Hazai várromok téli vendége

2017 késő őszén három példányt a Somló várromnál sikerült is találni. Már éppen lefelé tartottam a romtól, mikor meghallottam halkan énekelgetni egy hím begyet a vár egy eldugott szegletében és sikerült is lefényképezni.

Nevéből adódóan a madárka költőhelye a havasi területen található. A fahatár és a hóhatár között elterülő hegyoldalak sziklás lejtőin, kőgörgeteges részein rakja fészkét, 1800-4000 méter magasságig.  Viszonylag nagy fészke mohából, sok növényi szálból áll, belsejét havasi nyúl, mormota és zerge finom szőrével béleli, ritkább esetben tollat is használ. Fészkébe 4-5 kékeszöld tojást rak.
Nyáron a madarak torka fehéres alapon sűrű fekete foltokkal mintásak, télen ez szinte alig látható. Az oldalain található fahéjvörös foltozás csinos külsőt kölcsönöz a madárnak. Farka feketésbarna, a tollak hegyi része fehér foltokkal ékes. A nemek egyforma színezetűek.
Magyarországon néhány példányból álló laza, kis csapatai a várromokon és kőbányákban láthatók a tél folyamán. A nálunk telelő példányok tápláléka a sziklák, kövek között található gyomnövények magvaiból áll. Ősszel és tavasszal pókokat, rovarokat, csigákat fogyasztanak. A várromokon telelő egyedeit helyhez is lehet kötni. Erre példa, hogy hazánkban a ’90-es évek elején az egyik várromunknál napraforgómaggal és vegyes fűmag keverékkel ettetek egy kisebb csapatot. Az enyhe, napsütéses időben néha halkan énekelgetnek az itt telelő hímek.