Előd, Szalóme, Kordélia2020. október 22., csütörtök
Természet

Bálnalesen Dél-Afrikában

2017.04.22.Máté Viola
National Geographic Magyarország

A déli simabálnák (Eubalaena australis) a hideg évszak beálltával a melegebb, szubtrópusi területekre vándorolnak az Antarktisz körüli vizekből.

Ez a sziláscet szerte előfordul az óceánok déli vizeiben a 30. és 50. szélességi körök között, de kevés olyan kiváló bálnamegfigyelő helyszín van bolygónkon, mint a dél-afrikai Hermanus. A várost még a WWF is beválasztotta a legjobb 12 ilyen jellegű úti cél közé. Hermanus a Walker-öböl partján fekszik, ahol júniustól novemberig maradnak a bálnák. Itt párosodnak és itt is hozzák világra borjaikat a következő évben.

Az öböl partján fekvő parányi kisvárosba télen érkeztem Fokvárosból, és közel 250 kilométert buszoztam aznap oda-vissza csak azért, hogy lássam ezeket az óriásokat. Természetesen nem én voltam az egyetlen kíváncsiskodó: a partszakaszt ilyenkor ellepik a turisták, és naphosszat a vizet kémlelik csak arra várva, mikor bukkan fel egy-egy kikandikáló mell- vagy farokuszony. Amikor először jártam itt, 10 évvel ezelőtt, elég volt lekuporodnom a parti sziklák szélére, és csak ámultam azon, hogy tőlem mintegy 30-40 méterre a sekély vízben pihennek a bálnák borjaikkal. Lélegzetelállító látvány volt! Most azonban nem volt ilyen szerencsém.

A kikötőben hajóra kellett szállnom, hogy az emberek fürkésző tekintete elől a szomszédos öbölben bujkáló ceteket megcsodálhassam. Az állatok jelenléte azonban megérte a hosszú utazást. Ezeket az óriásokat látszólag nem zavarták sem a hajó által keltett hullámok, sem a zaj. Sőt, néha az az érzésem támadt, mintha ők is kíváncsiak lettek volna ránk, és kicsit közelebb merészkedtek a hajóhoz. A dél-afrikai jogszabályok szerint egyetlen hajó sem mehet 300 méternél közelebb engedély nélkül a bálnákhoz, 50 méterre pedig még annak birtokában sem szabad a ceteket megközelíteni. Ez persze még nem biztosíték arra, hogy az érdeklődő tengeri emlősök sem fognak közelebb húzódni a hajóhoz. Mindenesetre ki kell kapcsolni a hajómotort, hogy az általa keltett zaj ne zavarja meg az állatokat, és csak nagyon lassú tempóban szabad feléjük araszolni. Így tett a mi kapitányunk is, bár a vízben elterülő hatalmas bálnatömeget nem tudtam egyben megfigyelni, egy órán át mégis tanulmányozhattam az itt-ott felbukkanó hátakat, a felém „integető” uszonyokat és a kikandikáló orrokat. Elég közel voltak hozzám ahhoz, hogy szabad szemmel is lássam a déli simabálnák különös ismertetőjegyét, az egész testüket beborító világos színű bőrkinövéseket, amiken gyakran élősködők telepednek meg. De nemcsak ez különbözteti meg őket a többi cettől. Amikor már csak egy kőhajításnyira értünk hozzájuk a hajóval, akkor tűnt fel igazán, hogy ennek a fajnak nincs is hátuszonya. Azt is észrevettem, hogy a levegőt „V” alakban fújják ki, nem pedig „szökőkútszerűen”, mivel két orrnyílásuk van. Ez segíti őket a parazitáktól való megszabadulásban is. A déli simabálnák lélegzetvétele 1-2 másodpercig tart. Ez idő alatt mintegy 5000 liter mennyiségű friss levegővel töltik meg hatalmas tüdejüket, ami akár egy fél órás hosszúságú merüléshez is elegendő számukra.

A déli simabálna hosszú életet él, akár a 90 éves kort is megéri. Kis családokba tömörül, ahol matriarchális rend áll fenn. Ugyan nem ő a legnagyobb a tengerek termetes lakói között, de 15-18 méteres hosszával így is tiszteletet parancsoló lény. A nőstények némileg nagyobbak a hímeknél. Az Antarktisz körüli vizekben töltik a nyarat, és innen vándorolnak északra, hogy párosodjanak. A cetek 8-9 éves korukban válnak ivaréretté. A hímek ilyenkor szinte igazi „hajtóvadászatot” indítanak a kiszemelt nőstényért, aki csak 3 évente párosodik. Egyszerre többen is udvarolnak ugyanannak az egyednek. A nőstény ilyenkor a hátára fordulva úszik a víz felszínén, a hímek pedig megpróbálják a víz alá nyomni, hogy minél előbb sor kerülhessen a párzásra. Ha a „nász” sikeres és a nőstény megtermékenyül, kezdetét veszi a közel egyéves vemhességi időszak. Borját ugyanabban az öbölben hozza világra a következő tél során, ahol megfogant. A „kicsik” farkuknál fogva bújnak elő anyjukból, és születésükkor majdnem 1000 kilogrammot nyomnak, valamint közel 5-6 méter hosszúak. Az anya azonnal a felszínre segíti borját, és hatalmas testével fent is tartja, hogy levegőhöz jusson az újszülött. A kis bálnák fél órával világrajövetelük után már önállóan tudnak úszni. Naponta 600 liter anyatejet fogyasztanak és 3 centimétert növekednek, 10 éves korukig pedig megháromszorozzák méretüket. Életük első heteiben anyjuk különös hevességgel védelmezi őket. A táplálékban gazdag Walker-öböl kitűnő helyet biztosít gyarapodásukhoz, így decemberben már felerősödve képesek megtenni életük első hosszú, mintegy 2000 kilométeres utazását az Antarktisz felé. A borjak születésük után még egy évig anyjukkal maradnak, mivel ez idő alatt is leginkább anyatejen élnek.

A déli simabálna legfőbb tápláléka a krill és az állati eredetű planktonok, amikért akár 350 méteres mélységig is lehatol, bár leginkább a víz felszínén úszva táplálkozik. Sziláscetek lévén nagy mennyiségű vizet képesek hatalmas szájukban elnyelni, amit aztán a szilákon (felső állkapocsból lógó szarulemezek) keresztül kipréselnek, így a táplálék fennakad rajtuk, mint egy szitán. A szilák rendkívül rugalmasak, keratinból épülnek fel, akárcsak az emberi haj, és a 3 méteres hosszúságot is elérhetik. Egy nap alatt közel 400 kilogrammnyi élelmet is elnyel egy hatalmas bálnagyomor.

A déli simabálna kommunikációjában a többi cetféléhez hasonlóan nagy szerepe van az éneknek. Olyan különböző jellegű hangok kombinációját használják, mint a kattogás, a fütyülés és a morgás. Bár ezek az összefűzött dallamok nem olyan bonyolultak, mint más fajoknál, a kutatók egyelőre nem tudják maradéktalanul megfejteni jelentéstartalmukat. A cetek éneke a víz alatt és a felszínen is hosszú mérföldekre elhallatszik, és a tudósok úgy vélik, hogy ez az egyik legfőbb navigációs eszközük a vándorlás során. Amikor a hajóról figyeltem őket a Walker-öbölben, sajnos nem hallottam éneküket, de nem ez az egyetlen módja annak, hogy egymással társalogjanak. Egy szonárhoz hasonlóan a farkukat is használják a tájékozódáshoz: a vízfelszínre csapnak vele, ami hullámokat és hangokat generál a vízben.

A déli simabálnának nincs természetes ellensége, bár borjait a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák megtámadhatják. Igazi veszélyt csak az ember jelent számukra. A faj angol elnevezésében szerepel a „jó, helyes” szó is (Southern Right Whale). Nevét onnan kapta, hogy a bálnavadászok kifejezetten szerették e faj egyedeit elejteni annak lassú mozgása miatt. Mivel nem tartózkodik hosszú időn át a víz alatt, könnyű becserkészni, ráadásul halála után sem merül el a vízben. Bálnazsírja és szilái miatt értékes zsákmány. Habár kereskedelmi vadászatukat betiltották, az ember még ma is aktív, ha haszna származik abból, hogy lemészárolja az óceán óriásait.

Bár a faj fennmaradása egyelőre még nem fenyegetett, kérdés meddig marad ez így. Mindenesetre szerencsések vagyunk, hogy még megcsodálhatjuk őket. Ha pedig sikerül egyik-másik példányt elcsípnünk, miközben közel 50 tonnás súlyával a vízbe csapódik, az felejthetetlen élmény. Egyszer már nekem is megadatott! Remélem, fogok még az óceánban ficánkoló cetet látni!

Írta és fényképezte: Máté Viola

Hozzászólások

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

Az Év Fája versenyt immár 2010 óta szervezi minden évben az Ökotárs Alapítvány. A címet idén, a július óta tartó online szavazáson izgalmas küzdelem után, a mélykúti júdásfa nyerte el.

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Az angolna (Anguilla anguilla), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a jászkeszeg (Leuciscus idus) verseng a 2021-es év hala címért - közölte az MTI-vel Magyar Haltani Társaság elnöke.

Halakat rabló madár

Halakat rabló madár

Régi nevük rablósirályok, és ezt az elnevezést nem meghazudtolva az a taktikájuk, hogy nagyobb vizeinken a sirályoktól és csérektől rabolják el a zsákmányukat.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket