2017. október asztrofotója: A zöldbe borult horizont
Az északi fény a természet egyik legszebb produkciója. Látványáért azonban minden fáradságot vállalni kell.
Varga István immár rutinos „auroravadásznak” számít hazánk fotográfusai között. Az alábbiakban legutóbbi sikeres vállalkozásáról olvashatunk egy beszámolót.
„Szeptemberben hosszabb északi útra indultunk; a világos nyári éjszakák után a sarki fényt próbáltuk megpillantani. Autóval kalandos kompozás után jutottunk ki Izlandra. Már menet közben is kémleltük az eget a fények után kutatva, de nem jártunk sikerrel. A szigeten töltött első esténken már sötétedéskor feltűntek az aurora borealis fényei. Találtunk egy gyönyörű helyet a Vestrahorn hegyeinél, ahol egy idő után félelmetesen szép látványban lett részünk: minden irányban a sarki fény vonta be az égboltot, változatos formákat produkálva. A sarkkörhöz közel nem csak északon, hanem a minden égtáj irányában és a zenitben is zajlott az égi előadás. Szinte követni sem tudtam az eseményeket, annyira gyorsan változtak a gyönyörű alakzatok.
Fényességükre jellemző, hogy négy másodpercnél hosszabbat nem lehetett exponálni. Nagyon elkényeztetett minket aznap az időjárás, gondoltunk, még sok hasonlóban lesz részünk az út folyamán. Sajnos az elkövetkező huszonkét napban már csak egy hasonlóan mozgalmas, bár kevésbé színes fényt produkáló éjszakában volt részünk. Izland – időjárására jellemzően – a későbbiekben az eget általában felhők takarták. Ha mégsem, akkor is csak statikus, nem túl látványos fényeket lehetett látni az erős naptevékenység ellenére is.
A publikált felvételt Canon EOS 6D fényképezőgéppel, 15 mm-es Sigma halszem objektívvel, f/2,8 rekeszértéken, ISO 6400 érzékenységen készítettem, 4 másodperces záridővel.”