Kihalás szélén az indokínai leopárdok
A populáció egyedszáma 5 év alatt 72 százalékkal csökkent Kambodzsában.
Kép: Wikipedia
Közel áll a kihaláshoz Indokína utolsó vadon élő leopárdpopulációja – számol be a Phys.org. Az Oxford Egyetem természetvédelmi kutatócsoportjának, a Panthera globális nagymacskavédő szervezet, a WWF Kambodzsa, az Amerikai Természettudományi Múzeum és a kambodzsai földművelési, erdészeti és halászati minisztérium erdészeti osztályának közös csapata Kambodzsa keleti síkvidékén folytatott vizsgálatot.
A kutatók elemzése alapján a térségben 100 négyzetkilométerenként csupán egyetlen példány él – a populáció sűrűsége tehát rendkívül alacsony. A szakértők szerint a drámai csökkenés hátterében az orvvadászat, az állatkereskedelem, az élőhely-zsugorodás áll.
Jan Kamler, a Panthera munkatársa szerint a kambodzsai leopárdok jelentik Laosz, Kambodzsa és Vietnam utolsó leopárdpopulációját. Úgy tűnik, hogy az alfaj, az indokínai leopárd a kihalás szélére sodródott.
David Macdonald, az Oxford Egyetem szakértője hozzátette: a ragadozók rendkívül alkalmazkodóak, ezért az emberek azt szokták gondolni, hogy nem kell aggódni miattuk. A valóság azonban az, hogy minden régióban rosszabb a helyzetük a vártnál, az adatok alapján pedig Délkelet-Ázsiában már közel a kipusztulásuk.
A vizsgálatból az is kiderül, hogy a helyi leopárdok főként bantengre – egy 600-800 kilós, szarvasmarhaszerű állatra – vadásznak. Ez meglepő, ugyanis a préda testtömege többszöröse a ragadozóénak. A kutatók szerint a leopárdok a helyi tigrisek 2009-es kipusztulása után tértek át az új zsákmányállatokra.
A távoli múltban az indokínai leopárd Délkelet-Ázsia-szerte fellelhető volt, mára azonban 95 százalékkal csökkent az előfordulása. Valószínűsíthető, hogy az alfaj idén kritikusan veszélyeztetett besorolást fog kapni a Természetvédelmi Világszövetségtől.
Egy közelmúltban készített másik tanulmány szerint csupán 1000 szaporodóképes indokínai leopárd maradt, ezek közül 20-30 él Kelet-Kambodzsában.
A ragadozókat különösen veszélyezteti a vadhús iránti kereslet. A nagymacskák ugyanis gyakran esnek a szarvasok és vaddisznók miatt kihelyezett csapdák áldozatául. Emellett az is problémát jelent, hogy a leopárdok bőre, csontjai és egyéb testrészei státuszszimbólumnak számítanak, és a helyi gyógyászatban is felhasználják őket.
A Panthera a 2018. március 3-án tartott ENSZ vadvilág világnapján külön felhívta a figyelmet az indokínai leopárdok helyzetére.
Mégis mikor halt ki a tasman tigris?
A tasman tigris, vagy más néven erszényesfarkas a bizonyítékaink alapján 1936-ban halt ki, miután utolsó példánya a hobarti állatkertben elpusztult.
Kígyónak nézik
A természetben tett kirándulások során erdei utakon a leggyakrabban látott elpusztított állat a közönséges lábatlangyík (Angulis fragilis) vagy más néven törékeny gyík.
Segítsünk a fogságba esett békákon!
A lakosság is segítheti a vízóraaknák, pincék fogságába került békák, elsősorban a varangyok mentését.
Kenuval a Rákócziak földjén
Vajon mi köti össze a békatutaj vízinövényt Reb Steiner Sáje csodarabbival? A vallon vincelléreket az olaszliszkai templom tornyával, vagy Burgundiát a piros ötszáz forintos bankjeggyel? A válasz: a Bodrog.
Vizeink tisztaságáért
Március 22-e a víz világnapja, 2023-ban a globális víz- és higiéniai krízis áll a fókuszban.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
