Meleg madarak, csalfa emlősök

Fotó:Enrique R. Aguirre Aves

A kutatók mintegy ezerötszáz állatfajnál figyeltek meg azonos neműek között szexuális aktivitást, a kikapósságukról talán legismertebb bonobóktól a galacsinhajtókon át a cetekig és a zsiráfokig.

Geoff R. MacFarlane ausztrál biológus és kutatócsoportja tanulmányában úgy becsüli, nagyjából százharmincra tehető azoknak a madárfajoknak a száma, amelyek egyedei azonos nemű társsal is összeállnak, legyen szó aktusról, udvarlásról, fészeképítésről, családalapításról. (Utóbbi esetben a fészekaljat az állatok „édeshármasban” nevelik fel, illetve egy „egyéjszakás kaland” után a tojó egy másik tojóval közösen gondoskodik az utódokról.)

Az azonos nemű párok nagy számban is megfigyelhetők: például a nyári ludaknál egy populáció húsz százalékát hím-hím, míg a Laysan-albatroszoknál csaknem a harmadát tojó-tojó párok alkothatják. A kutatók szerint a poligám fajoknál (ahol a hím madarak háremet tartanak) jóval gyakoribbak a hím-hím párok, mint a monogámoknál, vagy ott, ahol a monogámia és poligámia együttesen jellemző. Ugyanakkor szinte csakis olyan fajoknál figyeltek meg tojó-tojó párokat, amelyek egyedei sokszor egész életükre választanak társat.

Vajon miért előnyös ez a madaraknak? A kutatók több lehetőséget is fölvetettek. A monogám albatroszoknál az adott populációban a nemek egyenlőtlen eloszlása állhat a háttérben. A poligámoknál pedig a megfelelő udvarlási gyakorlat elsajátítása, illetve az erőnlét fenntartása indokolhatja a hím-hím párokat. Az emlősöknél a bonyolult társas viselkedésű fajoknál a dominancia kifejezése lehet az aktus, míg máskor az agresszió, feszültség levezetésére szolgál.