt fölött, ahol a rövidre nyírt fű helyett finom szemű homok borította a földet, kis termetű, „sportos” alkatú darazsak röpdöstek. De nem csak keringtek a tar folt környékén; olykor leszálltak, és el-eltűntek a föld alatt. Sőt, egyik-másik néha cipelt is valamit, és leszállva, ezt a titokzatos kis „csomagját” nagy nekibuzdulással beráncigálta a föld alá.

A tapasztalt természetfotós figyelmét azonmód fölkeltette ez a furcsa jövés-menés, szaladt a fényképezőgépéért. Az igazi meglepetés azonban akkor következett, amikor kiderült, mi is az a pakk, amelyet egyik-másik darázsszomszédja a tora-potroha alatt cipel. Időről időre a darazsak  halottnak tetsző méhet ölelve tértek vissza, és terhüket bevonszolták járatuk mélyére.

Ez a méhfarkas a földön szúrta meg áldozatát. Jobbnak látta, ha a megbénított, nehéz méhet először fölcipeli egy fűszálra, és onnan vesz repülőrajtot.

Ekkor nyúlt Milán a telefon után, majd küldött e-mailt. A levélhez fotót is csatolt kertjük különleges albérlőiről. Néhány óra múlva már együtt hasaltunk a fűben, és figyeltük a darazsak sürgölődését. Milán első fotói alapján ekkor már tudtuk: méhfarkasok költöztek a kertbe!

Ez a középtermetű, hártyásszárnyú rovar nem ritka, de nem is igazán gyakori Magyarországon. Egész Európában és Észak-Amerikában is előfordul, szinte bárhol rábukkanhatunk, ahol megfelelő talajt talál a fészeképítéshez. És persze méheket – ugyanis nem véletlenül kapta a nevét.

A méhfarkasok rendszertanában Vas Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, az Állattár világviszonylatban is elismert hártyásszárnyú-gyűjtemény vezetője segített eligazodni. „Nálunk három méhfarkasfaj honos, ezek közül történetünk hőse, a közönséges méhfarkas (Philanthus triangulum) a leggyakoribb. A másik két faj, a Ph. coronatus és a Ph. venustus egyrészt jóval ritkább, másrészt nem háziméheket, hanem magányos vadméheket bénít meg lárvái számára, így kevesebb köze van az emberhez.   A kifejlett méhfarkas amúgy nem ragadozó, csak nektárral táplálkozik.” Vas Zoltántól azt is megtudtuk, hogy a Ph. triangulum lejtős, laza talajon szeret fészekjáratot építeni, egyáltalán nem meglepő tehát, hogy kertvárosokban is megtelepszik. Noha a magányos darazsak közé tartozik, nem ritka, hogy egy-egy kisebb, de nagyon alkalmas területen több nőstény is ivadékbölcsőket épít. Nagyon valószínű, hogy az ilyen fészekszomszédok maguk is az adott területen, vagy a közelben fejlődtek ki az előző évben – voltaképpen a már „jól bevált” helyet hasznosítják újra.

A hatalmas rágók nem csak veszedelmes fegyverként, hihetetlenül precíz szerszámként is működnek: a legapróbb homokszemektől a jókora kavicsokig bármit biztosan tartanak.

A méhfarkas van olyan szorgalmas, mint áldozata, a méh. Órákon át bámultuk Milánnal, ahogy az egymástól alig arasznyira nyíló fészkek gazdái a hőségben fáradhatatlanul kaparásznak, hordják kifelé a homokot az épülő járatból, vad iramban ásnak, lábuk mögött csak úgy röpködnek a csillogó homokszemcsék. Láttunk egyet, amelyik hirtelen jókora kaviccsal a rágói között jelent meg fészke szájánál. Noha sokkal nehezebb lehetett, mint ő maga, a darázsnak nem okozott nehézséget, hogy odébb vonszolja a kődarabkát. Aztán eltűnt újra, majd pár perc múlva előbukkant, gondosan bezárta a bejáratot, és tovaszállt.

A megfigyeléssel töltött napok eredményeként a méhfarkasok viselkedésének mind több apró mozzanatát vettük észre. Valaha, az egyetemen azt tanultam, hogy a föld alatt fészkelő magányos darazsak a bejárat közvetlen közelében elhelyezkedő tereptárgyakat (fűcsomókat, kavicsokat  stb.) figyelik meg, és a memóriájukban rögzült összkép alapján találnak később vissza a fészekhez. Nikolaas Tinbergen holland etológus a múlt században éppen méhfarkasokkal végzett ez irányú kísérleteket; azt tapasztalta, hogy ha a viszonyítási pontokat – ugyanabban az elrendezésben, ahogyan a fészek körül eredetileg voltak – pár méterrel odébb helyezi, a megtévesztett darázs az új helyen fogja keresni fészke bejáratát, és a költőjárathoz már képtelen lesz visszatalálni.

Ennek tudatában folyvást korholtam Milánt: csak óvatosan a fotómasináival meg a többi holmival, ne rendezze át a terepet, mert tönkreteheti a témát – fennáll a veszély, hogy a darazsak nem találnak többé haza.

Kiderült, hogy a valóság – mint oly sokszor a természetben – az elgondoltnál sokkal bonyolultabb! Hiába rakta Milán a méhfarkasfészek bejáratához jókora makroobjektívvel fölszerelt gépét, hiába fektetett le a homokba vakuzsinórt, hiába pöckölte odébb a képbe zavaróan belógó száraz ágacskát, darazsunk újra meg újra, csalhatatlanul hazatalált. Olykor azért kicsit több időbe telt, mire megtalálta a fészkét, de nagyon úgy tűnt, nem zavarja, ha a fotográfus kissé átrendezi a terepet. Nemsokára kiderült, mi a trükkje. Amikor elindult vadászni, fokozatosan táguló spirálvonal mentén emelkedett – így nem csak a fészek közvetlen környékét, de lényegében az egész udvart „lefényképezte” magának. Vas Zoltán elmagyarázta a lényeget: „Tájékozódó, spirálvonalú repülése közben a darázs rögzíti memóriájában a fészke azonosításához támpontot adó közelebbi és távolabbi tereptárgyak helyzetét, és ezeket együtt használja a tájékozódásban. Tinbergen kísérletei nyílt terepen zajlottak, ahol kevesebb tájékozódási pont kínálkozott, így könnyebben át lehetett ejteni a méhfarkast egy-egy feltűnő tereptárgy áthelyezésével. A fotózás házfalak által közrefogott helyszíne viszont aránylag zárt, strukturáltabb terep, ezért minden átrendezés után maradt elég viszonyítási pont ahhoz, hogy a méhfarkasok megtalálhassák a fészküket.”

Volt eset, amikor úgy tűnt, hogy a méhfarkas is eltévedhet. Láttuk, hogy némelyik visszatérőt, amikor be akar mászni a fészekbe, másik méhfarkas fogadja a lyuk szájánál. Komoly harc vette ilyenkor kezdetét, a végén egyikük kereket oldott – ám hogy a jövevény vagy a fészekből kibukkanó egyed futamodott-e meg, a kavarodásban sohasem tudtuk megállapítani. Vas Zoltán erre is magyarázatot adott: a föld alatt fészkelő magányos darazsak olykor fészekparazitává válnak, beosonnak más nőstények vadászat idejére otthagyott fészkébe, és a költőüregébe helyezik petéjüket. A méhfarkasoknál még nem figyelték meg ezt a viselkedést, eszerint nem biztos, hogy valódi fészekparazitizmus tanúi voltunk; a csetepaték mindenesetre izgalmas fotótémát adtak.

A méhfarkas rendszerint elülső lábpárja tövénél szúrja meg prédáját. A testében szétáradó méregtől a háziméh csak mozgásképtelen lesz, nem pusztul el – így válik igazán laktató táplálékká a darázslárva számára.

Maradt azonban még egy fontos kérdés: mi történik a föld alatt? A darazsak egymás után hordják haza, cipelik a föld alá a méheket – de mi végre ez a nagy méhpusztítás? Egyáltalán, hogyan ejti el és teszi harcképtelenné áldozatát a méhfarkas? Hamarosan kiderült, hogy a szó szoros értelmében nem is gyilkosság történik – a valóság még hátborzongatóbb…

„A nőstény a fészekjáratba öt-hét oldalágat kapar egy-egy kamrával; ezek lesznek az ivadékbölcsők. Ide hordja le a toruk hasoldalába döfve megbénított, mozgásképtelenné tett méheket. Áldozatait leggyakrabban viráglátogatás közben támadja meg. A lebénult méh begyéből kinyomja a gyűjtött nektárt, és elfogyasztja. A méhet ezután fejjel előre, hassal fölfelé maga alá szorítja, és a fészkéhez repül. Az ivadékbölcsőkbe általában három-négy méhet helyez, minden kamrába egy-egy petét rak a méhekre, azután lezárja a kamrákat. Miután az összes kamrával végzett, a fészekjáratot is bezárja. A petéből pár nap múlva kikelő lárva egy hét alatt kiszívja az eleinte még élő, ám védekezni képtelen méh testének anyagait” – magyarázza Vas Zoltán.

A méhfarkas gyakran csak nagy üggyel-bajjal tudja fészke mélyére vonszolni magatehetetlen terhét, nála jóval termetesebb áldozatát.

A számunkra dermesztőnek ható történet itt véget ér, a méhfarkas élete azonban igazán csak ezután kezdődik. A lárva gubót sző, amely megóvja a talaj nedvességétől, és ebben a gubóban, nyugalmi állapotban tölti a telet. Tavasz végén bebábozódik, kifejlődik, majd kikel, és nyár elején kiássa magát föld alatti rejtekéből.

A vegetáriánus sorozatgyilkosok tehát egytől egyig nőstények. A hím méhfarkas élete meglehetősen rövid. Amikor a nyár második felében hozzáláttunk a fotózáshoz, már nagy valószínűséggel egyetlen hím méhfarkas sem volt életben, mutat rá Vas Zoltán: „Nyár elején párosodnak, és a hímek nem sokkal ezután el is pusztulnak. Ők már megtették a dolgukat, a nőstények számára viszont csak ezután következik a munka java. Legkésőbb ősz elejére aztán a nőstények is bevégzik teendőiket és életüket, emiatt a szülői és az utódnemzedék végül nem is találkozik.”

Most következzen egy kis fejszámolás. A méhfarkas nősténye egy-két fészket ás, fészkenként öt-hét költőüreggel, amelyekbe három-négy méhet rejt. Fészkenként húsz-harminc méhet hord be, két járatában ezek szerint átlag hatvan háziméhnek kell elpusztulnia.

Pásztor Zoltán debreceni méhészt arról faggattuk, hogy vajon tesznek-e komolyabb kárt a méhek között ezek a darazsak. Hamar kiderült: a méhészek a darazsakkal úgy általában nincsenek megbékélve. „Leggyakrabban a ház körül is mindenfelé előforduló, szinte minden padláson fészkelő darazsak tesznek kárt a méhészetekben: összefogdossák a méheket, a kaptárakból elrabolják a lárvákat. Azokban az években, amikor különösen elszaporodnak, bizony nagyon súlyos károkat okozhatnak. Önmagában a méhfarkas kártétele nehezen mérhető, de úgy gondolom, nem lehet igazán számottevő.”

Azt még mindenképpen meg akartuk tudni, hogy milyen a méhfarkas fészke belülről. Úgy döntöttünk, a rendőrséghez fordulunk – ártatlan sorozatgyilkos a darázs, de a helyszínelésnek ettől még feltétlenül szakszerűnek kell lennie! Gárdonyi Gergely rendőr ezredesnek, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Bűnügyi Technikai Főosztálya helyettes vezetőjének megtetszett a nem éppen mindennapi feladat. „Igazi szakmai kihívást jelentett a felkérés. Természeti folyamatot kellett krimináltechnikai eszközökkel feltárni és megörökíteni; ez alkalmat adott arra, hogy új környezetben is kipróbálhassuk a bűnügyi helyszínelés során használt eszköztárunkat” – magyarázta az ezredes. A helyszínelést két munkatársa, Petrétei Dávid és Kiss Zsigmond rendőr százados végezte (mindketten kiemelt főtechnikusok). Különleges gipszkeverékkel öntötték ki az egyik fészket, majd a megszilárdult öntvényt a régészek módszerével kiemelték a földből. Megjelenésük először némi riadalmat keltett a ház lakói körében, ám amikor kiderült, mi is a feladat, megnyugodtak a kedélyek.

A profi helyszínelők bűnesetek helyszínén, például lábnyomok rögzítéséhez használt anyaggal öntik ki a méhfarkas föld alatti járatrendszerét.

A többszörösen elágazó járatrendszer kiemelése.

Az öntvény kiadta forma szkennelésre előkészítve. A fészek épségben megmaradt öntvényét a Magyar Természettudományi Múzeum kapta meg. Mint megtudtuk, ez az első ilyen darabjuk.

A helyszínelő rendőrök végeztek, elcsöndesedett az udvar. Lassan a társbérlő méhfarkasok is bevégezték földi és föld alatti pályafutásukat, dolguk végeztével egyik a másik után elpusztult. Befejeződött hát a többhetes fotózás is. Utolsó alkalommal, már a felszerelés összepakolása közben láttuk, amint hangyák martalékává lesznek az ártatlan és immár ártalmatlan gyilkosok.

Írta: Horváth Árpád
Fényképezte: Radisics Milán

Hozzászólások

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Állatkertekben élő afrikai elefántok napi vízigényét vizsgálták meg, de a vadon élőkre nézve vontak le következtetéseket.

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Sok természeti világörökségi helyszín lesújtó állapotban van, az éghajlatváltozás immár a fajok inváziójánál is problémásabb.

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

Nádasok rejtekén élő madár

Nádasok rejtekén élő madár

A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

A Londoni Természettudományi Múzeum által szervezett pályázat a természetfotók legrangosabb versenye.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket