Hírek egy szegedi kanalasgémről, Szudánból
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság koordinálja a kanalasgémek színes gyűrűs jelölését Magyarországon. Ez a program újabb értékes eredményeket hozott.
Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park
A program célja, hogy megtudják, hová mennek telelni a kanalasgémek. A 2017/18-as téli szezonban 51 kanalasgémet azonosítottak eddig az ornitológusok a telelőhelyeken, ebből 29 a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén kapott színes gyűrűt. A színes gyűrű egy nagyméretű műanyag gyűrű, amely egyedi színkombinációját, vagy feliratát messziről, távcső segítségével is le lehet olvasni a madarak zavarása nélkül.
Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park
A Kiskunsági Nemzeti Parkban, a Pusztaszeri Tájvédelmi körzetben és a Péteri-tavon jelölt kanalasgémek megkerülései az alábbi eloszlást mutatják:
Eddigi ismereteink alapján nem meglepő, hogy a 2017/18-as telelési időszakban is a legtöbb kanalasgémet a Földközi-tenger medencéjének középső részén azonosították az ornitológusok, így Tunéziában 20, Olaszországban négy madarat, de megfigyeltek egy-egy kanalasgémet Líbiában és Algériában is. Az utóbbi években egyre gyakoribb az, hogy áttelelnek a Kárpát-medencében, köztük rendszeresen egy-egy gyűrűs példányt is azonosítanak, de olyanra még nem volt példa, hogy egy téli szezonban három hazai jelölésű színes gyűrűs madár is a Kárpát-medencei telelést választotta volna: őket Horvátországban, Eszéktől nem messze figyelték meg januárban. Ebben a hónapban Magyarországon, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben két kanalasgém is mozgott, de ők nem viseltek gyűrűt.
A legérdekesebb adat viszont Szudánból érkezett: Hichem Azafzaf tunéziai ornitológus a szudáni fővárostól, Kartúmtól délre, a Fehér-Nílus melletti vizes élőhelyeken egy 2013-ban, a szegedi Fehér-tavon fiókaként jelölt egyed azonosítóját olvasta le. Az adat azért is jelentős, mert a Szaharától délre fekvő területekről ritkán futnak be hírek telelő kanalasgémekről, továbbá ez a madár feltehetőleg a délkeleti vonulási útvonalat választotta, melyről az 1950-es éveket követően csak nagyon kevés információval rendelkezünk. Úgy tudjuk, hogy napjainkban a hazánkban nevelkedett kanalasgémek többsége a délnyugati vonulási utat választja, és az Adriai-tengert átrepülve érnek el legfontosabb ismert telelőhelyeikre, Olaszországba és Tunéziába. Kis számban a Szahara középső területeit is átrepülik, hogy a Szaharától délre fekvő vizes élőhelyeken töltsék a telet Nigerben, Nigériában vagy Maliban.