Madarászás a keleti berekben

Január elsejével egy új fajlista kezdődik, ilyenkor minden látott és hallott madárfaj új, az adott esztendőre nézve. Kemény télen sokkal nehezebb a fajok „gyűjtése” hiszen állóvizeink be vannak fagyva. Persze ilyenkor nem egy éles verseny kezdődik, csak lazán jegyzetelem a látott fajokat, úgymond fajlistázok. Persze vannak, akik nagyon komolyan veszik és van, aki egy év alatt a háromszáz látott madárfajt szeretne regisztrálni. Eddig hazánkban ezt senkinek nem sikerült még teljesítenie.

Az év első napját terepen töltöttem, majd másodikán a Kis-Balatonhoz indultam, ahol 10 tojó barna rétihéját leltem, ők ilyenkor itt telelnek, máshol a környékünkön nem lehet velük összefutni. Valamint sikerült egy átrepülő havasi pityert is megfigyelnem, a vízen félszáz kendermagos réce úszkált, emelve a nyugodt táj hangulatát.

Ezen a napon egészen a Zala torkolatáig, Balatonberényig elmentem madarászni. Ez a terület általában hemzseg a vízimadaraktól, de most olyan távol voltak a récék, hogy még a teleszkóp is kevés volt, hát elindultam a Kis-Balaton irányába, a keleti berekbe. Addigra a nap is kisütött, igazi tavaszi hangulat fogadott, a mögöttem lévő erdőből dobolt a fekete harkály. Ami ilyenkor ritka olyan fényviszonyok fogadtak, hogy a távolban cirka öt kilométerre lévő település templomának tornyán az időt is le lehetett olvasni, persze teleszkóppal. Nagyon szeretek ide járni, semmi emberi zaj, hatalmas területet belátni, összefüggő nádasok, tarkítva kisebb-nagyobb vízfelületekkel, benne hatalmas kiszáradt fák, fűzbokrok. Innen rövid idő alatt sok récét és ragadozó madarat láthat az ember. Nagy szerencsém volt, mert négy fekete sas (Aquilaclanga) ült kint a távolban, köztük egy „immaturos” madár, csodás pöttyökkel a tollazatán. A fekete sas Európa északi részén fészkel, pl. Belorussziában. Ide csak telelni érkezik, mindig a vízimadarakban bővelkedő háborítatlan nagy nádasokat kedveli. Hazákban talán csak itt látni együtt négy madarat egy teleszkópállásból. A fekete sas fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke félmillió forint.

Írta és fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor