Alfonz, Zenóbia2020. október 30., péntek
Természet

Mitől gyom a gyom?

2017.04.11.NG
National Geographic Magyarország

A kérdés megválaszolásához képzeljünk magunk elé egy nagy búzatáblát!

Kék búzavirág (Centaurea cyanus), köztük egy-két pipacs (Papaver rhoeas)

Nyáron amerre a szem ellát, kalászok ringatóznak gazdász szemnek tetsző zöld, majd sárga egyöntetűségben. Nem gondolnánk, de ez az egyöntetűség a kulcsa a gyomok gyom mivoltának, ugyanis a gabonatábla egy mesterségesen fenntartott rendszer, amely élesen elüt a környező rétek, legelők növény- és állatvilágától. Hogy fenntartsuk ezt az egyöntetűséget az anyag- és energiabevitelre van szükség, mivel a természeti lét egyik alaptörvénye. A rendezetlenség ebben az esetben a sokféleség, a szántóföldi növényekkel versengő gyomok élőhelyfoglalása kedvező ökofiziológiai tulajdonságaik révén.

Értelemszerűen más gyomok özönlenek be a gabonatáblába, mint a lucernába, mivel egy rendszeresen kaszált takarmánynövény-tábla például a tőlevélrózsás gyomoknak kedvez, amelyeknek felépítése és életciklusa hasonlít a gazdanövényre. De sajnálatosan a gyomok nem érik be ennyivel. Ha körülnézünk júliusban a vindornyai vagy a kistápéi védett lápréteken, csak a kanadai aranyvessző majdnem 100 százalékos borításával találkozhatunk, mivel a jelek szerint a lápok sokkal sérülékenyebb rendszerek, mint a diverz kaszálórétek vagy a specialisták által lakott sziklagyepek.

Röviden tehát a gyom az, ami megzavarja felépített rendszereinket vagy természetes élőhelyeinket elözönlik, eljellegtelenítik. Hazai növényeink többségének egyébként eszébe sem jutna beterjedni a búza közé, ellenben egyesek a gabonatermesztés és egyáltalán a földművelés kezdete óta  „úgy vélik” hogy a búzanövények között találják meg életfeltételeiket, ezért szinte követik a gabonatáblákat ősidők óta, elsősorban a mediterránumtól északra. Eközben olyan tulajdonságokra tettek szert, vagy már eleve ezen tulajdonságok szelektálták őket, amelyek a gazdanövénytől való nehéz elválaszthatóságukban teljesedtek ki, amelyre válaszképpen a földművelők nagyon sok és nagyon ravasz elválasztási módszert eszeltek ki, amelyek a gyommagok más fajsúlyán, gazdanövénytől eltérő szőrözöttségén alapulnak – nem beszélve a klasszikus gyomirtó talajművelési eljárásokról, vagy a vetésváltásról. Ezzel szemben a gyomok százezres nagyságrendben termelnek magot, amelyek tíz évig is csíraképesek, várva  a lehetőséget, hogy egy rosszul sikerült vetés után robbanásszerűen elárasszák a szántót.

Mindezekre a kihívásokra a modern agrotechnika úgy véli, hogy újabb és újabb vegyszerekkel próbálják a gyomokat féken tartani több-kevesebb sikerrel, mivel egyes gyomfajták rezisztensé válnak a régebbi szerekre, másrészről elkerülhetetlen hogy közben megmérgezzünk ezt-azt amit nem kellene, például magunkat.

Vetési konkoly (Agrostemma githago)

Lángszínű hérics (Adonis flammea)

Ez a hadviselés másrészről azt eredményezi, hogy a régtől ismert „kedves” gyomjaink eltűnőfélben vannak, úgymint a konkoly, a nagy ördögbocskor, a tinóöröm, a mezei katicavirág a lángszínű hérics, vagy éppen a gabonatáblák mezsgyéjére szorulnak vissza, mint a pipacs, a búzavirág vagy a szarkaláb. Németországban, egyes vidékeken a gazdák plusz juttatást is kapnak az államtól, ha ezeket a táblaszéleket nem permetezik, megőrizendő a biológiai sokféleséget.

Más, gyomnak kikiáltottak pedig már ki is pusztultak a gazdanövényeik visszaszorulásával, mint a mezei gyújtoványfű, vagy a lenkultúrákkal együtt eltűnőben lévő lenvadóc. Érdekes dolog, de a gyomok csak a szántóföldön és más, bolygatott területen olyan „nagy legények”. Versenyképességük egy beállt növényzetű ép és abiotikus tényezőnek megfelelő ökoszisztémában kicsi. Éppen ezért az „ősgyomok” többsége valamikor szélsőséges élőhelyeken – mint csupasz homok, iszapfelszínek – kezdte pályafutását, azaz az ember hozta ki belőlük a globális terjeszkedés lehetőségét, a hasonló élőhelyek megteremtésével.

Egy kis gazdaság, ahol táj és ember egységben él.

Szomorú tény továbbá, hogy ezeknek a kistermetű „hagyományos” gyomoknak a visszaszorulásával az utóbbi évtizedekben előretörtek egyes kimondottan nehezen irtható, nagytermetű és agresszív fajok, amelyek jelentős része a tengerentúlról származik, mint például a libatopok, a disznóparéjok vagy a mára közellenséggé vált parlagfű. Ezen fajok irtása sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mivel egy részük majdnem azonos anyagcserével bír mint a kultúrnövény, vagy szőrös levelük nem veszi fel a vegyszert, tarackjuk több szinten átszövi a talajt, esetleg a vegyszer által blokkolt anyagcsereutak mellett képesek kerülőutakra is – de az igazán veszélyes gyomok ötvözik ezen tulajdonságokat. Ezáltal olyan ördögi spirálok alakulnak ki, ahol a győzelem ára egyre drágább és a látóhatáron olyan megoldások sejlenek fel, mint a génmódosított haszonnövények, a maguk kiszámíthatatlan hatásaival. Mindennek ára van tehát, és amikor egyre tökéletesebb módszerekkel próbáljuk leigázni környezetünket, rá kell hogy  jöjjünk, ezzel saját magunkat is sikerült legyőzni.

Hogy a történet azért ne érjen szomorú véget, meg kell jegyeznünk, hogy igenis léteznek és elterjedőfélben vannak új agrotechnológiai fortélyok, amelyek nem az energiaigényes megoldásokra törekszenek, hanem valamiféle konszenzusra a gyom és a kultúrnövény között, illetve védett élőhelyeken rájöttek például az aranyvessző gyenge pontjára: a területet sekélyen elárasztják, amit az őshonos növények szeretnek az özönnövény meg nem. Természetesen mindez idő és pénz, de legalább unokáink is látni fogják.

Írta: Molnár Péter
Fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor

Hozzászólások

Drámai átalakulás kezdődött a Fekete-erdőben

Drámai átalakulás kezdődött a Fekete-erdőben

Németország világhírű erdőségének lápjaiban egyre több növényfajt érint a klímaváltozás.

Korábban pusztulnak a mikroműanyagot fogyasztó halak

Korábban pusztulnak a mikroműanyagot fogyasztó halak

A szakértők még mindig nem tudják, hogy a parányi műanyagrészecskék pontosan miként hatnak az élőlényekre.

Futrinkák ősszel

Futrinkák ősszel

A magyarországi bogárvilág méretes, leglátványosabb tagjai nyár közepére szinte mind eltűnnek. Akad azonban néhány nagytestű faj, mely az őszi esők beköszöntével bukkan elő.

Mégsem függ a földmágnességtől a cetek partra vetődése

Mégsem függ a földmágnességtől a cetek partra vetődése

Habár mind a cetfélék partra vetődése, mind a geomágneses háborgást okozó naptevékenység időszakos viselkedést mutat, a kettő közt, úgy tűnik, még sincs összefüggés.

Prérirókákat telepítettek vissza egy indián rezervátumba

Prérirókákat telepítettek vissza egy indián rezervátumba

Az állat 50 éve tűnt el a rövid füves prérit képviselő területről.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket