Parányi élőlények fontossága

Kép: Wikimedia Commons/Pharaoh han

A Binghamtoni Egyetem és a New York-i Állami Egyetem új kutatása szerint a kisebb organizmusok közti interakciók kulcsfontosságúak a nagyobb élőlények által uralt ökoszisztémákban.

Kirsten Prior, a Binghamtoni Egyetem biológusa Todd Palmerrel, a Floridai Egyetem munkatársával egy, a kelet-afrikai szavannán domináns akácia, az Acacia drepanolobium, és a benne lakó hangyafaj szimbiotikus kapcsolatát vizsgálta. A rovaroka a fa cukorban gazdag nektárral látja el, cserébe pedig fájdalmas csípéseikkel tartják távol a nagyobb növényevőket, például az elefántokat.

A szakértők elemzésük során megfigyelték, hogy egy harmadik szereplő, a pajzstetvek is fontos szerepet játszanak a rendszerben. A parányi rovarok ugyanis befolyásolják a hangyakolóniák méretét, aktivitását, illetve védekezőképességét.

A tetvek által előállított nedv a száraz évszakban fontos táplálékforrás a hangyák számára, amikor a fák képtelenek elegendő nektárt termelni.

Prior szerint a hangyák és a fák közti interakciót sokat tanulmányozták már, a jelek alapján azonban a kapcsolat jóval bonyolultabb, mint eddig hitték. A rendszerbe ugyanis egy harmadik játékos, egy tetűfaj is bekapcsolódik, amely a növény nedvéből úgynevezett mézharmatot állít elő.

A mutualizmus, azaz a populációk vagy egyedek közötti kölcsönösen előnyös kapcsolat alapvetően határozza meg az ökoszisztémákat. Amennyiben a szavannáról eltűnnének a hangyák, az akáciák kiszolgáltatottá válnának a növényevőkkel szemben. Az új adatok azt mutatják, hogy az apró tetvek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a fák táplálni tudják hangyakolóniáikat.

Prior azt tervezi, hogy csapatával tovább vizsgálja a szimbiotikus fajok közti kapcsolatok ökoszisztémára gyakorolt hatásait, illetve azt, hogy a klímaváltozás miként befolyásolhatja az interakciókat.