A denevérek génjeiben rejtőzhet a hosszú élet titka
Egy új kutatásban a szakértők négy denevérfajt vizsgáltak.
Nagyfülű denevér
Fotó: Wikipedia
Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb testű egy emlős, annál tovább él. A denevér a kivétel szabály alól. Egy új kutatásban a szakértők négy denevérfaj, a közönséges denevér (Myotis myotis), a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), a nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) 493 egyedét tanulmányozták.
A négy faj közül a közönséges denevér egyedei élnek a legtovább. Noha testméretük alapján a maximális élettartamuk négy év lenne, mégis 37 évet élnek. A szakemberek megállapították, hogy az emberekkel és egyéb állatokkal ellentétben ennek a denevérfajnak nem rövidülnek az úgynevezett telomerei az állat korának előrehaladtával.
A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz, vagyis a DNS-t „becsomagoló” makromolekula. Feladata, hogy megakadályozza a kromoszómavégek összetapadását, valamint, hogy a sejtosztódás során védje a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól. Ahogy a szervezet öregszik, a telomerek rövidülnek, szerkezetük gyengül.
A kutatók két olyan gént is azonosítottak a közönséges denevérben, amelyeknek kulcsszerepe lehet az állat hosszú élettartamában. Az írországi University College Dublin biológusa, Emma Teeling, a tanulmány egyik vezetője szerint a denevéreknél megfigyelt molekuláris mechanizmusok jelenthetik majd az öregedést vizsgáló jövőbeli kutatások alapját.
A Nyugat-Európától egészen a Közel-Keletig honos közönséges denevér, valamint a vele közeli rokonságban lévő nagyfülű denevér telomerei nem rövidülnek. Ez arra utal, hogy a jelenség a Myotis nembe tartozó fajok jellegzetessége.
A denevérek közül egyébként a mindössze 4-8 grammosra megnövő Brandt-denevér várható élettartama a leghosszabb. Az ugyancsak a Myotis nembe tartozó állat 41 évig is élhet.
Elkészült a légykapófélék családfája
Olyan jól ismert és közkedvelt madarak tartoznak ide, mint a vörösbegy, a kékbegy, a rozsdafarkú, vagy a fülemüle.
Telelő bajszos sármányok
A téli időszakban évről-évre megjelennek a Tapolcai-medencében és a Keszthelyi-hegységben a bajszos sármányok (Emberiza cia).
Bársonyatkák, a szinte láthatatlan segítők
Alapos megfigyelés (és jó látás, vagy egy jó nagyító) révén gyakran vehetünk észre ízeltlábúakon egészen apró piros pontocskákat, amelyekről ránézésre se nehéz megállapítani, hogy nem az adott állat részei. Ezek olyan élősködő atkák, amelyek az adott rovar vagy pók testnedveit szívogatják. Az apróságok általában valamilyen bársonyatka (más néven bíboratka) fiatal egyedei, úgynevezett nimfák. Ha sikerül olyan nagyításban megfigyelni őket, hogy a lábaikat megszámláljuk, akkor ez alapján el tudjuk dönteni egy atkáról, hogy felnőtt egyed vagy nimfa van-e előttünk: a kifejlett állat 8 lábbal rendelkezik, a fiataloknak viszont csak 6 jutott.
Szarvasbőgés és az őszi látnivalók a börzsönyi kéken
A szarvasok párzási időszaka a Börzsönyben később kezdődik, és tovább is tart, mint Gemencen. Kisinócon volt szerencsénk megfigyelni őket, és számos az Országos Kéktúra útvonalát övező érdekességet.
Így találja meg a hó alatt a zsákmányát a bagoly
A szakállas bagoly (Strix nebulosa) az északi félteke sarkvidék körüli területein elterjedt, igen nagy termetű bagolyfaj, amely képes a hó alatt megbúvó zsákmányt is észrevenni és elfogni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
