Gyöngyvér, János, Gyöngyi2020. október 23., péntek
Természet

Pusztaportya Bugacon

2017.09.17.Sarusi István
National Geographic Magyarország

Történt ugyanis, hogy a nyárutó kellemes időjárását kihasználva bepakoltam fotós hátizsákomba, útnak eredtem és meg sem álltam Bugacig.

A pásztormúzeum épülete, előtérben pedig a bugaci ménes néhány példánya legelész

Hogyan jutottam el odáig? Kiskunfélegyházáig utaztam, ahonnan közvetlen buszjárat vitt el a majd’ háromezer lelket számláló nagyközségbe. De akár Bács-Kiskun megye székhelyéről, Kecskemétről is eljuthattam volna célállomásomra, ám a keskeny nyomtávú vasútvonal, amivel a múlt század elejétől jártak ki a kecskemétiek, 2010-től nem üzemel. Mára jóformán csak néhány sínelem maradt a gaztenger alatt.

Magam mögött hagyva Bugacot, jókora távot, körülbelül négy kilométert tettem meg, mire a fás-bokros pusztaságban egyszer csak elfogyott lábam alól az útburkolat. Nem ijedtem meg, a helyiek elmondták, jó helyen járok, ha homokútra érek. Így jutottam Bugacpusztára.

Épp’ megérkeztem a Kiskunsági Nemzeti Park területén lévő pusztára, a majorba, amikor egy lovaskocsin ülő család köszönt rám, és fölajánlották, hogy elvisznek. No, ennek nagyon örültem, mert még túracipőben is roppantmód instabilnak bizonyult a Kiskunság homoktakarója. Nem véletlen, hogy a kocsis sem a kitaposott úton, hanem leginkább mellette a legelőre hajtotta lovait. Zötykölődés közben azért el-eltűnődtem: nem ilyennek képzeltem Bugacot, hazánk egyik leghíresebb síkságát, mert köröttünk facsoportokkal, erdősávokkal tagolt róna terjengett, s közel sem olyan végeláthatatlanul, mint a Hortobágy. Lehet azért, mert a homokon mégiscsak több növény él meg, mint a szikes hajdúsági lapályon. Alig vártam, hogy találjak valakit, akit kérdezgethetek ez ügyben.

Fület- és lelket-gyönyörködtető tárogatójáték hallatszott, miközben két lóerős járgányunk még döccent néhányat, majd megállt a Pásztormúzeumnál. Varga Mihály hagyományőrző szűrébe bújva mindig az ősi magyar hangszerén játszva fogadja az ideérkezőket. „Itt a pusztán nem csak vizes élőhelyek vannak igen nagy sűrűséggel, hanem gyöngyvirágos homoki tölgyes ligetek is tarkítják a tájat – veti fel rögvest az első egyedi jellemzőt a hagyományőrző. Évszázadokon keresztül a szilaj állattartás volt jellemző: folyamatosan odakünn’ voltak az állatok – hóban-fagyban, esőben-sárban, napsütésben. Lábas jószágok közül máig előfordulnak a lovak, szürkemarhák, mangalicák és rackajuhok. Csikós őrizte a lovakat, gulyás a marhákat, kondás a disznókat, rackákat pedig a juhász. Természetesen a rájuk vigyázó pásztor úgyszintén szabadég alatt élt. Igencsak a távoli múltba vész a bugaci pásztorhagyomány.”

Olyannyira, hogy már az 1560-as években is hasznosítottak legelőket errefelé, így egyáltalán nem tájidegenek a múzeumban is látott pásztoreszközök, mint a vesszőből fonott cserény, amiről megtudtam: ez egyfajta mobil menedékként szolgált, amit szétszerelve könnyűszerrel magukkal vihettek pásztorelődeink a 2-3 hetenkénti legelőváltáskor. Majd Varga Mihály így folytatta eszközeik felsorolását: „A pásztorok önellátóak voltak, magukra főztek, tehát elengedhetetlen kellék volt a bogrács, a szolgafa, vagy -vas, amire a bográcsot lógatták; a kutyagerincet is használták olyankor: arra tették bográcsostól az elkészült ételt, amit aztán körbeülve kanalaztak ki. Ezen kívül meg kell még említsük a ruházatot is: a subát és szűrt, amik nyáron hűvöset, télen meleget adtak. Közismert pásztoreszköz még a kancsika, vagyis karikás ostor is, amivel a csikósok terelték a rájuk bízott lovakat, de azért néha a gulyások is használták. Gulyások kezében gulyásbot, kondásoknál kondásbalta és nehéz ostor, juhászoknál gamós- (kampós) és juhászbot volt. Állataik terelésében, fegyelmezésében volt ezeknek szerepük” – tette hozzá a pásztorhagyomány ismerője. Kár lenne megfeledkezni a nyáj-, csorda-, konda-, gulya- és ménes körül ugrabugráló pásztorkutyákról, akik önzetlenül segítették gazdáikat.

Bogár a simogatásnak sem áll ellent

Csak pulik töltötték be ezen szerepet?
Őshonos magyar fajták közül a puli mellett a pumi és mudi is ott volt a terelésnél. Őrző-védő szolgálatot pedig nagy testű komondor és kuvasz kutyák teljesítettek. Igazából jófajta terelőkutya nélkül a pásztorember nem sokra mehetett, és még a lába is elkopott volna a sok járkálástól. Úgyhogy éppen ezért igen nagy becsben tartották őket: étkezéskor az első falatokat a kutyák kapták – fontosságuknak megfelelően.

Sokáig hallgattam volna még a népmesemondásban is jártas Misi bácsit, de az istálló környékén már egyre nagyobb sürgés-forgás kerekedett. Ebből tudtam: hamarosan bemutatják a csikósok, mit tudnak lótrenírozásból. Rutinos határozottsággal közlekedett Tímár Imre telepvezető, csikós-család leszármazottja is. Erről árulkodott jellegzetes bugaci öltözéke: a bőgatya mellé fehér ing, ezüstgombokkal ékített lajbi, vastag bőröv és -csizma társult. Kalapját pedig árvalányhajjal cifrázta. Tőle elöljáróban annyit sikerült kiderítenem, hogy amit láthatok, nem cirkuszi attrakció, hanem az egykoron unatkozó pusztai csikósok örökül reánk hagyott tudása.


Tímár Imre, telepvezető, a kép jobb oldalán, többgenerációs csikós család leszármazottja, a háttérben pedig a híres bugaci pusztaötös fogat robog.

Ménesfelvezetéssel indult a program, majd a csikósok vonultak fel. Bemutatkozott a pusztaötös fogat is, ami szintúgy a bugaci jellegzetességek közé tartozik. Minekutána a csikósok olyan ügyességi feladatokat mutattak be, mint a lófektetés és -ültetés, a pusztafotel. Mégis a legnagyobb port – szó szerint – a ménes záróvágtája kavarta. Csak ezek után adódott lehetőség Tímár Imrével beszélgetnem, akitől megtudtam, hogy a bugaci ménes kisbéri félvérekből áll: angol telivér és a magyar fajta keresztezése, ami napjainkra már önálló fajtaként elfogadott. Eredetileg a Kisbéri félvér az Osztrák-Magyar Monarchia elegáns, nemes, kitartó és szívós hátaslova volt. Tenyésztése 150 évvel ezelőtt Kisbéren, a mai Komárom-Esztergom megye terültén, a Bakonyban levő Batthyány birtokon indult. „Mintegy 70-75 lovat számlál jelenleg a bugaci ménes. Ebből fele-fele arányban van a ménben és az istállóban. Idén született kilenc kiscsikó, most 4-5 hónaposak, de ők még nincsenek benne az iménti létszámban, mert csak lesütés után kerülnek be. Lesütésnek azt hívjuk, amikor a csikót egyéves kora után elválasztják a kancától, az anyjától és egy jelet kap. Esetünkben: KB, azaz kisbéri, alá azt, hogy 17, mivel 2017-et írunk és egy egyedi azonosítószámot, ami éppen rá jut. Ezek után kap a ló egy útlevelet, amiben benne van úgy az összes állatorvosi vizsgálatának az eredménye, mint az oltásai. Ezek után tudják beazonosítani az adott jószágot.

Noha éjjelre istállóban alszik a ménes, nappal szinte teljes egészében szabadon kószálhatnak. 2017-ben kilenc csikóval bővült a lóállomány. Lehet, valamelyikük ismét világsikert hoz Bugacnak, ugyanis bár jelenleg nincs profi fogathajtója a településnek, innen származik az első négyesfogathajtó-világbajnok, Abonyi Imre (1919-1994) és a nyolcvanas évek híressége is, a szintén négyesfogathajtó-világbajnok, Juhász László. Ezek a paripák a Magyar Vágtán is feltűnhetnek.

„A ménesből származnak az istállóban látható lovak, ezeket mi választjuk ki, adottságaik alapján: mindegyik ló egyéni tulajdonságaira alapozva dől el, hogy kocsi elé fogjuk, csikós-hátasnak, vagy éppen a pusztaötösbe kerül. Három-négyéves korukban kerülnek ide a lovak, utána kezdődik a tanításuk. Kocsihúzó ló félév munkájával válik belőlük, de csikós-hátasnak általában két hónap elegendő. Ha kocsihúzásra szánjuk a lovat, akkor a hámhoz, ha belovaglást tervezünk az adott állaton, akkor a nyeregviseléshez kell idomítani. Legnehezebb feladat a pusztaötösbe betanítani a lovakat, azon belül is a hátsókat, lévén az ő hátukon még állnak is és a hajtószár is fejükhöz dörzsölődik – ezt nem minden ló tolerálja. Van, amelyik nem tartja társaival az iramot, van, amelyik túlságosan is törtetne… Próbálgatással, kísérletezéssel derül ki, melyik ló való a pusztaötösbe. Tökéletes összhang nélkül nincs ötösfogat” – tudtam meg a szakmai háttérinformációkat a telep vezetőjétől.


Lófektetés

Pusztafotel – amikor ló és gazdája megpihen

Délidőre már igencsak megéheztem. Jól esett a bográcsgulyás, amit egy közeli csárdában költhettem el, de szerencsére nem egymagamban, mert Kovács Zoltán a Bugac Puszta Kft. ügyvezetője is csatlakozott, így a fizikai táplálék mellé szellemi is párosult. Kapva-kaptam a kínálkozó lehetőségen és két ízletes falat bekebelezése között feltettem egy-egy kérdést Bugacpuszta turizmustörténetéről, jelenéről, jövőjéről egyaránt. „Bugac mindig is Kecskemét pusztája volt – kezdte az ügyvezető. Amikor 1936-ban a keskeny-nyomtávú vasúton Kecskemétről ideérkezett a walesi herceg, a helyiek lovaskocsival várták és ilyetén látogattak ki a pusztába. Ezzel vette kezdetét az itteni idegenforgalom felfutása. Egész Európában híre ment a magyar csikósoknak, gulyásoknak. Értelemszerűen a második világháború jócskán visszavetette az itteni turizmust is. Egészen a hatvanas évek közepéig kellett várni, mire újraindult a bugaci idegenforgalom, az akkori termelőszövetkezet jóvoltából. Napjainkban is a hely hangulata, a hagyományos pusztai élet felelevenítése miatt érkeznek ide, nem csak határainkon innen, hanem azokon túlról is: főként németek, de olaszok és hollandok is akadnak közöttük szép számmal. Lehet fejleszteni a hagyományőrzést is. Vannak terveink, hogy kötélgyártót, szíjgyártót is ide lehetne vonzani hosszabb távon.”

Mind az utolsó cseppig elfogyasztottam gulyáslevesem, majd illendőn elköszöntem vendéglátóimtól, hisz’ várt a program második része: szürkemarha-nézőbe indultam. Ha Klucsai Dávid, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának Területkezelési Osztály vezetője nem tart velem, egészen biztosan nem látok ennyit belőlük, és ilyen közel sem mertem volna merészkedni hozzájuk. Míg a pusztába hajtották ki őket egy villanypásztorral körülvett területről, a szakember mesélt a fajtáról– és arra is kitért, miért van jelentőségük a villanypásztor-karámoknak. „Egy úgynevezett primigenius, azaz őstulok eredetű a magyar szürke szarvasmarha fajta. Körülbelül a kora-középkor tájékán háziasították az őstulok befogott példányaiból a Kárpát-medencében. Egész Európában keresett volt a 15-16. században a nyugat felé, lábon hajtott szürkemarha, amit vágóállatként exportáltunk. Nagyságrendileg 200 tisztavérű tehén és néhány tenyészbika maradt az 1960-as évekre, – tehát abból kellett újraépíteni a fajtát. Egy tázlári illetőségű szerzetes 1949-ben 40-50 egyedet ajándékozott az akkori Bugaci Állami Gazdaságnak. Ezt tekinthetjük a mai Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság állományalapjának. Amikor az 1950-es évek elején a hortobágyi szürkemarha-állomány gümőkór-mentesítése folyt, akkor került ide az ottani, egészséges állatok egy része. Nyilvánvalóan az addigra kiterebélyesedő kiinduló állomány egyedei tették ki az akkori létszám nagyobb részét. A Bugaci Állami Gazdaság megszűnésével, a Városföldi Állami Gazdaság vette át és tenyésztette tovább az állatállományt. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe 1994-ben került az állomány, azóta vagyunk hivatottak a fajta génmegőrző munkájában részt venni, tehén családokat ápolunk, genealógiai (apai) vonalakat tartunk fenn” – hangzott a rövid állománytörténet Klucsai Dávid tolmácsolásában.

Mennyire vethető össze genetikailag az itteni és a hortobágyi szürkemarha-állomány?
Ha azt nézzük, hogy az állatok részben a Hortobágyról származnak, biztosan találnánk rokonságot. Mivelhogy az ’50-es évek óta már 8-10 generációra tekintenek vissza a származások, genetikailag már jól elkülöníthető a kiskunsági állomány. Mindazonáltal speciálisan erre irányuló genetikai vizsgálatokkal egészen biztosan ki lehetne mutatni hasonlóságot.

Jelenleg mennyi szürkemarha van a Kiskunsági Nemzeti Park tulajdonában?
Körülbelül 720 anyaállatunk van, ennyivel tenyésztünk. Jelenleg a kilenc országosan elismert vonalból hetet tartunk: A, B, C, K, M, V, T. Ezeket tartjuk, nemesítjük, és próbáljuk megőrizni az utókor állattenyésztő-generációi számára.

Mit jelentenek az iménti betűjelzések?
Igazából az apai (genealógiai) vonalak jelei, amik az alapító állatok neveiből eredeztethetőek. A-vonal esetén „A” betűvel kezdődött az apaállat neve, B-nél „B”-vel, és így tovább… Leginkább tenyésztéstechnikai segítségről van szó, miáltal könnyebb elkerülni a beltenyésztést, rokontenyésztést.

Hol vannak még szürkemarhák a Nemzeti Park területén?
Több helyen is. Itt, Bugacon és Izsákon a törzsállomány, anyaállat-állomány van, de egy heverőgulyánk található Kunszentmiklós-Nagyálláson, illetve az évjáratok, a felnövekvő generációk Pusztaszeren élnek.

Mit nevezünk heverőgulyának?
Olyan gulyát, ami nem tenyészállatokból tevődik össze. Oda olyan jószágok kerülnek, amik sem geno- sem fenotípusosan nem tartoznak a legértékesebb egyedek közé. Nincs bika sem a heverőgulyán, velük nem folytatunk fajtatiszta tenyésztést.

Ha már ilyen sokszor szóba került a tenyésztés: milyen feladatuk, céljuk van vele?
Elsődlegesen gén- és fajtamegőrzés – a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete tagjaként is. Részt veszünk a hím- és nőivarú tenyészállat utánpótlás előállításban. Funkció tekintetében pedig a Nemzeti Parkban a területkezelést kell kiszolgálnia: legeltetéssel.

Így valósítva meg az etikus és fenntartható állattartást, területfenntartást.
Igen. Nyilvánvalóan a legeltetés a természettel való viszony szempontjából a legharmonikusabb területkezelési mód. Hosszabb távon sokkal fenntarthatóbb, az élővilág szempontjából lényegesen kíméletesebb módja a kezelésnek, mint a kaszálás, ami durvább beavatkozást jelent.

Elmondhatjuk, hogy Bugacpuszta is természetes közegnek tekinthető a szürkemarha-állomány szempontjából?
Így van. Annyira diverzek, sokfélék a gyepek, hogy gyakorlatilag mindenhol megtalálja a marha azt a fűösszetételt, ami számára a kedvező. Ez a fajta szarvasmarha kimondottan jól tűri ezt az extenzív, rideg tartást. Ezen tartástechnológiai módszereket írja elő a tenyésztőegyesület „kódexe” is.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Mettől meddig lehetséges legeltetni az állatokat, és mi történik olyankor, amikor hó borítja a legelőt?

Áprilistól november végéig, december közepéig, amíg a legelő „elbírja”, addig ott vannak az állatok. Ivóvízen és nyalósón kívül semmilyen táplálék-kiegészítést nem kapnak. Télen, decembertől áprilisig, bent vannak a telepeken, ahol kizárólag tömegtakarmányt esznek, amit ugyancsak a saját működési területünkről takarítanak be a Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai.

Ahogy a gulya egyre távolodott a pusztában, úgy értünk végére beszélgetésünknek is. Ideje volt hazafelé venni az irányt pusztaportyámról!

Írta és fényképezte: Sarusi István

Hozzászólások

Mesebeli palota

Mesebeli palota

Kis patak, vízesés, tó és a csodás Palotaszálló. Mindez a Bükkben, Lillafüreden található.

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

Az Év Fája versenyt immár 2010 óta szervezi minden évben az Ökotárs Alapítvány. A címet idén, a július óta tartó online szavazáson izgalmas küzdelem után, a mélykúti júdásfa nyerte el.

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Az angolna (Anguilla anguilla), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a jászkeszeg (Leuciscus idus) verseng a 2021-es év hala címért - közölte az MTI-vel Magyar Haltani Társaság elnöke.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket