Három az egyben az eocén korszakból

A feltekeredett messeli Palaeopython kígyó maradványa. A fehér nyíl jelzi a gyíkot a gyomrában.
Illusztráció: Smith & Scanferla, 2016, Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments

Egy-egy időszak, vagy lelőhely táplálékhálózatát általában különböző leletek alapján próbálják összehozni a kutatók. Többnyire indirekt bizonyítékok állnak a rendelkezésükre, mint például a harapásnyomok, vagy a fogak kopásnyomai. Ritkán fordul elő, hogy ebben a kérdésben direkt bizonyítékok legyenek a paleontológusok kezében, és ezek a leletek többnyire néhány különleges lelőhelyhez kötődnek. Az egyik ilyen speciális lelőhely a németországi Messel, ahol már számos táplálkozásra utaló bizonyítékot találtak az egyes leletek gyomrában. Szőlőszemek és levelek voltak az ősló gyomrában, ízeltlábúakat fogyasztottak a denevérek, a Pumiliornis madár gyomra tele volt pollennel, egy nagy erdei gyík növényeket és rovarokat is evett, krokodil szerepelt a boa étlapján, a halak koprolitjai (megkövesedett állati ürülék) pedig különböző ízeltlábúakat tartalmaztak.

A paleontológusok most még tovább fokozták az izgalmakat egy nem mindennapi messeli lelet felfedezésével. Az egyetlen példánynak hitt fosszília három ősmaradványt is rejtett magában. A feltekeredett fiatal Palaeopython fischeri kígyóról kiderült, hogy egy gyíkot fogyasztott el közvetlenül elpusztulása előtt, de a Geiseltaliellus maarius baziliszkusz-gyík sem üres gyomorral végezte be földi pályafutását, mivel utolsó vacsoraként egy rovarral végzett. Így egy három szintet is mutató középső-eocén tápláléklánc fosszilizálódott 48 millió évvel ezelőtt a vulkáni eredetű tóban. Ez a valaha talált második olyan kövület, amelyben három állat maradványa fekszik békésen egymásba ágyazódva.

A 48 millió éves messeli lelet rekonstrukciója. Fehér szín jelöli a Palaeopython kígyó csigolyáit, narancssárga szín mutatja a Geiseltaliellus gyíkot, míg a gyík gyomrában lévő rovar helyzetét a világoskék folt jelzi.
Illusztráció: Smith & Scanferla, 2016, Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments

A német Senckenberg Intézet kutatói is tisztában vannak vele, hogy tudományos pályafutásuk során ilyen ritka és kivételes lelet valószínűleg nem fog még egyszer a kezükbe kerülni. A részletes vizsgálatok során a paleontológusok megállapították, hogy a gyík megette a fényes páncélú rovart, majd körülbelül két nappal később egy fiatal kígyó fejjel előre lenyelte a gyíkot. Az nem volt egyértelmű, hogy a kígyó mibe pusztult el, de az bizonyos, hogy túl közel került a vulkáni eredetű mély tóhoz, ami egykor a messeli-kőfejtő helyén pöfékelte ki magából mérges gázait. Feltehetően a kígyót is megmérgezte, vagy megfojtotta ez a toxikus kipárolgás. Elpusztulása után a teteme becsúszott a tóba, aminek a mérgező és így dögevőktől mentes aljzatán szinte tökéletes állapotban őrződött meg az eocén „Matrjoska-baba”.

A Boidae családba tartozó 103 centiméter hosszú kígyóban összesen 378 csigolyát találtak a kutatók. A példány még nem volt teljesen kifejlődve, a lelőhelyről ismert nagyobb példányok közel 2 méteresek. A kígyók emésztése nagyon gyors, 3-4 nap alatt eltüntetik a lenyelt táplálékot. A most leírt lelet esetében a gyík nagyon jó állapotban van, a csontokon nincs nyoma emésztésnek, vagyis a kígyó röviddel az utolsó vacsorája után elpusztult. A mai Boidae kígyók fiatal egyedei leggyakrabban gyíkokat esznek, később azonban változatosabbá válik táplálkozásuk. A messeli lelőhelyen korábban talált krokodil-maradvány egy nagy Boidae példány gyomrában arra utalhat, hogy a táplálékforrás változatossága már az eocénben is jelen lehetett a boa-félék egyedfejlődése közben. A hosszú hátsó végtagok és megnyúlt ujjpercek alapján a G. maarius gyík alapvetően fán élő faj lehetett, de alkalomszerűen lejött a földre. Egy korábbi, nagyobb példány gyomrában növénymaradványokat is találtak, vagyis az idősebb egyedek már mindenevők lehettek.

Habár a messeli kígyó-gyík-bogár kombináció teljesen egyedülálló az ősmaradvány anyagban, nem ez az első eset, hogy ilyen fosszilis „turduckent” fedeztek fel. (A kutatók ezzel egy speciális húsételre utaltak, melynél csirkét töltenek kacsába, a kacsát pedig egy pulykába, majd az egészet egyben megsütik.) Osztrák kutatók 2008-ban bukkantak rá egy 250 millió éves kövületre, melynél szintén háromszintű tápláléklánc fosszilizálódott: a cápa megevett egy kétéltűt, ami korábban egy kis halat fogyasztott el. Ez jóval töredékesebb lelet volt, mint a mostani messeli példány, de mégis nagyon fontos volt, mert az volt az első valódi bizonyíték, hogy a devon időszaki táplálkozási háló jóval bonyolultabb volt, mint korábban gondolták.

Ha valahol feltételezni lehet hasonló maradványok felbukkanását, az a messeli kőfejtő, ami ontja magából a fantasztikus leleteket. Így nem csoda, ha nemcsak az eocén korszak, hanem az egész földtörténet egyik leginformatívabb és legfontosabb lelőhelyének tartják a messeli lelőhelyet.

Forrás: ScienceAlert