A régmúlt állatai többet érdemelnek

A fotó a Lidérces álmok című cikkból való, 2016. augusztusi magazin.

Amikor az 1970-es évek végén búvárkodni kezdtem, akkor mutatták be a Cápa című filmet. Vicc, hogy akkor egyetlen búvár sem akart cápát látni a víz alatt. Ma éppen az ellenkező a helyzet. Tudjuk, hogy a cápák nagyon fontosak az óceánok egészséges működése szempontjából, és a dinoszauruszok megjelenése óta úszkálnak a tengerben. A Földön mégis évente 100 millió cápát mészárolnak le, leginkább azért, hogy az úszóikból levest főzzenek. Ha egy állatot erőszakos, hitvány lénynek tüntetnek fel, könnyű indokolni a megölésüket. Javítani kell hát a hírnevükön.

Két éven át utazgattam Új-Zélandtól Cape Codig, hogy bensőséges képeket készítsek a cápákról. Fotósként az a dolgom, hogy annak mutassam be őket, amik: az evolúció csodáinak. Bár a tenger legnagyobb és legveszedelmesebb állatai, az életük nehéz: veszélyezteti őket az éghajlatváltozás, a túlzott halászat és a környezetszennyezés. Lemerülhetünk a Bahamák vizébe négyméteres tigriscápákkal, amelyek könnyen széttéphetnének bennünket, de nem teszik. A Serengetiben ha egy ujjunkat kidugjuk a Land Roverből, az oroszlánok azonnal ott teremnek, és Isten ments attól, hogy egy darab húst tegyünk a földre és kiszálljunk filmezni őket. A tigriscápák ragadozók, de gond nélkül merülhetünk a közelükben. Ez is bizonyítja, hogy nem bántanak minket.