Gyöngyvér, János, Gyöngyi2020. október 23., péntek
Természet

A rappelő természetfotós

2017.04.04.Kóta Melinda
National Geographic Magyarország

2016-ban jártam először a Duna tolnai vidékén. Korábban, amikor megláttam Czakó Balázs napkeltékről és naplementékről készült lenyűgöző fotóit az interneten, egyszerűen belehabarodtam a vidékbe.

Tükröm-tükröm; Napkelte a Dunán Tolnában, 2014-ben.

Balázst ugyan személyesen nem ismerem, de a fényképei és a munkái annyira megragadtak, hogy megkértem egy online interjúra.

Czakó Balázs tehát elsősorban csodaszép természetfotóival vált ismertté, melyek közül néhány nemcsak a magyarországi NatGeo magazint hódította meg, hanem a nemzetközi sajtót is, ami mellett számos nívós verseny díjának is a birtokosa. Kiállításokon szerepeltek már a képei, melyek különböző méretekben és formákban meg is vásárolhatóak.

Megszólít az éjszaka; Az izlandi sarki fény 2017 februárjában a hónap asztrofotója volt a NatGeo weboldalán.

Balázs, a honlapodon szereplő bemutatkozásodban említed, hogy már kiskorodban is fogékony voltál a művészetek iránt, akkor ezt a rappelés jelentette, majd ezt a fotográfia váltotta föl. Miért éppen a fotózás? Mi volt, ami ebbe az irányba indított el?

Megmondom őszintén: gőzöm sincs. Ezt a kérdést nagyon gyakran felteszik, és nincsen valódi válaszom rá. Valószínűleg ez egy ösztönös vonzódás volt. Ott indult el az egész, amikor megvettem Scott Kelby – Digital Photography című könyvét. Aztán meg lett az első tükörreflexes fényképezőgépem és elkészítettem életem első tízezer legrosszabb fotóját. A tájképeim elkészítésekor nem mindig az a célom, hogy a valóságot adjam vissza, sokszor inkább érzelmeket szeretnék közölni. Magát a természetet is a fotózás miatt szerettem meg, és egyszerűen leírhatatlan, amit akkor érzek, amikor egyedül állok kint éjszaka a csillagok alatt, vagy éppen pirkadatkor egy tó partján és meglátom az első napsugarakat – vagy ne adj’ isten kint a viharban és körülöttem mindenhol villámlik. Ezek a felejthetetlen pillanatok örökre beégnek a memóriámba.
A fotózást – és ezzel együtt a természetet – akkor kezdtem el igazán imádni, mikor már egyre jobbak lettek a képeim. Nem volt olyan pillanat, amikor kitaláltam, hogy én majd fotós leszek, az egész jött magától.

A hiphop pedig megmaradt örök szerelemnek! Mióta elkezdtem fotózni, jártam már az OSG-n (Offline Sport Games), fotózhattam azokat a magyar előadókat, akiknek a zenéjén felnőttem, sőt, többükkel dolgoztam azóta is együtt. Nagyon sokat merítek a zenéből, sokszor adnak cím és témaötletet a tájképekhez a srácok szövegei. Az utómunkát itthon rendszeresen magyar „reppre” követem el és komoly terveim vannak még a közös munkákkal kapcsolatban.

A Nagy Kékség; Szupercella a Balaton fölött, Siófokál, 2014-ben.

Kedvenc témád a táj és viharfotózás. A természetben lejátszódó események sokszor veszélyesek is lehetnek, ahol bátorságra, és ugyanakkor fegyelmezettségre is szükség van. Imádod a villámlást, voltál már vihar közepében. Hogyan zárod ki nehéz helyzetekben a félelmet?

Félelmet valamiért nem szoktam érezni, ami tulajdonképpen nem is olyan jó dolog. A fegyelmezettségre is folyamatosan próbálom „tanítani” magam, ezekkel a dolgokkal már a középiskolában is komoly problémáim voltak. Valószínűleg ezért is szeretnék jövőre részt venni egy igazi viharvadász túrán az USA-ban. A tervek szerint Oklahomában (is) fogok tornádókat kergetni.

Óriások Földjén; A kép Szekszárd határában készült, 2016-ban.

A természet nem könnyen mutatja azt az arcát, amit érdemes egy pillanatban rögzíteni és megmutatni. Úgy gondolom, rengeteg türelemre van szükség egy jó kép elkészítéséhez, ahol a fények is ideálisak. Milyen előkészületek előzik meg egy-egy fotótúrádat?

Rengeteget figyelem az időjárást, de ez igazából nagyon nagy lutri. Még hajnalban mikor elindulok egy napkeltére, akkor sem tudom megmondani, hogy megéri-e majd. Sőt, továbbmegyek, sokszor még a helyszínen sem látom előre, milyen lesz a végeredmény. Volt már, hogy azt hittem elkészítettem életem fotóját, aztán mikor hazaértem, csalódottan töröltem a nyers képet. Nem lehet előre tervezni mindent. Szeretek egy adott helyen több napot-hetet eltölteni, így több esély van arra, hogy a végeredmény a legközelebb legyen ahhoz, amit elképzeltem. Annál rosszabb nincs, mikor több száz kilométert utazom és csalódottan kell hazaindulnia a fotózás végeztével.

Jártál Izlandon is, ahol nemcsak jégbarlangot, hanem – ha jó láttam – sarki fényt is sikerült lencsevégre kapnod, ami a hónap asztrofotója lett a NatGeo-nál. Hogyan készültél fel erre a nemzetközi túrára? Mi volt a legkiemelkedőbb élményed az expedíció során?

Az izlandi túrára volt eddig a legnehezebb a felkészülés. Egyrészt azért, mert éppen amikor eldöntöttem, hogy részt veszek, már körvonalazódott a mostani életem: be kellett lássam, nem fér össze a munka és a fotózás. Három műszakban dolgoztam a Paksi Atomerőműben, sugárveszélyes munkakörben. Egyszerre kellett megoldanom a régi életmódommal való leszámolást, belevágni egy teljesen új életbe és közben felkészülni egy olyan terepre, amihez foghatót azelőtt még álmomban sem láttam. Szerencsére az oktatóktól megfelelő tájékoztatást kaptunk mindenről: a fotós felszerelésektől kezdve (állvány, váz, objektívek, szűrők, távkioldók), a ruhákon és egyéb kiegészítőkön (a nagy hideg és a szél miatt folyamatosan 4 réteg ruhára volt szükség, volt, aki dupla kesztyűt és sapkát viselt az egész túrán) át, a pontos útitervig. Az időjárás gyakran próbára tett minket és minden előzetes figyelmeztetés ellenére volt olyan társunk, aki bajba került: a Diamond Beach-en megbotlott egy jégdarabban és elesett, amikor megpróbált a fényképezőgépével és az állványával elfutni az egyik hullám elől. Beborította a hullám, elázott a fényképezőgép és az objektív is, mindkettő javíthatatlan. A csuklója szerencsére nem tört el.

Az izlandi fotótúra csapata.

Jégbarlang; Ez a kép jelent meg a hónap fotójaként a magyar NatGeo magazinban, 2017-ben a februári számban.

Az útról két dolgot tudnék kiemelni: az egyik a magyar National Geographic a hónap fotójának választott „Jégbarlang” című kép története. Hatalmas várakozás előzte meg a „Jégbarlang túrát”. A körítés is tökéletes volt: papírt írtunk alá, arra az esetre, ha bármi történne velünk, védősisakot kaptunk és egy hatalmas „holdjáróval” vittek minket 40 perc alatt a barlanghoz. Megmutatták az előző évi bejáratot (itt testközelből megismerkedhettünk a globális felmelegedés „jótékony” hatásával: a bejárat több száz méterrel került arrébb, a gleccser méretének változása miatt). Aztán eljutottunk a barlang szájáig, mindenki izgatott volt, de közben megérkezett még egy csoport, így már a mi 11 + 2 fős kis társaságunk mellé betársult egy nagyjából 20 fős brigád is. Ahogy elindultunk befelé szépen lassan rájöttünk, hogy az egész nem több mint egy 200-300 méteres „kis lyuk”, amiben ott voltunk több mint harmincan. A mai napig nevetnem kell azon, mikor tanácstalanul néztünk össze: „Hogy fogunk mi most itt egyáltalán fotózni?! Aztán jött az egyik túravezető és lekapart a plafonról egy kis földet, hogy – minimálisan – több fény jöjjön be, majd kijelentette, hogy ez a szelfi fal. A turisták pedig elkezdtek magukról szelfiket gyártani töménytelen mennyiségben a mobiljaikkal. Mi, fotósk közben elkezdtünk próbálkozni, de ennyi emberrel, ilyen kis helyen nem nagyon lehetett maradandót alkotni. Vártunk nagyjából egy órát, mire megunták a szelfizgetést és rájöttek, hogy milyen „unalmas” a barlang, ha már nem tudják magukat fotózni. Mikor már szinte mindenki elhagyta a helyet, akkor sikerült elkészítenem a fent említett fotót, amin utólag vettem észre, hogy a bejáratnál éppen az egyik társunk, Daniel K Cheong áll. Először ember nélkül képzeltem el a képet, de így sokkal jobban érzékelhetőek a méretek. Megmondom őszintén, csalódottan hagytam el a helyszínt, és csak itthon, Magyarországon tudatosult bennem, hogy sikerült olyan képet készítenem, ami megfelel az elvárásaimnak.

Mindig Mozgásban; Izland, Stokksnes, 2016. november

A másik dolog, amire büszke vagyok, szintén Danielhez kötődik (anno az egész túrára akkor figyeltem fel, mikor bejelentették, hogy ő lesz a vendégoktató, tulajdonképpen miatta (is) jelentkeztem). Az egyik napkeltefotózás alkalmával, a Stokksnes előhegység lábainál a tengerparton vártuk az első napsugarakat. Támadt egy ötletem és leszúrtam a homokba az állványomat, beállítottam a szűrőket (egy teli és egy átmenetes lapkát használtam) és a gépen a megfelelő értékeket, aztán bekapcsoltam az időzítőt és „beálltam a képbe modellnek”. Ekkor érkezett egy hullám, ami akár el is sodorhatta volna a felszerelésemet – azt hiszem itt elég meggondolatlan voltam – és elborította a víz a bakancsomat. Ami persze azonnal teljesen át is ázott (a túra során nem először). Akkor úgy éreztem, hogy a nap legrosszabb ötlete volt ez a „szelfi”, és abban sem voltam biztos, hogy elég éles lett a kép, mivel a hullám miatt elég lett volna, ha csak egy kicsit is megmozdul a gép, már törölhetem is a fotót. Szerencsére nem így lett és itthon mikor elkészültem vele, megmutattam Danielnek. Azt mondta, sajnálja, hogy ez a fotó nem neki jutott eszébe.

Mit javasolsz azoknak, akik szintén kedvelik a különleges természeti jelenségek fényképezését? Mire figyeljenek oda leginkább?

Nagyon fontos hogy legyen mindenkiben egy minimális félelemérzet. Rengetegszer kerülhettem volna már bajba, nekem is sokkal jobban oda kell figyelnem a jövőben, ugyanis hajlamos vagyok néha meggondolatlanul viselkedni. Mindig tudni kell, mire számíthatunk, mit miért csinálunk. Soha ne parkoljunk viharban trafóház mellé, ha nagy a szél, mindig figyeljünk oda az állványra, kamerára, de még hazafelé úton is az esetlegesen kidőlt fákra/villanyoszlopokra! Viharfotózásnál mindig a vihar érkezése előtt érdemes fotózni, majd közben szünet és mikor már távolodik, akkor lehet újra elővenni a fényképezőgépet. Volt már, hogy órákon keresztül követtem egy-egy szupercellát, de a legjobb képek mindig előre kiválasztott helyszínekről készültek, ahol tudtam mire számíthatok. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a TERVEZÉS!

Akár én is elveszthettem volna a felszerelésem a Diamond Beach-en, de szerencsére eszembe jutottak Dany Eid figyelmeztető szavai, mikor térdig beterített egy nagyobb hullám. Nem estem pánikba, tartottam az állványt a fényképezőgéppel, próbáltam talpon maradni és nem kezdtem el ész nélkül rohanni. Igaz, utána még két órát fotózhattam a parton teljesen elázva, de mindig úgy gondolok vissza rá, mint életem egyik – ha nem a – legszebb napjára.

Itt a parton, a fotózás végén hangzott el az a mondat, amit soha nem fogok elfelejteni: mutattam a bakancsom Dany-nek, hogy már két órája így bandukolok a hatalmas jégdarabok között a parton, belül tiszta „fekete homok” volt már mindkét zoknim, erre Ő csak annyit felelt: „If you want to do landscape, then do landscape.” Majd rámutatott a bakancsára, ami ugyanúgy el volt ázva, mint az enyém…

Czakó Balázs munkáiról, történeteiről honlapján és facebook oldalán található bővebb információ.

Forrás: Az otthon szépsége

Hozzászólások

Mesebeli palota

Mesebeli palota

Kis patak, vízesés, tó és a csodás Palotaszálló. Mindez a Bükkben, Lillafüreden található.

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

Az Év Fája versenyt immár 2010 óta szervezi minden évben az Ökotárs Alapítvány. A címet idén, a július óta tartó online szavazáson izgalmas küzdelem után, a mélykúti júdásfa nyerte el.

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Az angolna (Anguilla anguilla), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a jászkeszeg (Leuciscus idus) verseng a 2021-es év hala címért - közölte az MTI-vel Magyar Haltani Társaság elnöke.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket