Egy szabályokkal teli, különleges város a messzi északon

A Spitzbergák (norvégül Svalbard) székhelyére légi vagy tengeri úton lehet eljutni, kevesen vállalják a napokig tartó, hegyeken keresztül vezető gyaloglást a sziget más, amúgy alig lakott területeiről.

Aki Longyearbyen környékén gyalog akarja felfedezni a tájat, azonnal szembesül az első helyi szabállyal, ennek betartása biztonsági okok miatt kötelező. A szigeten közel 3000 jegesmedve él. Bárki, aki elhagyja a város területét, annak kötelezően magával kell vinnie egy puskát, önvédelmi okokból. A biztonsági zóna elhagyását egy „jegesmedve” vadveszély tábla jelzi. A fegyverviselés ellenére minden évben több támadás is előfordul, közülük néhány emberéletet is követel.

A várost John Longyear, amerikai üzletember alapította 1906-ban, amikor létrehozta az Arctic Coal bányászati céget, 500 kizárólag férfi alkalmazottal – ők lettek a helyi lakosok. A városban még mindig láthatóak a bányászatból megmaradt eszközök, melyek ma már műemlékvédelem alatt állnak. Ebből az időszakból származik a következő szabály: a cipőt a bejáratnál mindig le kell venni, még a múzeumban, a templomban és a szállodában is. A településen eredetileg csak férfiak laktak, állítólag ebből az időből maradt fenn az szokás, hogy minél kevesebbet kelljen takarítani. A „Vedd le a cipődet!” szabályt a mai napig betartják.

Erre az időre vezethető vissza, hogy az itt élő férfiak csak számokkal jelölték az utcákat, mondván, hogy egy felnőtt férfihez nem való az „Ibolya” vagy „Szeder” elnevezés.

A hátterben tradicionális hússzáritó, rajta fókahús

Longyerbyen névtelen utcáin a rénszarvasok zavartalanul sétálgatnak, anélkül, hogy zavarnák őket az emberek jelenléte. A Spizbergák szárazföldi részén négy emlős honos: a svalbardi rénszarvas, a jeges medve, a sarki róka és a déli pocok. A szigeten nagyon sok védett madár is fészkel. A madárkolóniák megóvása érdekében a szigeten senki nem tarthat macskát.

A helyiek öt évszakot különböztetnek meg: enyhe tél, tavasz, nyár, ősz és a sötét tél, ez utóbbi október 26-tól február 15-igtart, ekkor nem kel fel a Nap. A poláris éjszaka idején az aurora borealist teljes fényében lehet megcsodálni. A totális sötétség ellentéte a 24 órás világosság: április 19. és augusztus 23. között a Nap nem megy le a horizont alá.

A házak színezése úgyszintén szabályhoz kötött: csupán a természetben is megtalálható színeket szabad használni, mint a moha, az itt honos virágok a Nap, vagy az ég. Az épületek 9 méteres cölöpökön állnak, így akadályozzák meg, hogy a fagyott talaj olvadása illetve az erős fagy miatt az épület alapja megroppanjon.

Az alkohol fogyasztása is igen korlátozott. A helyi lakosok nem hozhatnak szeszes italt a szárazföldről, vásárolni is pedig csak az ún. „alkohol kártyával” tudnak. Havonta 2 üveg tömény italt vagy 4 üveg bort és 24 üveg sört vehetnek.

A szigeten nincs olyan helyi lakos, aki itt született volna. Várandós anyáknak vissza kell menni a kontinensre, mert az itt lévő kórház nincs felkészülve komplikált szülésekre. Meghalni sem szabad, bár ennek a korlátozása nehezebb.  A súlyos betegeket, időseket átszállítják a kontinensre, ahogy a holttestet is, ha Longyerbyenben érne valakit hirtelen halál.  A városnak ugyan van egy apró temetője, de ezt 70 éve nem használják. Az állandó fagy miatt nem bomlanak le a holttestek.

Egy érdekesség a biztonságra: a bérelt autót távozáskor a reptéren hagyjuk, a kulcsokkal együtt. Nem érdemes ellopni, messzire jutni vele nem lehet, a város névtelen utcái a semmibe vezetnek.

Írta és fényképezte: Esther Horvath – www.estherhorvath.com