Élő tiszai holtág Csongrádnál

Napkeltekor az Aranyszigeti holtág, Büdösvíz részén. Ez az oldal van közelebb Csongrádhoz. A népnyelvi elnevezés eredetét nem tudni pontosan.

Mostani kirándulásom rendhagyónak ígérkezik: azért is, mert Deák Józseffel, a Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesületének a vezetőjével barangoljuk be az ismerős-ismeretlen tájat.

Ahogy találkozunk a tanár úrral (a legtöbben így ismerjük Deák Józsefet, aki földrajz-biológia szakos tanárból lett az egyesület vezetője) máris kérdezni kezd: Tudom-e, hogy mi a holtág meghatározása? Újságírói (kérdező) szerepemen egy pillanatra túllépve kezdek bele: a folyó egy olyan szakasza, ami vagy mesterségesen, szabályozás után jött létre, vagy természetes lefölöződéssel keletkezett. Válaszom helyességét tanár úr bólintással nyugtázza.

A térképen jól kirajzolódik a patkó alakú Serházzugi Holt-Tisza, benne az Aranyszigettel. Az észak-nyugati csücsökben látható zöld téglalap jelöli a mai sporttelepet. E terület bal szélén állhatott a Serház nevű sörfőzde, amiről vélhetően a teljes holtág kapta a nevét.

Sétánk kiindulási pontjául a Sport utca elejét választjuk. Mint kiderül, nem véletlen, mert úti társam máris mesélni kezd a környék történelméről: „Gyermekkoromból emlékszem egy épületre, ami itt állt, a Kistisza ezen zugában. Serháznak hívták azt a vendéglátóhelyet, így valószínűleg a teljes holtág erről kapta a nevét.” A Serház a mai sporttelep, tűzoltólaktanya és MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) székházának helyén állt – írja az 1989-ben megjelent Mozaikok Csongrád város történetéből című könyv.

Az országos védettségű láp, nádasokkal gyékényesekkel.

Mielőtt otthonról elindultam, megnéztem a www.holtagak.hu weboldalon a Serházzugi (Csongrádi) Holt-Tiszáról írtakat. Onnan tudom, hogy a folyó jobb partján lévő holtág a Tisza-szabályozása során a 84. átmetszéssel jött létre 1856-ban. A 117 hektár területű, 7,5 kilométer hosszú állóvíz legszélesebb pontján 156 méterre van egymástól a két part.

Elindulunk, majd Deák József folytatja: „a patkó alakú holtágat három részre, vagy ahogyan a vízügyi szakemberek mondják, bögére oszthatjuk. A patkó északi részén található az egy kilométer hosszú Györgyvíz, ami az úgynevezett Piroska-átjáróig tart – ezt a mesterségesen épített földhidat (áttöltést) Piroska Jánosról, egy csongrádi festőművész-polgármesterről nevezték el – majd az átkelőtől nyugatra, a Bőrhídig (a másik áttöltés helyi neve) tart az Aranyszigeti böge. Végül a Bőrhíd után, tovább, nyugat felé haladva, érjük el a Serházzugi-, vagy Kisréti-holtág végét.”

Ködös reggel a Büdösvízen, az aranyszigeti holtág Csongrád felőli oldalán. Háttérben az Aranysziget erdeje látszik.

Az Aranysziget legendája
Az Aranysziget név eredete legalább olyan misztikus, mint maga a földnyelv, ami a Kisrét felől Sárgavízre, a város felől pedig Büdösvízre osztja a róla elnevezett bögét. Jómagam is Sebestyén István levéltáros, író-költő tollából ismerem a történetet, aki bár kutatásokat is végzett, hogy kiderítse honnan ered a sziget elnevezése, ám mindössze egy családi történetet mesélt el neki a ’90-es évek elején egy idős néni. Eszerint: a sziget nevét egy szerelmi történetre lehet visszavezetni. A mesélő felmenői között sok vízimolnár volt. Egyiküket Szalkai Szabó Pálnak hívták. A férfi egyik vízimalma a sziget partján állt. Ott dolgozott fia is, aki szerelmes lett egy Aranyos nevű leányba. A mendemonda szerint egy nap elsüllyedt a malom, és a fiatal molnár kedvese is a habok között lelte halálát. Ettől kezdve a nép Aranyos-, később Aranyszigetként kezdte emlegetni a területet, aminek közvetlen kapcsolata van a Bőrhíddal. Napjainkban leginkább horgászok ülnek ki pecázni a partjára, de alkalmasint lehet találkozni kutyasétáltatókkal és magunkfajta természetjárókkal egyaránt.

Noha a Serházzugi Holt-Tiszának nincs közvetlen kapcsolata az „élő” Tiszával, mégis jó, hogy megvan. Miért? „Vízügyi szempontból azért, mert víztározó funkciója van: akár talaj-, akár belvíz befogadására alkalmas a holtág, aminek a vízutánpótlása nem csak az imént említett forrásokból történik, hanem esővízből is” – válaszol tanár úr.

Ekkor megpillantjuk a Kisréti-holtágon evező kenusokat és kajakosokat. Ez az ág evezésre biztonságos, főleg kezdőknek ad lehetőséget, ugyanis a Tisza fő folyásában örvények is kialakulhatnak. E szakaszon a horgászok is jól megférnek a sportolók mellett.

Apropó, horgászok! Épp itt futunk össze Peterdi Péter nyugdíjas biológia-testnevelés szakos tanárral, a Csongrádi Sporthorgász, Környezet- és Természetvédő Egyesület elnökével. Ki is használom a lehetőséget és megkérdezem a terület szakértőjét, hogy milyen halak is élnek a Serházzugban. „Őshonos fajnak számítanak a pontyfélék, például a tiszai nyurga ponty, ami a Tisza fő folyásában is élt. Ugyanígy őshonosak a keszegfélék, mondjuk a dévérkeszeg; a ragadozó szürke harcsa szintén, ami mindhárom szakaszon előfordul. Betelepített fajok közül a planktonevő busa és a növényevő amur jellemző, de invazív faj még a törpeharcsa és az Ázsiából származó ezüstkárász is. Érdekes, hogy ez utóbbi faj bármely másikkal képes ívni. Az ivadékok szinte mindig nőnemű ezüstkárászok lesznek, mert e halfajtának erősebb a domináns-jellege. Nagyon ritkán lesznek csak hibrid egyedek az ezüstkárász és egyéb halfajta nászából. A csuka- és a süllőállomány telepítéssel maradt meg a Serházzugban. A gond az, hogy a betelepített halfajok eleszik az őshonos halak elől a táplálékot, vagy az invazív ragadozóhalak megeszik a természetesen előforduló ponty- és keszegfélék ivadékait. Ennek eredményeként tapasztalatom szerint a Kisréti holtágban 10-15 év alatt kétharmadára csökkent a keszegállomány. Hazánk egyetlen őshonos teknősével, a mocsári teknőssel is találkozhatunk. A horgászok ugyan nem szeretik, mert a horogról leeszi a csalit, legyen az kukorica vagy giliszta, a mocsári teknős mindenevő.”

Sirály száll fel a Györgyvízről.

Mindeközben megérkezünk az Aranysziget végéhez. Jobbról szórványosan a kisréti tanyákat látjuk, míg balról a böge végében egy náddal sűrűn benőtt rész van. „E terület 2012 óta ex lege (törvény erejénél fogva) védettséget élvez. Ezen a 11,5 hektáros területen évek óta költenek fokozottan védett madarak: törpegém, 2-3 pár vörös gém is rendszeresen fészkel, ritka vendégként megjelenik a kormos szerkő, a nagy kócsag és a bakcsó is. Jelentős természetes növénytársulások errefelé a nádasok és a kisebb arányban előforduló gyékényesek. Közöttük már csak csekély szabad vízfelület maradt meg.”

Magyarországon csak nagyon kevés helyen fordul elő a védett tőzegpáfrány, de ebben a lápban ez is megtalálható. „A tőzegpáfrány természetvédelmi értéke 5 000 Ft/tő! – figyelmeztet tanár úr. A vízi állatok közül is sok a védett: vidra, a nádasok mocsári teknőse és a sikló, kétéltűek közül pedig a barna varangy, a kecskebéka, vagy a vöröshasú unka.”

Fontos hangsúlyozni, hogy a 2010-’11-es mederkotrás után az ex lege láp peremén, iszapból és nádmaradványból épített gátakra csak száraz időben, alacsonyabb vízállásnál lehet rámenni, akkor is különös körültekintéssel, mert süppedős a felület. Mederkotrásra pedig azért volt szükség, mert anélkül túlságosan eliszaposodott volna a víz, ami pedig károsan befolyásolta volna a Sárga- és a Büdösvíz élővilágát.

Egy kb. 2,5 kg-os ponty. E halfaj természetes előfordulási helye a Serházzugi Holt-Tisza.

A Piroska átjáróhoz érve néhol van egy kis rálátás a Györgyvízre. Ezen a szakaszon csónakkal csak a Piroska-átjáró felőli részen lehet közlekedni. Horgászni is csak a parton kialakított helyekről szabad. A csendes vízfelületen eltűnődve eszembe jut, hogy 2005 és 2006 között itt forgott Fekete István Tüskevár című ifjúsági regénye alapján készült mozifilm, aminek Balogh György írta a forgatókönyvét, s ő maga volt a rendező is.

Túránk végpontjáról visszafelé indulva rákérdezek a teljes Serházzug élővilágának összetételére. „Ha a teljes holtág élővilágát nézzük, akkor elmondható, hogy a barna rétihéja kivételével minden olyan védett madárfaj előfordul, ami az ex legében is él. A parti régió fáinak és cserjéinek védett madárfajai a tövisszúró gébics, a széncinege, a kékcinege, a vörösbegy, a zöldike, az erdei pinty, a tengelic, a szürke légykapó, a nagy fakopáncs és a zöld küllő” – sorolja Deák tanár úr. Aki szerencsés, egy-egy tő védett rucaörömöt, sulymot is találhat. Sokat hallani még a Kistiszához közel élőktől, hogy olykor éjjelente róka dézsmája a baromfiállományt; de van, aki aranysakál jelenlétéről is mesélt már.

Megérkezvén kiindulási pontunkra Deák József bizakodva mondja: az egyesület célja, hogy a teljes Serházzugi Holt-Tisza legalább helyi védelmet kapjon. Ennek érdekében lépéseket tesz Csongrád Város Önkormányzatának.

Napnyugta a Kisréti-holtág felett.

Írta és fényképezte: Sarusi István