Elindult a szavazás a 2017-es év madaráról

Az erdei fülesbagoly, a házi veréb vagy a tengelic lehet az év madara 2017-ben; a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján július 27-én délig várják a szavazatokat.

Fotó: MME
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-óta választja illetve szavaztatja meg az év madarát. A program célja olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, amelyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak különösen fontos szerepe van.
Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a leggyakoribb magyarországi bagolyfaj, 2013-ban volt jelölt, de a gyurgyalag legyőzte. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. Magyarországon általánosan elterjedt, de a magasan fekvő, zárt erdőket kerüli. Legfontosabb tápláléka a kisrágcsálók, az egerek és a pockok, de nagyobb éjszakai rovarokat és madarakat is zsákmányol. Saját fészket nem épít, előszeretettel foglalja el a varjak, ragadozómadarak és fehér gólyák gallyfészkeit, alkalmilag pedig a talajon is költhet. Évente egyszer költ, már márciusban teljes a fészekalja, 5-6 tojással. A fiókák még jóval a röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a közeli fák, bokrok ágai között elrejtőzve hívják az etető szülőket.
A házi veréb (Passer domesticus) óvilági elterjedésű faj, de a betelepítéseknek köszönhetően világviszonylatban elterjedt. Kedveli az ember közelségét. Állománya Nyugat-Európa egyes területein felére is csökkent az elmúlt évtizedekben. Változatos táplálkozású, a fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Épületek zugaiban, fák odvaiban fehér gólyák fészkének alapi részében sokszor csoportosan költ. Elfoglalja a mesterséges odúkat is. Évente két, de akár három fészekaljnyi fiókát is nevel, egy fészekalj 2-7 tojásból áll. Fészke rokonaihoz hasonló, gömb alakú, ezt fűszálakból és szénából épít, tollakkal bélel ki.
A tengelic (Carduelis carduelis) az egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyféle. Sík és dombvidéken egyaránt előfordul, a települési kertek, parkok, fasorok gyakori költőfaja. Vékony növényi szálakból álló, szőrrel és a nyárfa termésszőreivel bélelt fészkét fák, magasabb bokrok lombkoronájának szélére építi. Évente két-három fészekaljat is nevel, alkalmanként 4-5 tojást rak. Szinte mindig csapatosan látni, a madáretetők gyakori vendége. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki.
A 2017-re jelölt fajok kiválasztásánál több szempontot vettek figyelembe. E fajok a lakott területeken is gyakoriak, lakótelepi környezetben is költenek. Nem vonuló, négy évszakos madarak, egész évben itt vannak, ezért az emberek folyamatosan találkozhatnak velük, tehetnek értük.
Mindegyikükre szervezhető olyan települési madarász program, amellyel az adott faj közelebb vihető az emberekhez. Mindhárom faj szerepel az MME mobiltelefonos madárhatározójában. A Madárbarát kert programban részletesen kidolgozott, az év egészét felölető védelmi tevékenységek kapcsolódnak hozzájuk.
A szempontok között szerepelt az is, hogy mindhárom fajhoz kapcsolódik olyan, a lakott területeken napjainkban fokozott gyakorisággal jelentkező élőhelyromboló természetvédelmi probléma, amelyek megszüntetésében a lakosságnak rendkívül fontos szerepe van.