Nem hagyja veszni hadirokkantjait egy afrikai hangyafaj

Kép: Erik T. Frank

Az új tanulmány szerint a Megaponera analis faj egyedei a csaták után összegyűjtik a sebesülteket, visszaviszik a bolyba, ahol aztán a társak gyógyítani kezdik a sebeiket – számol be a Phys.org. A megfigyelések azt mutatják, hogy a kezelés hatására 80-ról 10 százalékra csökken a sebesült harcosok halálozási aránya.

Erik Frank, a tudós csapat tagja és a Julius Maximilian Egyetem korábbi munkatársa szerint a jelenség érdekessége, hogy sok emlőstől eltérően a hangyáknál nem öngyógyítás zajlik. A rovarok sérült társaik sebeinek nyalogatásával segítenenek elkerülni a fertőzéseket.

Frank korábban tanulmányozta már a hangyák harctéri viselkedését, ez alkalommal azonban a csata utáni tevékenységüket elemezte.

A Megaponera analis a világ egyik legnagyobb hangyafaja. A rovarok igen agresszívek, a harcosok akár az embereket is megtámadják. A rovarok náluk nagyobb termeszekre vadásznak, fészkeiket 200-600 fős csoportokban, oszlopformációban haladva támadják meg. A csatákban a hangyák gyakran megsérülnek, nem ritka, hogy egyik vagy másik lábuk leválik.

A harc után a rovarok egy része a zsákmánnyal visszatér a bolyba, míg a többi hangya a sebesülteket gyűjti össze. „A csatát követően a sérült hangyák feromonokkal hívnak segítséget” – mondta Frank. Lenyűgöző módon azok az egyedek, amelyek úgy érzik, hogy végzetes sebeket kaptak, azt jelzik társaiknak, hogy ne nyújtsanak segítséget.

A mentőrovarok erős állkapcsaik segítségével ragadják meg a sérülteket. A megfigyelés alapján egy átlagos rajtaütésen 3-5 hangya sebesül meg, egy nap tehát 20 példány körül mozog a veszteség. Ez igen magas szám, figyelembe véve, hogy a bolyban naponta 10-14 hangya kel ki. Ha a rovarok nem tudnák megfelelően kezelni a sebesülteket, a kolónia összeomlana.

Az új felfedezés számtalan kérdést vet fel, például azt, hogy a hangyák honnan tudják, hogy társaik pontosan hol sérültek meg.