A három nővér kertje
Egy irokéz eredetű legenda szerint érdemes egymás mellé vetni a kukoricát, a babot és a sütőtököt, mert így több termést hoznak a növények.
Fotó: Adobe Stock
Volt egyszer három nővér. Nagyon különbözőek voltak: a legidősebb magas volt és délceg, zöld fátyolba burkolódzott, szőke haja lengedezett a szélben, és hamar megéhezett-megszomjazott a napsütésben. A középső testvér élelmes és nagylelkű volt, de szégyellős és olyan gyenge, hogy a saját lábán sem tudott megállni. A legkisebbik pedig dundira hízott, sárga ruhájában megzabolázhatatlanul szaladgált a gyepen, és a nagy futkározásban ő is gyakran megéhezett.
A nővérek a kezdeti civakodás után összefogtak, ami mindhármuk hasznára vált: együtt többre mentek, nagyobbra nőttek, mint egymagukban – magyarázza az amerikai kontinensen több változatban is elterjedt, ám vélhetően irokéz eredetű legenda az egyik legrégebbi növénytársítást. A már hazánkban is bevett gyakorlat szerint ugyanis érdemes egymás mellé vetni a kukoricát, a babot és a sütőtököt, mert így több termést hoznak a növények.
A józan megfigyelés szerint a legmagasabb „nővérre”, a kukoricára felkapaszkodhat a futóbab, a harmadik testvér, a társai árnyékában növekedő sütőtök jókora levelei árnyékolják, óvják a kiszáradástól a talajt, és elnyomják a gyomokat. A növény szárán és levelein meredező tüskék a kártevőket tartják távol. A tudomány igazolta az európai telepesek érkezése előtt már több száz évvel alkalmazott népi bölcsességet: a bab a gyökerén lévő baktériumoknak köszönhetően képes megkötni a légköri nitrogént, és azt a többi növény számára felhasználható anyaggá alakítani. A tök pedig az előző évi növényi maradványokon is megél.
A három zöldségféle – amelyet az Egyesült Államokban a népszerű succotash nevű ételben főznek össze – dietetikai szempontból is kiegészíti egymást: a kukoricát igen magas energia-, a babot fehérje-, a tököt meg számottevő vitamintartalma okán érdemes fogyasztani.