Macskabagoly fiókák gyűrűzése

A Tüskevári-erdőben különös figyelmet fordítanak a madárvédők a baglyokra: mesterséges odúkkal biztosítanak számukra ideális kötőhelyet, és 3 év óta figyelemmel kísérik mozgásukat, vagyis gyűrűzik őket. Egyben két fióka, míg kettőben négy-négy fióka nevelkedett páronként. A gyűrűzés utáni megfigyelések megmutatják a macskabaglyok számának alakulását, eddig már az is kiderült, hogy hűségesek a területükhöz, költés helyüktől csupán néhány száz méterre mozognak. Hosszú távon azt is megtudhatjuk, mennyi ideig élnek.

A macskabaglyok (Strix aluco) korán fognak a családalapításhoz. Február közepén már a tojásokat melengetik, március közepén pedig megpattannak a tojáshéjak, és kikelnek az apróságok. A tojó és a hím együtt gondoskodik a fiókákról, főképpen apró termetű madarakat ejtenek el. Az odúban gyakran találunk pinty, tengelic vagy cinege tollak. Nem vetik meg az apró rágcsálókat sem, volt olyan esztendő, hogy sok erdei egeret halmoztak fel a szőlők a fiókák mellett, idén úgy tűnik, kevés a rágcsáló, mert ilyet egyetlen egy helyen sem tapasztaltunk.

Zsákmánya rendkívül változatos, ezt a köpeteiben talált csontokból láthatjuk. Mint erdőlakó ragadozó, elsősorban erdei egerek, erdei pocok, nagy- és mogyorós pele szerepel a zsákmánylistáján, az énekesmadarakon kívül. Különösen a téli hónapokban vadászik madarakra.

Felnőtt példány

Elnevezése a macska nyávogásához hasonlító hangjából ered. A macskabagoly hazánk területén gyakori költőfaj, még a városi nagyobb parkokban, a zöldövezeti külvárosi kertekben is költ idős fák odvában. Jellemző költőhelyei azonban a középhegységi erdők, folyóárterek ligeterdei, arborétumok.

Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Írta és fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor