Nagyszabású kutatás hegyvidéki erdeinkről

Holtfa, kora tavaszi virágok és patak a Börzsönyben. Számos állat számára létfontosságú, hogy legyen korhadó holtfa az erdőkben.
Fotó: Bajomi Bálint

A projekt fókuszában a Börzsöny, a Mátra, a Bükk és az Aggteleki-karszt állt. Mivel ezeket a területeket földrajzi értelemben a Kárpátokhoz sorolják, a kutatási program neve „Erdei életközösségek védelmét megalapozó többcélú állapotértékelés a magyar Kárpátokban” – röviden „Kárpáti erdeink kutatása” lett. A szakértők megállapították, hogy a régió erdeinek állapota között jelentős különbség van, ami az ott élő, az Európai Unió szempontjából kiemelt jelentőségű állatfajok fennmaradási lehetőségeit is meghatározza. A hatalmas mennyiségű tudományos adatot produkáló, hazánkban mindeddig egyedülálló kutatás eredményei jelentősen hozzájárulhatnak az erdők kezelésének hatékony, természetvédelmi szempontú fejlesztéséhez.

Panoráma Visegrádról
Fotó: Bajomi Bálint

Standovár Tibor koordinálta a nagyszabású kutatást.
Fotó: Bajomi Bálint

A projekt szakmai részének zárása alkalmából a pályázatban részt vevő szervezetek március 13-án szakmai konferenciát tartottak Visegrádon. A kutatás vezetője, Standovár Tibor botanikus és természetvédelmi biológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi docense részletesen ismertette a kutatás eredményeit. A 2012 és 2017 között Magyarország kárpáti régiójában, 50 000 hektáron elvégzett kutatások kiterjedtek a fafaj-összetétel mellett az erdők szerkezete, a holtfa mennyisége, a különleges igényű fajok szempontjából fontos ún. mikroélőhelyek (pl. odúk), idegenhonos növényfajok, az újulat és a vadhatás vizsgálatára. A korszerű számítástechnikai eszközökkel végzett adatgyűjtés 100 x 100 méteres rácsháló pontjaiban történt, és közel 30 felmérő több mint 3200 terepnapját vette igénybe.

Füri András, a DINPI igazgatója (balra) a vendégeknek mesél a Börzsöny turisztikai kapujában – Zölei Anikó pedig tolmácsol.
Fotó: Bajomi Bálint

„A hazai nemzeti parkok számára olyan nagy jelentőségű erdőkutatási és kutatás-módszertani pályázat zajlott, amelyre eddig nem volt példa” – mondta Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) igazgatója.

Havasi cincér (Rosalia alpina)

Remetebogár (Osmoderma eremita)
Fotó: Wikipedia

Délután a konferencia résztvevői két csoportra oszlottak. Voltak, akik a konferenciateremben az erdők állapotának felméréséről, a holtfához kötődő bogarakról, illetve a madártani és denevérész felmérésekről tartott előadásokat hallgatták meg. A kutatás során a madárfajok köréből kiemelten fontos volt az erdőhöz leginkább kötődő harkály- és légykapó fajok vizsgálata, miközben olyan ritkaságok előfordulását is sikerült pontosítani, mint amilyen az uráli bagoly. A rovarok közül elsősorban a nagytestű, holtfához kötődő bogárfajok elterjedése állt a középpontban – így a szarvasbogár, a nagy hőscincér, vagy a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata, a havasi cincér. Az egyik legritkább bogárfajt, a remetebogarat kizárólag a Mátra néhány idős facsoportjának odvaiban találták meg. A botanikai és zoológiai vizsgálatok eredményeiről egy vaskos magyar nyelvű tanulmánykötet készült.

A kísérleti denevérvédelmi létesítmény a királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpontban.
Fotó: Bajomi Bálint

A felmérések mellett különleges természetvédelmi beruházásokat végeztek az erdőlakó denevérek megóvása érdekében: denevérbarát épületek kialakítására, barlangi élőhelyek és itatóhelyek létrehozására, védelmére, továbbá mesterséges odútelepek építésére került sor.

Állatszőrsimogató a kiállításon.
Fotó: Bajomi Bálint

Füri András több kollégájával együtt a környezeti nevelés érdekében létrehozott Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpontot mutatta meg a délután folyamán a Svájci Nagykövetség és a Miniszterelnökség képviselőinek. Megnéztük a denevéreknek épített, őrtoronyszerű létesítményt, a Máté Bence természetfotós útmutatásával gyerekeknek készült madármegfigyelő-fotózó lest, a csoportokat váró éjszakai szállást és egy színvonalas, szórakoztató kiállítást.

A projekt három Nemzeti Park Igazgatóság (a Duna-Ipoly, a Bükki és az Aggteleki), továbbá az ELTE Biológiai Intézete, valamint két civil szervezet, a WWF Magyarország és a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület együttműködésében valósult meg. Külső partnerként kiemelt jelentőségű a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, mint irányító hatóság, és az Ipoly Erdő Zrt., mint erdőgazdálkodó együttműködése.