Kis pandák születtek a Sóstó ZOO-ban

Arcocskájuk nagyon hasonlít az óriáspandára és élőhelyük is közel ugyanaz a terület.

Minden kis állat születése örömteli egy állatkertben, de ha ilyen igazi cuki ikerpárról van szó, melyek amúgy a természetes élőhelyükön veszélyeztetettek, az aztán külön szenzáció.

A nyíregyházi kis panda szülők 2 éve élnek együtt az Európai Fajmegőrzési Program keretében. Ting-ting Pozsonyból, míg Szecsuán a Dublin Zoo-ból érkezett Nyíregyházára. A bocsok születése azért is örvendetes, mert fogságban nagyon ritkán szaporodnak a macskamedvefélék családjába tartozó állatok.

A szülők egy téli képen kettesben.

A faj (Ailurus fulgens) a természetben a Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban él, 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött szőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja élőhelyén, a hideg és nedves környezetben.

Jelenleg alig 10 000 egyed él vadon, számuk az utolsó 50 évben körülbelül 40 százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése illetve az orvvadászat miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadásztak rájuk, amelyből sapkát készítettek. Kínában a farkát használták seprűnek.

Bár a ragadozók közé sorolják őket, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik. Területüket ürülékkel, vizelettel és végbélmirigyének pézsmaillatú váladékával jelölik meg.

A  jelenleg 5 hetes  apróságoknak az első néhány hétben idejük nagy részét egy helyben fekve odújukban töltötték. A héten nyílt ki a szemük és a szürke bunda is napról napra vörösebbé válik. Ting-ting az anya eleinte szinte egész nap kölykeivel volt az odúban, s bár  most már egyre többször hagyja el helyét, visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket.
A bocsok túl vannak egy rövid állatorvosi vizsgálaton, ahol kiderült hogy az ikerpár mindkét tagja nőstény.

A panda elnevezéssel a 19. században csak a vörös macskamedvét illették. Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). A kis panda névvel különböztetik meg óriáspandától, ez utóbbit később fedezték föl, szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották. Végül a vörös macskamedve nevet kapta hivatalosan, ami az állat medvére emlékeztető külsejére utal ráadásul  ugyanolyan jól mászik fára – félig behúzható karmai segítségével -, illetve úgy nyalogatja magát tisztára, mint a macska. Az óriáspandához hasonlóan a mellső végtagján hat ujj van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

Forrás: Sóstó ZOO

Fényképezte: Révészné Petró Zsuzsa / Sóstó ZOO