Tundrák fagyos világának vendége

Nemesszalók határában már tél eleje óta időzik egy gatyás ölyv (Buteo lagopus). Van egy biztos pont ahonnan eddig, valahányszor itt jártam, megtaláltam. Most a légtérben szúrtam ki a mi madarunkat, szép napos időben. Délután a somlóvásárhelyi oldalon a bazaltorgonáknál szintén egy gatyás ölyvet vettem észre a légtérben. Egy nap két madár ezen a vidéken nagyon jó.
A nemesszalóki madár gyakran a rét vagy a környező szántók buckáin ücsörög, zsákmányára lesve. Nem meglepő ez a tevékenysége, hiszen a kies, fátlan tundra lakója. Hazánkban szórványos téli vendég az Alföld rónaságain, a Dunántúlon ritkaság számba megy a megfigyelése.

A nevét a tollas csüdjéről, azaz gatyájáról kapta, amely világos alapon sötét szárfoltokkal tarkított. A gyakoribb egerészölyvtől való elkülönítésben, sokat segít ennek a jellegzetességnek a megfigyelése. Népi elnevezése: téli kánya vagy téli ölyv. Különleges tulajdonsága, hogy képes a magasban egyhelyben lebegni, más néven szitálni a zsákmánykeresés közben.

Arra vonatkozóan, hogy hány példány telel hazánk területén, számszerű adatok nem állnak a rendelkezésre, de a becslések szerint, úgy néhány százra tehető. Egyes években tömegesen jelenik meg nálunk, utolsó nagy beözönlése 1982-83 telén történt. Magyarországon a gyűrűzések tanúsága szerint Finnországból és Svédországból érkeznek egyedek.

Költőterületén a legfontosabb zsákmányállata a lemming, telelése során hazánkban a mezei pocokkal táplálkozik, de alkalmanként a dögre is rájár, főképp nagyobb hidegben.

Védelme érdekében, ha T alakú ülőfákat helyezünk ki olyan lucernatáblákon, ahol sok a mezei pocok, nemcsak a madár táplálékszerzését segítjük, de a mezőgazdaság számára is hasznos lesz.

Magyarországon meglehetősen későn, 1971-ben került fel a védett madárfajok listájára. Természetvédelmi eszmei értéke 50 000 Ft.

Írta és fénképezte: Ifj. Vasuta Gábor