Újabb információ a világ legkisebb majmairól

Egy új elemzés szerint a törpe selyemmajmok valójában két fajt alkotnak.

Kép: Pixabay
A csupán 100 grammos, rovarevő emlőst a német Johann Baptist von Spix írta le először. A biológus 1823-ban a Cebuella pygmaea tudományos nevet adta a fajnak. Később az élőlény egy alfaját is felfedezték.
A közelmúltban a Salfordi Egyetem által vezetett kutatócsapat a legújabb genetikai és filogenetikai technikák segítségével bizonyította, hogy a törpe selyemmajmok két fő ágra tagolódnak, melyek 2-3 millió éve különültek el egymástól.
A vizsgálatban a szakértők az Amazonas brazíliai részén élő majmokat tanulmányozták. A kutatók abban bíznak, hogy idővel újabb fajokra bukkanhatnak Amazóniában.
Az efféle felfedezések komoly hatással vannak a természetvédelemre. Mikor kiderül, hogy egy korábban egyetlen fajnak vélt populáció valójában két fajt alkot, a korábbi egyedszám megfeleződik. A törpe selyemmajmok szerencséjére élőhelyeik az őserdő még érintetlen területei közé tartoznak, így egyelőre nincsenek veszélyben. Ennek ellenére a kutatók azt javasolják a Természetvédelmi Világalapnak, hogy értékeljék újra a két faj védelmi státuszát.
A Jean Boubli által vezetett csapat az első, amely genetikai analízis segítségével vizsgálta az újvilági majmok egyik csoportját. Az elemzésből az derült ki, hogy a törpe selyemmajmok egyik faja a Kolumbiában eredő Caquetá folyó medencéjében, míg a másik az Amazonastól délre él, és példányai talán Peruban és Bolíviában is előfordulnak.
Boubli szerint régóta vita tárgyát képezte az élőlény taxonómiája, Spix ugyanis naplójában nem jegyezte fel, hogy hol is gyűjtötte be az állatokat. Éppen emiatt a kutatók nem tudják eldönteni, hogy a most azonosított két eltérő faj közül melyik tartsa meg az eredeti tudományos elnevezést.
„A genomika szépsége abban rejlik, hogy már tudjuk, hogy a törpe selyemmajom megnevezés két fajt jelöl, melyek közel 3 millió éve egymástól függetlenül fejlődnek” – mondta Boubli.
A csapat következő célja az, hogy Amazónia különböző régióiban vizsgálja az állatokat, így tisztázva a rendszertanukat, és felmérve, hogy az egyes fajok pontosan mely térségekben élnek.