Egy sziget, ahol időnként kihaltak a pingvinek

Szamárpingvinek
Fotó: Profimedia

Mindezt a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) tudósai derítették ki. A Stephen Roberts vezette nemzetközi kutatócsoport tagjait igen meglepte, amikor az Antarktiszhoz tartozó Ardley-sziget üledékeiben vastag vulkáni hamurétegekre bukkantak. Ez arra utal, hogy a szigeten élő szamárpingvineket (Pygoscelis papua ) gyakran tizedelték meg a közeli Deception-sziget tűzhányókitörései – magyarázta a Nature Communications című szaklap 2017 áprilisi számában megjelent tanulmány vezető szerzője.

„A kitörések rendszeresek voltak az elmúlt 7 ezer évben. Öt olyan szakaszt találtunk, amikor a populáció jelentősen megnőtt, három olyat, amikor a vulkán majdnem teljesen kiirtotta a madarakat” – tette hozzá.

A kutatók az Ardley-sziget, valamint a Déli-Shetland-szigetek négy másik tavának fenekén lévő üledékekből vettek mintát, hogy a tengerszint múltbéli változásait nyomon követhessék. „Mintha csak a pingvinek Pompejiét tártuk volna fel, a hamuesőben állati csontmaradványok maradtak fenn” – mondta Roberts. Fiatal madarak karmai és gerinccsontjai kerültek elő a hamurétegekből, feltehetően ezek az állatok nem tudtak elmenekülni a hamueső elől, így megfulladtak.

A kolóniák története azonban a jó alkalmazkodási készségről tanúskodik, a pingvinek mindig megtalálták a visszautat a szigetre. Volt ugyan, hogy ehhez évszázadok kellettek, mégis mindig újra benépesítették ezt a területet. A szamárpingvinek száma ma is növekvőben van, miközben az Antarktiszi-félsziget a föld egyik leggyorsabban melegedő klímájú területe. Claire Waluda, a BAS pingvinszakértő ökológusa szerint a szamárpingvinek kevésbé függnek a jégtől, mint a közelben élő Adélie- és az állszíjas pingvinek. „A szamárpingvinek több halat esznek, a másik két faj egyedei inkább rákot, mely a parti jég alatt szaporodik, tehát ha több a jég, több a rákevő pingvin. A meleget is jobban bírják a szamárpingvinek” – mutatott rá Waluda.

Az üledékek kormeghatározása alapján a pingvinek mintegy 6700 éve telepedtek meg az Ardley-szigeten, ezután öt alkalommal nőtt nagyra a populáció – mely jelenleg körülbelül 5 ezer termékeny párt jelent -, háromszor kerültek a kihalás közelébe, mindannyiszor vulkánkitörés miatt: 5500, 4300 és nagyjából 3000 éve. Ilyenkor a madarakra lesújt az úgynevezett piroklasztikus ár: a vulkánkitöréssel töméntelen hamu, gáz és kődarab emelkedik a magasba, majd saját súlya alatt összeomolva, hatalmas sebességgel temet maga alá és éget fel mindent.