Sármány a szeren

Kerti sármány (Emberiza hortulana)

Számottevő rokonságom szinte egész Európát behálózza. Elég megemlíteni a sivatagi és szaharai sármányt, akik a földi élőhelyek legembertelenebbikén kaptak helyet. Rokonom továbbá a kucsmás és a sövénysármány, ők kicsit északabbra, mediterrán macchiabozótban bujkálnak és erre minden okuk meg is van, hisz az olasz vadászok gyakori zsákmánya. 2016. október 20-án is Olaszországba akarták kicsempészni 2167 darab védett madárfaj tollas tetemét. Ilyen madarakból előkelő éttermekben hosszú nyársakon készülnek el a flambírozott madárfalatkák.

Igazából ez nem egy természetvédelmi cikk akarna lenni, de meg kell említeni egy szívszorító ír emlékemet, amikor is az arani rákhalászok a fogott tarisznyarákok ollóit letördelték, és az így megcsonkított állatokat visszadobálták a vízbe, amelyek elég tanácstalanul mászkáltak éhhalálra ítélve az átlátszó víz fenekén. Egyszóval lelketlenek vagyunk a kis állati lelkekkel.

Citromsármány (Emberiza citrinella)

Bajszos sármány (Emberiza cia)

Magyarországon, télen nagy csapatokban a marhatelepek és gőzölgő trágyahalmok körül sertepertélő citromsármányokat láthatunk leginkább, akikben lássuk be, megvan a hajlandóság a potyalesésre. Csapatukban viszont, rejtezve találta meg Palkó Sándor egy pajtában a fenyősármányt Zala megyében. Tőlük úriasabb jelenség viszont a bajszos sármány, aki kifejezetten a nyaktörő helyeket kedveli, de hát szárnnyal ez azért nem akkora kunszt, mint mondjuk a természetfotósnak, aki ha meg akarja örökíteni, utána kell mennie, mondjuk a Bükkben a Bél-kő szikláira, ahová egyébként rendszeresen hirdetnek hajnalmadár túrát is februárban. A probléma csupán csak annyi, hogy a hajnalmadárnak elfelejtenek szólni, hogy fellépése lesz, úgyhogy nem tudom hányadik éve már csak egy redvás hollópárt mutogatnak a nagyérdeműnek. No, azért ifj. Vasuta Gábornak egyszer sikerült lencsevégre kapni egyet.

Nádi sármány (Emberiza schoeniclus)

Távolabbi rokon még a nádi sármány, amelyről egy szakkönyv nem felejti el megjegyezni, hogy a poszáta és nádirigó sokkal ügyesebben bujkál a nádszálak között. Mintha ez valami tornászverseny lenne! Különben sem látott még az a valaki üstökös gémet, amint csőrrel talajt fog, noha jobb és bal lábával is megmarkolt legalább öt-öt nádszálat.

Egyébként, ha valaki több fantáziával, és kevesebb szakértelemmel jellemezni akarna minket  kerti sármányokat, azt mondhatná, hogy úgy nézünk ki,mint az álarcosbálba készülő verebek, akik közül ki, vörös mellényt húzott , ki Zorró álarcot kötött fel, vagy álbajuszt ragasztott.

Ha pedig tudnék olvasni, jó kis cikket találtam volna a Daily Telegraph c. lapban, ahol, mint ortolan szerepelek, és az angolok védelmükbe vesznek, kéjesen utálkozva a franciákon, akik az olaszokkal szemben sokkal kifinomultabb madárhóhérok. Szakács fenoménjuk Alain Ducasse egyenesen a francia parlamentnél lobbizik, hogy legalább néhány jelesebb alkalomkor meg lehessen enni engem, felidézve a régi jó tanyasi ízeket – a mogyoróét, az édes húsét, a fügéét, amivel megtömnek, hogy aztán egészben kisüssenek, és mintegy  30 000 forintért áruljanak. Maga Mitterrand elnök is boldogan ment a halálba, miután osztrigákat, libamájat evett néhány nappala halála előtt, desszertként két ortolánnal – legalább is így szólnak az asztali krónikák.

Természetesen persze az angolok sem mindig voltak ilyen szentimentális úriemberek, elég csak az 1600 körüli, oly népszerű medvehecceket említeni, ahol is a medvére négy-öt pitbullt uszítottak, és lehetett fogadni mind a két félre, valamint az utolsó kutya agyoncsapásáig eltelt időre, illetve a medve elvérzésének hosszára is. Valószínűleg innen nőttek ki a mai napig híres angol fogadóirodák rendszere, ahol mindenre lehet tippelni, beleértve a trónörökös nevét is.

No, de térjünk vissza kis hazánkhoz! Apácatorna amúgy szimpatikus hely számomra, nem messze a Somló, mint vulkáni tanúhegy, köves szőlőivel, bazaltorgonáival és ég felé hallgatózó kis templomaival. Lábánál pedig szántás közben kecskekörmök, Congeriak fordulnak ki a földből, élből cáfolva a vízbefúlt kecskenyáj és királylány balatoni történetét. Szép pannon táj, szántókkal, határvédő szentek kis kőoszlopaival, nem túlzásba vitt láprétekkel és erdőkkel valamint folyóval, ami csak errefelé lehet folyó, máshol az ilyesmiket könyörtelenül lepatakozzák. Egyedül Vasuta Gáborral nem számoltam, aki kis családját levegőztette a szokásos délutáni bringázás keretében, és füle legott derékszögben kifordult hallgatózni, amint észlelte strófáimat.

Egyébként a körülöttem lábatlankodó tvicserektől (akik ritka madarakat keresnek és figyelnek meg) megtudtam, hogy adataim vannak 2005-ben a Fertő mellékéről, 2006-ból Gyula határából, 2010-ben pedig a szentbékkállai szőlőhegyen találtak meg, továbbá azt, hogy fokozottan védett vagyok, úgyhogy a franciák elmehetnek a búsba a kis serpenyőikkel.
Mert amúgy én Európa nyugati részén lennék honos, de a jövő Magyarországé! Úgyhogy jelenleg tojót keresek családalapításhoz . Kukac, hernyó, médiaérdeklődés bőviben!

Írta: Molnár Péter
Fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor