A NatGeo magazin olvasójaként kezdte, ma már lelkes fotográfus

A kép az egyik fotóstúrán készült Pornóapáti település mellett egy vízmosásnál, ami az évek alatt csöppnyi szurdokot hozott létre.
Fotó: Szántai Balázs

Vass Péter Bexter éveken keresztül autodidakta módon sajátította el a fényképezés rejtelmeit sok teszteléssel, kísérletezgetéssel, tapasztalatszerzéssel és nagy akaraterővel, igaz mára már hivatalos fotográfusi végzettséggel is rendelkezik – írja róla Kóta Melinda a blogján.

A Bexter becenevet középiskolás korából hozza. A Scooter együttes frontember után (H.P. Baxxter) barátai kezdték így hívni az elektronikus zenét kedvelő kamaszt.

Mi motivál Téged a legjobban? Mit jelent számodra a fényképezés?
Amikor az ember fiatal, rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani. Később azonban eljön az idő, amikor már a múltban fog élni, csak az emlékei maradnak. Gyerekként a nagyapámtól rengeteget tanultam. Igazából távozása után fogalmazódott meg bennem, hogy a tanácsa alapján alakítom ki az életmódomat. Úgy élek, hogy később tudjak emlékezni arra, milyen sok dolgot megtettem, mennyi mindent láttam.
Már gyerekkoromban is kedveltem a természettudományos kiadványokat. Elsősorban a delfines könyveket és a NatGeo magazinjait. Amikor 2011-ben megvettem az első tükörreflexes fényképezőgépemet, majd később az elkészült fotók közül több a NatGeo-nál a nap és hónap képe lett, az apró sikerek magabiztosságot kezdtek adni, hogy valamit jól csinálok. A fotózás a részemmé vált. Motivációt ad, hogy tájakat, helyszíneket mutassak be a közönségnek, és az utazásaim során átélt élményeken keresztül érzéseket is átadjak. Ez talán a legnehezebb a fotográfiában.

A kakasmandikóról készült fotó 2017. május 11. volt a Nap képe.

Különleges módon kedveled a természetet. A fotóid másokat is megihletnek, ahogy Bányai (Grizli) Istvánt is, aki vászonra olajfestékkel időnként elkészíti az általad megörökített látványt. A fotós karriered első pillanatainak kattintásai az ő birtokán történtek sok évvel ezelőtt egy hagyományőrző egyesületi meghíváshoz kapcsolódóan. Mikor és miért kerültél Grizli obornaki birtokára? Mit jelent Neked a barátsága?
Annak ellenére, hogy egy szombathelyi lakótelepen nőttem fel, már kicsi korom óta kedveltem a természetet. Mindig szerettem kint lenni a zöldben, az erdőben, ahol sok élmény és kaland várt. Tinédzserként egy vihar során villámcsapás is ért, amikor éppen egy vadkerítésen tartózkodtam. A villámcsapás furcsa érzés volt, de szerencsére nem esett bajom. Igazából nincsen félelemérzetem. Talán emiatt tudok olyan felvételeket készíteni, amit más ember ritkán, vagy egyáltalán nem. Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy tanuljak, és minél több élményben legyen részem, amelyek által több leszek. Ezt szeretném másoknak is átadni.
Régebben hagyományőrzéshez kapcsolódó hobbijaim is voltak. Grizlit így ismertem meg. A birtokán is szorgalmasan fényképeztem. Ő volt az első személy, akit alkotásra inspiráltam. A barátságunk elején még nem tudtam, hogy rendszeresen megnézi a fotóimat. Később így nagy meglepetés volt, amikor a festményein viszont láttam az általam megörökített momentumokat. Úgy gondolom, amikor embereket inspirálunk a munkánk által, magunkból adunk és közben másoktól is kapunk.

Rendkívül jól ismered a műszaki újdonságokat, új eszközöket. A fotók készítése során hogyan használod ezeket?
A világ rendkívüli ütemben fejlődik. Rengeteg eszköz van a piacon, ami ugyan könnyebbé teszi a munkát, de ugyanakkor automatikussá is, ami szerintem kicsit akadályozza a kreativitás és az ötletesség megnyilvánulását. A fényképezésben szívesen kipróbálok új eszközöket, melyeket a hétköznapok során más funkcióban már használunk. Egy nejlonzacskóval például effekt (elmosódás) készíthető. WC-papír-guriga felhasználásával pedig lehet makrofotózni. Sok apró tárgy létezik a háztartásban, ami a fény formálásában vagy a fénytörésben tud segíteni. Ezeket fel tudjuk használni a fotózáshoz. Így rengeteg pénz kiadása nélkül lehet különleges alkotásokat és hangulatokat létrehozni fotózás során.

Idén elindítottad a youtube csatornádat, ahol elsősorban kezdőknek szóló fotótippekkel és műszaki eszközök tesztelésével találkozhatnak a nézők. Vlogger lettél, a kamera másik oldalán is állsz. Hogyan jött a videózás?
A munkám szinte az állandó éjszakázásból áll. Szociális munkás diplomám van, és mentálhigiénés szakemberként dolgozom a szombathelyi hajléktalan szállón. Munkarendem szerint 4 éjszakát dolgozom, majd 4 szabad éjszaka következik. Ezt az időt tudom fotózással tölteni. Ilyen munkarend mellett egy idő után szinte teljesen mindegy, milyen nap van. Most különböző napokon más-más posztolással mutatom meg az embereknek, merre járok, mi érdekel leginkább, így még az én életembe is kerül egy kis rendszeresség. A fényképezés nagyon fontos a számomra, de a fotó csak egyetlen pillanatot mutat be. A videó ugyan sok munkával jár, azonban jóval több ennél, hiszen egy folyamatot örökít meg.

„Éppen adományt vittünk a Határtalanul program keretében Kárpátaljára, és az ottaniak bemutatták a környék a nevezetességeit, így a Sipot-zuhatagot is. A kép elkészítéshez kb. 20 percet álltam mezítláb az 5-6 fokos vízben. Megérte!” – emlékszik vissza a fotográfus a kép készítésére.

Szabadidődben szívesen jársz kiállításokra, sportolsz, és részt veszel közösségépítő munkában is. Alapítottál egy fotós és egy youtuber facebook csoportot is. Mit adhat szerinted egy virtuális közösség az embereknek?
Gyerekorom óta szinte mindig magam köré gyűjtöttem az embereket. A közösségek megad(hat)ják azt az érzést nekünk, hogy tartozunk valahova. Ha kérdéseink vannak, segítséget kap(hat)unk és tanulhatunk is közben másoktól. A youtube csatornámon megjelenő videóknak van ilyen célja is, hiszen e-mailben fogadom a kérdéseket, amelyeket később – ahogy időm engedi – meg is válaszolok. Virtuális csoportban könnyebb az interneten talált információkat megosztani. Minden alkalmat megragadva törekszem arra,  hogy fotós túrákat szervezzek a tagoknak, mely során kimegyünk a természetbe. Véleményem szerint ez a tanulás egyik legjobb formája. A résztvevők látják a fotók készítésének módját és eredményét, így bátrabban mernek kérdezni, mit, hogyan és miért csinál a másik ember.

Kicsit más irányba kanyarodva: Létezik egy WarHead nevű airsoft katonai, taktikai jellegű játék, ahol védőfelszerelésben, időnként harcászati eszközök igénybevételével vehetnek részt a jelentkezők a szervezők által összeállított küldetésben (pl. az amerikai hadsereg Vietnámba történő bevonulásának szimulcióján) régi laktanyák területén vagy egyéb más helyeken.  Részt vettél már több ilyen rendezvényen. Kérlek, mesélj az élményeidről és a játék lényegéről!

Korábban Airsoft játék volt az egyik hobbim. Nemrég voltam egy hadtörténeti bemutatón Tapolcán, ahol tankokat és harckocsikat is ki lehetett próbálni. Az én generációmat már elkerülte a kötelező sorkatonai szolgálat. Vagyunk azonban néhányan, akik időnként szívesen bújnak angyalbőrbe.  A WarHead ideje alatt létrejönnek olyan valós háborús helyzetek, ahol fontos a találékonyság, a veszélyes szituációkban történő gyors megoldás, és közben fotókat is tudok készíteni. Úgy gondolom, a haditudósítóknak a történelem során nagy szerepük volt, és a játékban ezt a feladatot is gyakorolhatom.

Nemrég érkeztél haza Rómából, a Vatikánból, ahol 2016 őszén is jártál egy zarándokút kapcsán. Mi volt a célja az utazásodnak? Milyen élményekkel lettél gazdagabb?
2016 novemberében egy zarándokcsoportot kísértem Rómába a Szombathelyi Televízió megbízásából, az út során a pápáról is sikerült fényképeket készítenem. Róma építészete különleges, hiszen a régi korok emlékei egyesülnek egy modern városban. A tömeg mindenhol hatalmas, így a fotózás egyáltalán nem volt könnyű. Gyakran a helyszíneken éppen ott tartózkodó embereket is szükséges belekomponálni a képbe. Megnéztem a város leghíresebb nevezetességeit, de idén sikerült eljutnom a Vezúvhoz is és természetesen sok fényképet készítettem.

Az olasz útról hazaérve rögtön indultál Ausztriába, ahol napfény és hó fogadott 2000 méter magasságban. Mi motivál Téged a hegymászásban?
Szeretem a hegymászást. Tetszik a tér, ami körülvesz a hegycsúcson. A hegyek óriásiak, és eszembe juttatják, hogy az ember valójában milyen apró a Földön. Fentről láthatjuk a természet erejét és hatalmát is.

Nap képe 2017. március 27-én

A túráid során melyik volt a legveszélyesebb pillanatod?
Rengeteg helyen jártam már Európában. A téli túrák során például előfordult, hogy lezárt területen mentünk keresztül, ahol éppen hócsuszamlásoknak voltunk szemtanúi. Télen a videóim készítése közben a Balatonon és a Pinkán is beszakadt alattam a jég. Előfordul velem, bizonyos elfogadható határokon belül, hogy néha figyelmetlen vagyok. Veszélyes helyzetekben azonban sosem vagyok egyedül, fotós túráimon mindig van társam. A szabályokat és előírásokat betartom, a biztonságra is kiemelt figyelmet fordítok, ennek ellenére lehetnek váratlan helyzetek. A Balaton jegének szélén naplementét fényképeztem, ami később a nap képe lett a National Geographic Magyarország Magazinnál. A mozgásterem nem volt nagy a fotózásnál, a jég egyik része a sekély víz miatt vékony volt. Idén a Balaton jegén Szigligetről Balatonfenyvesre sétáltam át egy profi túravezetővel, ami a tó egyik legszélesebb része. Az eseményről a videó a youtube csatornámon tekinthető meg. A túra során készült fotók közül a NatGeo szintén az egyik fényképemet a nap fotójának választotta. A biztonság érdekében az Országos Meteorológiai Intézet előrejelzése alapján hágóvasat húztunk a talpunkra, beülővel, jégcsavarokkal és kötéllel szereltük fel magunkat, valamint a tájékozódáshoz GPS-t használtunk. A parton várakozó társainkkal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.

Mit szeretnél elérni a jövőben a fotográfia területén? Milyen terveid vannak?
Tervezem folytatni a nyár további részében az utazásokat, majd ősszel újra a youtube csatornámon a videók közzétételét a kalandjaimról a vidékek, tájak bemutatásával. Szeretném, ha idővel úgy tudnék fotózni, hogy az emberek a nevem megjelölése nélkül is felismerjék a képeimet.

Forrás: Az otthon szépsége